És lőn világosság. Január első napjaiban. Egyáltalán nem lehet véletlen, hogy a vállalkozók egyik intézményében, a Zemplén Európa Házban bejelentették, január közepétől bibliai szabadegyetemet indítanak. Tehetnék ezt specifikáltan, az építőipari vállalkozásokat segítve, például a budapesti Angyalföldön is, ahol ószövetségi magyarázatokkal lenne célszerű ellátni társasházi beruházókat és lakókat. Miért is?  Párezer évvel az után, hogy sikerült száraz lábbal átkelni bizonyos tengereken, az építőipar egyik kft.-je nem a vízen, hanem a levegőn való lépdelés ismeretét kívánja megtanítani ügyfeleinek. Az RF Kft. felhívást bocsátott a nyáj rendelkezésére: hirdetőtáblára, garázsajtóra, lift falára tette ki az igét. Így: Tisztelt Tulajdonosok! A közlekedők világos járólapjainak cseréje 2005. január 5-én elkezdődik a VI. emelettől lefelé haladva. Kérjük, hogy a cserélt lapokra fokozottan ügyeljenek, és azokra ne lépjenek rá! A hatodikon lakó szépasszony már centikkal a járólap fölött lépdel. Ő már tanítja is az ötödiken élőket, akik csak mostanában próbálják, milyen is a járólap fölött lebegve haladni, bizony még csak bukdácsolnak a levegő láthatatlan göcsörtjeire lépve.

De már ők is tudják, hogy lőn a világosság, s azon budapesti polgárok közé tartóznak, akiknek eljön az a bizonyos reggel, amikor kinézek lakásuk ablakán, s egészen mást látnak, mint az előző este. Lefekvés előtt még a főváros belső zugában tudhatták magukat, de kakasszóra egy falu határát pillantják majd meg ablakukból. Peremkerületi polgárként ébredve Újpest távoli templomtornyát szemlélhetik. Azt persze csak remélhetik, hogy a nagybudapesti honatyák a metróból nem eszkábálnak pótdíjas helyiérdekű vasutat, mert ugyebár támogatandók a faluról Pestre bejárók ezrei is. A múlt heti csemege, a fővárosi büdzsébajok hosszú távú gyógymódjának nyilvánosságra hozatala, mindenesetre olyan gordiuszi csomónak tűnhet, amilyet sikerülhet gyors és egyszerű mozdulattal elvágni.

Nem ilyen azonban az ország egészének büdzséje és annak gyógykezelése, a jó istennek sem sikerül a lyukak biztonságos befoltozása. A cérnát mindig elszakítja valaki, legutóbb például az, aki bizonyos államháztartási többletet - a tervezett 100 milliárd helyett 150 milliárd csordogált be - a vállalkozóknak vissza nem utalt uniós szállítások áfája formájában vélt felfedezni. A pénzügyminiszteri érv világos persze, az ellenőrzés az ellenőrzés és nem visszatartás. Ezen elvek szerint sikerült Draskovics Tibornak több darab egyismeretlenes egyenletet is megoldania a múlt héten. Először is a január elején meglelt többnél is több államháztartási bevétel a tervtúlteljesítés eredményét hozta el nekünk. Másodszor is magának Draskovics Tibor a saját számtanpéldáját is megoldotta. Így emlékezhetett is rá: éppen egy évvel ezelőtt a kormányfői államháztartási sarokszám nem teljesítése tette meg őt miniszterré, László Csabát pedig a József nádor tér kivetettjévé.

A számokkal tudni kell bánni, s nem csupán annak, aki bársonyszékét óvni akarja. Hanem annak is, aki el akarja kerülni a kegyvesztést újságárusi körökben. Azaz úgy kell drágítani egy terméket - nevezetesen az újságot -, hogy azon észrevétlenül dupla annyit lehessen keresni, mint megelőzőleg. Lásd vezető napilapunkat, amelyik minden eladott példányszámmal 1 forinttal többet dug az utcai árus zsebébe. A december végén még 99 forintos újságon 1 forint, a múlt héten már 108 forintos lapon 2 forint borravaló keletkezik - amennyibe nem kérjük vissza az a százasból, a "száztizesből" az aprót.  Apropó, mekkora  a haszon/veszteség a kompakt méretű napilapon? Az alig több mint egy hónappal ezelőtti újrainduláskor meghirdetett módit - egy eurónak megfelelő áron adják az újságot - még ma is odanyomtatják a jobb felső sarkokba?. A túlerős forint a múlt héten nem várt mértékben gyöngülni kezdett, s ha kötik a lapárat az euró/forint kurzushoz, akkor az eddigi 150 forintos ellenértéken illene változtatni.  Szerencsére a kompakt még időben kurzusfüggetlenséget hirdetett, s a 150 forintos példányonkénti árat így indokolják a lap jobb felső sarkában: a függetlenségünk ára 150 forint. Tessék mondani, miért nem 157 forint? Bármely újságárus, 3 forint borravalóért, kész függetlenségi nyilatkozatot is tenni: nem függnek mástól, csak a borravalótól, az pedig a forgalomtól. Kompakt napilapék január elején ezt bizony elpuskázták - vagy talán így kívánják támogatni laptársukat?

Mert legyen nyomtatott, vagy elektronikus, a sajtó megérdemli a támogatást. S meg is kapja nem is egy orgánum. Mint tudjuk, a leggömbölyűbb összeg a hirdetés ellenértéke. Annyira gömbölyű, meg annyira nagy tömegű, hogy - vettük észre a múlt héten - tehetetlenségi erejénél fogva bizonyos esetekben átgurul a naptári év határvonalán is. A lakáscsere banki finanszírozási előnyeit kínáló hitelintézet ugyanis az egyik közszolgálati csatornát oly annyira megszerette, hogy az ott januárban vetített hirdetéseket megnéző és a bankkal decemberben (sic!) szerződő ügyfeleknek elengedi az értékbecslés árát. Boldog a pénzintézet, mert támogat, boldog a csatorna, mert támogatják, s boldog a tévénéző, mert visszaalussza magát a múltba, 2004 decemberébe: egy csepp fiatalodás bizonyára a javára válik. De vajon milyen lesz az ébredése, ha rájön, kedvenc csatornája altatja őt?...