A „negyedik hatalmi ág” fogalma a ’80-as évek végén megszűnt létezni, egészen a múlt hétig. Akkor ugyanis két közjogi méltóságnak, az Országgyűlés elnökének és a miniszterelnöknek munkahelyéül szolgáló Országház kellős közepén nyomtatott táblácska akasztotta meg az arra igyekvőt: sajtó elől lezárva. No végre! Most már le is írják! A parlamenti táblácskát nyomban felértékelte a kormányfői távozási ceremónia, mert hiszen ha valamikor, akkor most igazán igaz volt, hogy a közvélemény tudni akart, a hatalom pedig titkolni. Új lenne ez? Dehogy, csak éppen szokatlanul szelíd a tábla a kormányfői folyosón, négy-öt éve merőben más eszközökkel éltek az akkori kurzus csöndfelelősei. Bezárattak egy-két napilapot, áthangszereltek közszolgálati tévéket és rádiót, s biztos, ami biztos, elindították a sajátjaikat, így aztán teljesen mindegy volt, hogy sétál-e hírvadász a parlamenti folyosókon…

Az anno sajtóelhallgattatásnál, illetve a parlamenti táblácskánál akad eredetibb módszer is, lásd az igazán speciális bezárkózást Pakson. Az atomerőmű egy álló héten át oly annyira titkolta saját magát, hogy nem akadt egyetlen zöld tintával író újságíró sem, aki sugárzó örömmel számolhatott volna be olvasóinak: működik a II-es blokk. Paks győzött – sok napon át sikerrel nyelte le azt, ami amúgy az ország minden egyes polgárára tartozik. Persze, hogy igaza van az erőmű bölcs vezérének, minek kellene zavarni a népet azzal, hogy adóforintjaiból mikor és mennyit kell még lerónia az erőműkár finanszírozására; a gyöngébb idegzetűeket meg azzal: a működő blokk nem sugároz, nem robban, nem veszélyes az egészségre. Ha meg mégis káros, azt reggeli hírharsonák nélkül is megtudják széles e hazában. A múlt hétig tartó atomtitok-kísérlet, lám, fényesen igazolta, Pakson a kiszivárgást – a hírekét mindenképpen – meg tudják akadályozni.

A Tolna megyei városból nagyon is időszerűvé válik Budapestre küldeni a hírstop tudományt. Egészen pontosan a Szabadság hegyre, igaz, nem az ott dolgozó atomkutató tudósoknak a KFKI-ba, hanem a két éve taccsra vágott hegyvidéki kormányőröknek. A miniszterelnöki rezidencia titkaira – derült ki a múlt héten – megint ott kell majd vigyázni, lakót kap – kaphat – a 24 hónap üresség alatt akár le is pukkant kégli. A múlt heti kormányfő lemondásnak az is a hozadéka, hogy nem Medgyessy Péter álmát kell lesniük morc fegyveres uraknak a búcsúzó miniszterelnök magánlakásán. Minden jel szerint Gyurcsány Ferenc tér majd esténként őrzött nyugalomra – de vajon hol? A legnagyobb ellenzéki párt második emberének sejtései lehettek, a múlt héten azt kürtölte világgá: a baloldal fölött győzött a pénz hatalma. A Pokorni-nyilatkozatot nekünk így sikerül folytatni ingatlanbefektető-bankár stílusban: ha a 200 milliós magánvagyonnal bíró Medgyessynek nem kellett a kormányfői szolgálati villa, akkor a milliárdos Gyurcsánynak mi dolga lenne a más hatalmasságok által már lelakott házban?

Ráérünk a válaszra, az új kormányra még várnunk kell heteken át. De arra már nem, hogy a piac, az üzleti élet voksoljon. A börzén a múlt héten már nem csupán egy-két órányira ugrotta túl a 12 ezer pontos határon a BUX, hanem ott is maradt az index, hála a nem gazdasági, hanem „csak” politikai kormányzási krízisnek. A gazdaság tehát egészségesen araszol tovább, amit bizton igazol egy múlt heti népszabadságos hír is. Eszerint nem csupán a BUX-index, hanem a luxus autók kereskedése is tartós pozíciókkal voksol a stabilitásra. A Land Rover gyártói ugyanis most már adnak magyarországi arcukra, úgy látva, nem jó nekik, ha más, „osztályidegen” kocsikkal keveredve árulják az övéiket. Hátat fordítva a Wallisnak, a Cél Motorsra bízták a magyarországi bizniszt: a Land Rovernek legfeljebb a Jaguar lehet a szomszédja az autószalonban, mondván, ennyit megérdemel a magyar gazdasági fellendülés és a titkon, de bizton javuló életszínvonal.

Gyarapodni eszerint könnyebb, mint a kultúrát magunkba szívni? Erre az egyszerű, ám évtizedek óta megválaszolatlan kérdésre kellett gondolnunk a múlt héten, amikor is nem minden ok nélkül jegyezte meg a pesti sörözők ismert figurája: bizonyíthatóan írástudó nemzet vagyunk. Meg is magyarázta vélekedése okát, lévén talált egy gyöngyszemet a Gösser klotyójának falán. Azt firkálták oda: Fazekas emlékhely. Az olimpiai diszkokszvetés magyar áldozata mindenesetre politikát csinált hazájában, s nem a 10 millió forintos vizeletapadásával. Hanem azzal, hogy sikerült megszondáznia magatartásból, reagálókészségből, helyzetfelismerésből, tusérzékenységből a magyar olimpiai sportvezetést. Erről a pástról a tényleges sportolók teljesen leszorulnak, asszókra fehér inges, nyakkendős, öltönyös urak között kerülhet csak sor. De ehelyütt már ki is beszél sportról? Senki. Meg minek is, hiszen még a Fradi múlt heti prágai zakójánál is előbbrevaló hír volt, hogy a zöld-fehérek háza táján megint szokatlan pénzek jelentek meg. Egy elpöttyintett hír szerint a líbiai elnök fia hazánkban járva focibefektetési lehetőségeket vizsgálgatott. Míg ő ezt tette, addig a titkosszolgálat őt vizsgálgatta – így aztán az üzlet nyélbe ütéséről senki nem tud semmit. Hacsak a Fradi-értékesítés zsonglőre, a Torgyán-Szabadi arénában megerősödött Furulyás János nem, aki a pár hónappal korábbi Celladam-fiaskó után az Európával olajozottan békülő észak-afrikai ezredes csemetéjének is talán sikerrel ajánlotta fel az Üllői úti (kapu)fákat.


Előző írásunk:

Múlt heti fonákságok - szeptember 31-i (!) hosszabbítással