Öregedő hölgyek hirdettek. Egy oldalnyi terjedelemben a Népszabadságban. Kikérték maguknak a miniszterelnök-jelölt példamondatát, aki egy politikai jellegű információt akart szemléletesebbé, közérthetőbbé tenni a korosabb asszony fiatalabbra váltásának előnyei ecsetelésével. Gyurcsány Ferenc ezek után nyugodtan megvehetne egy másik újságoldalt, hogy hálálkodjon, valahogy így: hölgyeim, köszönöm! Mert hiszen a politikára ráunt, attól elforduló, fásult emberek, hála az asszonyságok - néhány szerveződésük - fizetett felhorkanásának, felrázódtak, fogékonyabbá váltak, s immáron figyelik a kormányfő-jelölt minden szavát.

A múlt hét azonban nem csupán öregedő szatyrokról - lásd Népszabadság-hirdetés - szólt, hanem roppant értékessé vált műanyagból gyártott cekkerekről is. A környezetvédelmi tárca éppen csak bejelentette, tervezi, hogy a kereskedelemben használatos csomagolóanyagot az eladó vállalat, avagy a vevő kárára "árasítja". Azért, hogy ösztönözze a környezetterhelő anyagok óriási mennyiségének csökkentését. Mit tesz isten, akereskedelem - legalábbis egy vállalata, annak is egy jókora egysége Eger városa kellős közepén - nyomban bevezette a pénzes környezetóvást: "Spar hordtáska" címen 30 forintot legombolt minden olyan múlt csütörtök délutáni vevőről, aki nem akarta zsebre vágni a dobozos tejet, hóna alá szorítani a kenyeret, a sajtot, a felvágottat. Nézhettek is nagyot az élelmiszerüzlettel egy fedél alatt kereskedő DM-esek, az ő pénztárosuk - micsoda környezetrombolás - még egy fogkefét is takaros műanyag zacskóba pakolt, grátis.

A fogyasztói társadalom zavartalan működése persze nem csupán Egerben volt tetten érhető a múlt héten, hanem a fővárosban is, egy boldogságos sörözés formájában. A kormányfő-jelölt nem is titkolta, Gerhard Schröderrel, iddogálás közben, még össze is tegeződött. A német kancellár - dicsekedett Gyurcsány - állta a számlát. Itt Budapesten. Érdekes módon az nem derült ki, hogy mely Magyarországon gyártott, avagy Németországból ide folyatott sörrel ittak áldomást. De kétségeink nem lehettek, hiszen a kancellár világgá is kürtölte, szívén viseli a további magyarországi privatizáció sorsát, vastagon részt akarnak venni benne. Kiderült, az energetika áll a német célkereszt előtt, s még mielőtt titokzatoskodással vádolná a német és a magyar kormányzatot bárki is, miért nem nevezik nevén a remélt vétel tárgyát, ajánljuk a barkokbát. Ami még állami idehaza, az írd és mondd egy méretes cég, az energetika állami egykéje, a Magyar Villamos Művek. A többi már jó ideje elkelt, alapvetően német, s itt-ott francia, brit, illetve amerikai kézben találtatnak: ugyan mi oka volt tehát a Schröder-Gyurcsány-Medgyessy triónak nem nyilvánosságra hozni az eladatlan maradék nevét?

A kancellár amúgy a magyarországi őrségváltások embere is. Látogatása ráhangolódott a 15 évvel ezelőtti határnyitás ünneplésére, az egész béketábor legnagyobb őrségváltásának évfordulójéra. De ráhangolódott a jelenlegi kormánystafétára is, hiszen Schröder szeme láttára hagyta ott a stafétabotot Medgyessy Péter íróasztala sarkán utolsó hivatali protokoll eseményét letudva. A német politikusnak már csak azért is könnyűdolga volt, mert nem volt szüksége diplomáciai bravurra, hogy megtudja, ki a stabil, biztos ember a magyar kormányban. Összesen háromig kellett számolnia, Gyurcsány Ferenc mindeddig csak Kiss Péterre és Draskovics Tiborra bólintott rá, no meg az uniós energetikai biztosra. Ezt a mostani kormányt jó okkal szeretheti az MVM-re utazó Schröder, s a privatizáció maradék forintjaira, továbbá Nyíregyházára, Debrecenbe meg Dunaújvárosba utazó hazai parlamenti ellenzék is. Ez utóbbiak hihetik, nekik gondoskodik a jövőről az autópálya- és hídépítéssel, gyógyszergyári tőkepiaci tranzakcióval a Medgyessy-Gyurcsány kabinet. Hiszen nem akármikor, hanem 2006 végén lesz avatható az M3-as Nyíregyházáig és Debrecenig vezető leágazása, a dunaújvárosi híd, s ugyancsak akkor, két év múlva fizetnek az opcióval piacra vitt állami Richter-részvények is: a sikert is, a pénzt is Orbánék zsebelnék be szívesen.

A német kancellár tehát irigykedve utazhatott haza Berlinbe, hiszen a 2004-es Budapesten a hatalmon lévők és ellenzékük békés egymás mellett élését vehette szemügyre: a 2006-os gyarapodás biancoját szinte előtte töltötte ki a négy parlamenti párt az egymás iránti szeretet, tisztelet és megbecsülés jegyében. Nem is maradt hálátlan a ellenzék azért, hogy a jelen kormányzat neki épít autópályát, hidat, hiszen - reményei szerint - ő avathatják majd ezeket a létesítményeket. Így aztán nem is estek neki a kormányzatnak a Fidesz-hiénák, hiszen szakemberükre, Varga Mihályra testálták az államháztartási hiány hivatalos korrigálásának, a 4,9-5,1 százalék előrejelzésének a bírálatát. Az ex-pénzügyminiszter pedig csupán annyit tett, hogy a középkor orovosainak gyakorlatára hivatkozott: a gyógyítók bármilyen kórságot egyetlen módszerrel kezeltek, mindannyiszor eret vágtak. Varga ezt, ha nem is gyakorolta - patakvéres időszakban, az anticiklikus gazdaságpolitika fénykorában lett csak pénzügyminiszter -, de talán vágyhatott rá. Tőle sem lehetett idegen, de csak 2002 derekától látszott igazán jól, mennyere elkelne egy éles sziké az érvágáshoz. Most, 2004 második felében, pártja vágyának megfelelően, nincs már bankárkormánya Magyarországnak - Gyurcsány legfeljebb ügyfélként tette be a lábát hitelintézetekbe -, a Fidesz kicsit a maga retorikai sikerének is elkönyvelheti a bankárkodás végnapjait, elvére a jelen kabinet talán az ő hatásukra is rendesen betesz a pénzügyi szektornak a kétkulcsos társasági adóval. Az meg csak pici szépséghiba, politikai bumeráng, hogy a Fidesz-éra, 2001 óta állami eszközökkel is szépen generált lakáshitelezési boom kedvezményezettjeit 2005-ben megsarcolják. Persze a kétkulcsus társasági adó miatt szépen dráguló hitelkamatokat mellényzsebből kifizethetjük.

Meglehet, nem csupán a Gyurcsány-kabinet gondolta úgy, tudunk mi gazdagon spórolni, hanem Budapest múlt heti másik jeles vendége, a Schröder után egy-két nappal megérkező Sophia Loren is. A világhírű színésznő csemetéjének frigyét a Szent István Bazilikában ütötte nyélbe, a násznépet pedig a Magyar Tudományos Akadémia épületében látta vendégül. A két esemény színhelye szálláshelyüktől, a Greshamtől 2-3 percnyi laza sétával elérhető: a közlekedés akár egyetlen fillérjébe se került az örömanyának. De nem csupán a magyar kormány, hanem Sophia Loren is tudja: így kell gazdagon spórolni.

A gazdagon spórolninak a szegényen pazarolni lehet a fogalmi ellentétje, ebből is kaptunk ízelítőt a múlt héten. Szegény labdarúgóink cseppet pazaroltak ugyanis, no nem a zöld gyepen, hanem valahol máshol. A pár hete rendőrségi feljelentésre átváltott székesfehérvári pénzkeresés után most a Dunántúl másik üdvöskéje, a ZTE is rádöbbent: 480 millió forintos adosság van akkora summa, hogy eltakarítsa a csapatot az NB I-ből. S lám, működik a labdarúgás hurkatöltője, az egyik oldalon bemegy egy klub - a nemrégiben eltiltott DVTK ismét bebocsátást nyert -, de a túloldalon ki is pottyan egy társaság, a zalaegeszegieké. No nem azért, mert tudnak vagy nem tudnak gólt rúgni. A labda már rég nem szempont a focibürokráciában.

Előző írásunk:

Múlt heti fonákságok - Hold utcai Dowing street 10-zel