"Vesztettetek!" - mondta fülig érő mosollyal a száján 1998-ban, a választások első fordulója vasárnap estéjén az a fiatalember, aki múlt hétnek lett a győztese. Az akkori Magyar Nemzet akkori szerkesztősége folyosóján a nem annyira Fidesz-hívő újságírók tudomásul vették, az ifjú kolléga a választások estéjén hozzálátott nyíltan pártosodni. Ebben még az sem zavarta, hogy kedvenc pártja valamivel később, 2000 márciusa közepén több kiló súlyt akasztott rá, s hatvanvalahány akkori magyar nemzetessel együtt őt is végérvényesen kirúgta. De mert a boldogan pártosodó ifjú tovább éltette kedvenceit, mint jobb pálmák, ő is nőhetett a súly alatt. Jelentjük, a múlt hét közepére befejezett ténnyé vált a gyarapodása: pártjában nem keríthettek sort a közgazdász kommunikátor második nyakazására: Meszleny László a háttérből elő lépve, a nyilvánosság előtt bizonyította, a helyén van, ő igazgatja a Fidesz kommunikációját. Rogán Antal kampányfőnökkel a múlt hét óta párost alkotva "csak" a holnappal hivatott foglalkozni. Nem is nekik jelent meg a Fidesz ördöge Malgot Istvánnak álcázva.

Mi az hogy megjelent? Írt és beszélt, megszólalt - csepülte az álradikális, demagóg, szélsőjobboldali csoportokat befogadó polgári köröket. Vajon marad-e dolga a Meszleny-Rogán párosnak 2006-ra, ha a szélsőjobboldali csoportokkal oly jól ellátott párt első embere nem tud elszámolni múlt heti cselekedetével? Jobbról, középről, balról értik, helyeslik, de a jobbszélről nem nyelik le, hogy a pesti gettó felszabadulására emlékezve Orbán Viktor vörösökkel - Gyurcsány Ferenccel, Kiss Péterrel, Szili Katalinnal (nem a karzaton - sic!) - megtámogatva a zsinagóga első sorában ült. A korábbi és a jelenlegi kormányfőt valószínűleg senki sem mutatta be egymásnak, mert hiszen találkozniuk február 3-án sikerül először. Be is jelentették igen nagy hozsannával - Orbán elfogadta a meghívást és még dátumot is adott: a nemzeti fejlesztés évtizedeiről kész a többi pártfőnökkel együtt tárgyalni Gyurcsány Ferenccel, s a parlamentben talán lesz is valaki, aki bemutatja őket egymásnak. A nagy eseményt sportriportereknek kellene tudósítaniuk, elvégre ők azok, akik tökéletes meggyőző technikával képesek kijelenteni olyan fontos dolgokat, mint győzelemmel felérő vereség. Ez azért is találó, mert mindegy melyik oldalról mondják és melyik oldalról hallják, imádni fogják.  Talán ezért használt a honi politológus hadsereg egyik tagja is sporthasonlatot, amikor kommentálta a közvélemény-kutatók friss adatait: tavaly még a lekörözés sejlett fel, az idén már az, hogy az MSZP látja a Fidesz hátát.

Jó ízű lehet a gumicsont, hiszen egyre többen és egyre szívesebben rágják, majd meg a Fidesz elhiszi magáról életképtelenségét. Az elmúlt napokban a szocik már-már retorikai temetést is rendeztek ellenfelüknek, de elfelejtettek félni. Attól, hogy túlságosan egyedül maradnak. Hiller István mindenesetre figyelmeztetett: nem az ellenfél zűrzavarával kell az MSZP-nek foglalkoznia. Igaza van. A pártelnök talán azt is tudja, hogy utoljára a Tangó paszta gyártójának sikerült megválasztania saját (piaci) ellenfelét. Igaz, ehhez az kellett, hogy a konkurens pasztagyár is - teljes titokban - a Tangót tulajdonló gyárosé legyen.

Mindenesetre a két pasztagyárban nem csupán a tulajdonos volt a közös, hanem az is, hogy egyformán nyílt színi adózásra kárhoztatták magukat. Ha ma lennének a gazdaság szereplői a pasztagyárak, akkor nem várná vagy az egyiktől, vagy a másiktól a gazdaság megmentését a pénzügyminiszter. Aki nem állított egyebet, mint azt, hogy szélesíteni kell az adózok körét - a szürke és a fekete gazdaságból a fehérbe terelve az eddig közterhet nem fizetőket -, hogy valóban csökkenthetők legyenek az adómértékek. (Anno mind a két pasztagyár adózott, adózóbbakká nem válhattak volna.)

Két dologról biztosíthatjuk a fiskális tárca vezetőjét. Arról, hogy nincs ember, aki ne drukkolna neki szent cselekedetében, a már-már adóreformba hajló átalakítási programja elindításában. És arról, hogy az 5-ös út kecskeméti szakaszán kifehéredő - maholnap számlát adó - szakma űzi el a legősibb mesterség azonos nemű képviselőit. Pedig az 5-ös versenyképes volt az 1-es Győr közeli, a 3-as Gyöngyös utáni részeivel. Annyi bizonyos, hogy a múlt csütörtökön, délidőben, jól öltözött szőke szépség flangált le-föl a kecskeméti bevezető szakasz két sávját elválasztó szaggatott vonalon, s ő bizony nem bájait kínálgatta - adózatlan fizetségért - a piros lámpa váltására váró autósoknak. A Képes szélvédő című kecskeméti ingyenes újság terjesztésének eredeti módja ellenére - a lapot igyekezett begyömöszölni az autók felhúzott ablakán - sem emlékeztet az országút menti egykor volt fekete gazdaságra.

Mennyivel másabb így az utcakép -  szép lány, szép munkát végezve büszkévé tesz minden magyart. Ő ott az út közepén, a nyelvőrök pedig az utak mentén gondoskodnak a magyaros komfortérzetről. Ha nem is száguldva, hanem csak úgy komótosan, ám mind több angol felirat tűnik el az üzletek portáljáról, helyüket magyar szövegek veszik át. De mielőtt a jogszabály miatt elfelejtjük útszéli angolosságunkat, megjelent a visszakeresztelő: a múlt héten bejelentették, a Matáv a múlt, a Magyar Telekom a jövő. No nem (amerikai) angolul, hanem inkább németül - bár ezt csak azok veszik észre, akik nagyon akarják. Biztos, ami biztos, az Axelerót is T-Online-ra módosítják, de itt már nincs dolga a nyelvőrnek: a nem magyarról nem magyarra váltáshoz végképp nem kell kikérni akadémiai nyelvészek véleményét. Legfeljebb az MTA történészei emelhetik meg a kalapjukat, hiszen nem csupán a tengelyhatalmakra hajaz a többes keresztelő: a németes telekom mellett az angolszász online használata egyetlen magyart sem emlékeztet a múltra, például Puskás Tivadar korára.