- Kicsoda?
- A XIII. kerületi Rendőrkapitányság tiszti kara. Éppen egy éves az ügy és éppen a múlt héten készült el az emlékeztető levélke a kerületi legfőbb tisztnek, Kiss Ernő tábornoknak.
- Emlékeztető? Mit felejtett el?
- Válaszolni az első levélre. Az egy évvel ezelőtti lakásbetörésre - laptop ellopásra - először csak látszatmunkával, a tábornoknak küldött reklamáló e-mail után látszatnyomozással válaszoltak a kapitányság emberei. A látszatból két valóságos kár keletkezett: a feltört lakásból ellopott notebook formájában az egyik, a biztosítónak át nem adott, azaz el nem készült rendőrségi papír formájában a másik, a pénzintézet így még a maga szerény eszközeivel sem tudta enyhíteni ügyfele kárát.
A tábornoknak küldendő jubileumi levélke - emlékeztető - jó dolog: írója, az iménti párbeszéd egyik szereplője ugyanis megnyugszik, levezeti dühét fogalmazványa "postázásakor". A rendőrségnek is ez a jó, mert egy évig - a következő jubileumig - megint nem kell foglalkoznia a kárvallottal. Márpedig a mai világban csak akkor lehet biztos a dolgában az egyenruhás testület, ha nem tesz semmit. A "Papa" nevű alezredes annakidején ezt nem tudta, nyomozott, meg nyomozott és még mindig nyomozott, majd úgy bevarrták az előzetesbe, hogy a múlt heti másodfokú bírósági tárgyaláson ellene megítélt 600 ezer forintos pénzbírságot - egy alezredes háromhavi bérét - is üde színfoltnak tekintette. A végeredmény? Ugyanaz, ami Kiss Ernő és XIII. kerületi nyomozó csapata esetében a lakásbetörés után, a "Papa" is hallgat, mint Manci néni a Vodafone reklámban, másfél emberöltőnyire titkosították ügyének aktáit.
Az alezredesek és tábornokok idővel túljutnak a tanulási szakaszon és egyszerűen tudják: nekik az úri huncutságokkal - a politikával - tilos foglalkozniuk. Ha például tavaly ilyenkor kitudódik, hogy az ellopott számítógép, benne megannyi "politikai" információival - telefonszámokkal, címekkel, cikkekkel -, akkor éppen úgy öngólt lőnek, mint tette azt valamivel régebben a "Papa", aki a (gáz)olajmezőkről a politikusok dzsungelébe tévedt. A "mindenki maradjon a kaptafánál" - magyarul, rendőr, nem politizálj - örök érvényű közmondás igaz tehát a Teve utcában és a XIII. kerületi kapitányságon. De igaz nem csupán Budapesten, hanem Prágában is, ott, ahol a múlt héten újabb parlamenti zsebvizitet tartottak. A cseh honatyák a kormányfő személyes gazdagodását gondolták olyannak, hogy pálcát törnek Stanislav Gross fölött. Ott azt bizalmi szavazásnak nevezték, s egyszerűen csak a voksok számán múlott, hogy aznap miniszterelnökként, vagy mezei polgárként tér-e haza - a prágai villanegyedbe - a 35 éves kormányfő. Villanegyedbe, mert másoknak is van ott házuk, de azok a mások momentán nem miniszterelnökök.
Budapesten - bármennyire is tele lett vele a múlt heti sajtó és némely olvasónak némely derék alatti testrésze - nem sikerült túldobni Prágát, pedig volt és mai kormányfők gyarapodását kezdték górcső alá venni. Kódolt eredménytelenségre kárhoztatott parlamenti vizsgálóbizottság szemlélődik Orbánék borászati vállalkozása, felcsúti házépítése körül és akörül, hogyan sikerült Gyurcsány gyakorló kormányfőnek megfognia az isten lábát nősülése révén. Prága persze ilyen alapon is figyelmeztető lehet nekünk, hiszen a Gross elleni bizalmatlansági szavazás azért nem sikerült, mert a cseh parlament kommunistái sehová sem voksoltak, így a kormány folytathatja. A prágai üzenet abszolút világos: Világ proletárjai - és kapitalistái (!) - egyesüljetek!
Mondhatnának a csehországi kormánygyőzelemre odaát sörrel, ideát meg jobb borokkal áldomást. Mifelénk amúgy a technológiát is kidolgozták ahhoz, hogy a hungaricumot - például a sárazsadányi törkölypálinkát - a honatyák szonda- és nyakló nélkül ihassák. Csak egy a fontos, az, hogy autóvezetés előtt kölcsönösen feljelentsék egymást. Mert ennek van kultúrája - derült ki a múlt héten annak a vitának a kapcsán, hogy legyenek-e szondáztathatók képviselőink mentelmi joguk ellenére is. Mindegy mi lesz a döntés, igyunk rá, tényleges Kontroll egyébként is csak aranycsirkés kísérettel várható. Azzal a megtépett madárral, amellyel megjutalmazták az utóbbi idők legjobb magyar filmjét. A csirke akkorra aranyozódott be, amikorra a dollár elkezdett erősödni, jelezve, hogy talán már jó lesz öbelé is befektetni, nem csupán a nemes sárga anyagba. Különben pedig hát nem jobb a dráguló zöldhasú meg az 50 dollárnál többre taksált fekete arany nyomán 7 forinttal többet érő benzinnel megtankolni az idei első honi autóverseny résztvevőinek járgányait? A WRC-kkel tarkított hétvégi futam Eger környékén gazdasági miniszteri segédlettel startolt, arra hajazva, hogy a 250 forint fölötti benzináron mai gazdagodásunk mellett már fölösleges az adókönnyítés, a kormányzati önmérséklet. Futja a népnek, az autós meg már egyébként is hozzászokott: még akkor is fizetnie kell valami extrát, ha véletlenül gyalog indul el otthonról. Kóka miniszter persze nem azonos a kormánnyal, adóügyekben a kabinetnek dolga beterjesztéseket készíteni a parlament számára. Kóka miniszter tehát bele is érezhetett az autósok helyzetébe és pénztárcájába. Mondhatná persze a rosszindulatú kommentáló, hogy egy frászt érez bele, hiszen Kóka János vagy a gyalogosok, vagy a hajósok pártján áll. De nem mondja, mert a "gyalogosok pártján áll" kategóriát anno Kádár János kisajátította, az autó helyett pedig "csak" motoros hajót vagyonbevalló gazdasági miniszter autó nélkül is el tudta indítani a ralit. Persze lehetett volna stílusos, ha már egyszer ő a közlekedésért is felelős miniszter: egy kétéltűvel kocsikázhatna, hajózhatna raliinditásos napokon. Neki pedig vidáman futotta volna a járműre, elvégre elenderes korából nyakán maradt 254 ezer dolláros értékpapír portfoliója (figyelem, a dollár ugyebár erősödik), 3 millió forint készpénze, továbbá 147,5 millió forintja és 26 ezer dollárja a bankszámláján. A minapi vagyonbevallási adatok két okból is fontosak nekünk. Egyrészt, mert hajós-gyalogosi minőségében beleérez a benzinkútnál sápítozó autós helyzetébe. Másrészt, mert most már tudjuk, miért nem Kóka miniszter ment el becsöngetni a tőzsdére a múlt héten, hanem a főnöke, Gyurcsány Ferenc, aki - ország, világ és a Fidesz szégyenére - egy darab részvénnyel sem rendelkezik, nincsenek kötvényei sem, s már-már - felüről ugyan, de - utoléri az újságíró társadalom derkéhadát banki megtakarításaival, kormányfőnk teljes egymillió forintot helyezett el hitelintézeti számláján.
Tátott szájjal olvasnia csak az újszülöttnek sikerülne a múlt heti vagyonbevallásokat, ha az újszülött tudna már olvasni. A kevésbé újszülött pedig már nem csodálkozik, legfeljebb emlékszik például a Járai Zsigmond-féle bravúrra még a '90-es évek első feléből: őnéki már akkor sikerült fizetésmentesen bankot vezetnie, s csak a majdani értéknövekményt és persze a szükséges részvényeket igényelte munkájáért az egykor Magyar Hitel Banknak, idővel ABN AMRO-nak nevezett pénzintézet tulajdonosaitól. Valószínűleg most is egyedi önfenntartó zsonglőrködésre, talán későbbi számlabenyújtásra számíthat tőle a nagyérdemű: a jegybankelnökös Járai-bevallás nettó 46 millió forintos éves jövedelmet, egy frissiben beszerzett Opel Corsát sorol az 1,4 millió forintos bankbetét mellett. A pihen a befektetés, ki, azaz lekötötték állapot 16,4 millió forintról szól, Járai Zsigmond még miniszterré válása előtt, 1997-ben fektetett be ekkora összeget, s már tudhatott is valami különöset, hiszen akkor szabadíthatja fel a pénzt, amikor már jegybankelnöki tisztségének is vége, azaz két esztendő múlva.
Kár, hogy nem eléggé fertőző a Járai-módszer, hiszen egyelőre csak az álmok kategóriájában szerepeltethető az a budapesti önkormányzati terv, hogy parkolóházakba és mélygarázsokba állíttaják majd be a helyi lakosok autóit. Az ugyan igaz, hogy mélygarázs éppen a Nemzeti Bank előtt épült nemrég, de ezzel legfeljebb Járai Zsigmond jegybankelnök Corsájának kedveskednek, a hitetlenkedő budapesti polgárok nagy tömegének azonban nem. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a főváros helyhatósága Budapest új parkolási rendeletének kidolgozásával bíbelődött a múlt héten is, s nyomban megfogalmazta a viszonylagosság örökérvényű tanát. A honatyák igen bölcs előterjesztéssel éltek: elérendő, hogy a lakosság a piaci ár alatt használhassa a felszín alatti parkolókat. De hogy mi a piaci ár, az bizony nem derült ki a Városházán. Hacsak...
Hacsak a felszín alatti parkolás nem azt jelenti, hogy kikocsizva Pestről, valahol Gödöllő határában egyszerűen és végérvényesen elássuk autónkat. Akkor ugyanis megoldódik a felszín alatti elhelyezés. A piaci ár pedig ekkor szinte mindegy is, hiszen annyira nem lehet drága az ügylet, hogy a benzindrágulási adatok ismeretében ne lehetne gyors megtérülésről beszélni.
