Megjött a gumicsont, már pénteken itt volt, szombaton kürtölgették is a hírharsonák. A 3-as metró menjen a Ferihegyi reptérig - hajította elénk a rágcsálandó műanyagot ezúttal az Airport Rt.
Köszi, rágjuk. Mi is, maholnap pedig politikuskáink is. A 4-es metrós környezetvédők hál' istennek átrágják magukat a 3-as új vonalához. A Demján-csoporthoz közel(ebb) állók most legalább csatába indulnak, az ő idejükben - értsd: Orbán-kormány - csak félig megfúrt Ferihegy-Nyugati pályaudvar gyorsforgalmi vonatot a "csak félig" jogán mégis készek lesznek megépíttetni? No nem másért, csak azért, hogy a 3-as metró meghosszabbítását - a Gyurcsány-kormány agyszüleményét - ne építsék meg. Így legalább lesz két vonatunk a reptér és a Nyugati között, a metró, amely a fapados utasokra utazik, s a MÁV vágányain rohangászó Demján-járat, amely az elit közönséget paterolja be a Westend Hiltonjába.
Rágjuk, rágjuk a gumicsontot, noha jól tudjuk, tele szájjal sok mindent nem illik tenni. Például akkorát csodálkozni, amekkorától az tátva marad. Azon diákok miatt, akik már az egyetem előtt is megtanulnak makrogazdaságul. Pontosabban költségvetésül - imádkozni. A múlt heti csemege ez volt, "változzon meg a büdzsé" kollektív témában szólattak hívő diákjaikkal a Mindenhatóhoz a politikával hivatalból átitatott tanárok. Az átitatók küldték az előírt igét a pedagógusoknak, no meg a nyilvánosságnak: egy diákima rendel a költségvetésről. Az isteni Cézár - vagy inkább isteni Draskovics? - hallhatta is meg nem is a fohászt, de a József nádor téri házi oltárnál ő is térdre borult: könyörgöm a Mindenhatóhoz, ha már egyszer a költségvetésért imádkozik az iskolás, tudja is, hogy mi az!
Persze lehet, nem is Draskovics pénzügyminiszter, hanem a naivitása az isteni: a Corvin lánc(olat)ot fel kell ám ismerni. Amióta Orbán Viktor kegyéből ez a dísz ott lóg(hat) a legpénzügyesebb magyar nyakában, azóta nem lehet ám össze-vissza monetáris poltizálni széles e hazában. Frankfurtból úgy orrba húzzák a magyart, hogy nyomban visszatáncol a monetáris tanács, meg a jegybanktörvény célszerű megregulázásától. Csaknem egy esztendővel ezelőtt, 2003 decemberének legelején arra vették rá Lámfalussy Sándort, az Európai Monetáris Tanács egykori elnökét, hogy jelképes csengetéssel indítsa el a kereskedést a Budapesti Értéktőzsdén.
A csengetés ment is a közgazdász professzornak, de az akkori magyarországi jegybanki döntés kommentálása már nem: mondta is, nem kíván napi monetáris kérdésekről beszélni, így hiába érdeklődtek tőle a kamatemelésről, a magyarországi 12,5 százalékos alapkamat fenntarthatóságáról akkor, amikor az EU-s kamat két százalék körüli volt. Ugyanakkor, ugyanott, a tőzsdei csengetés helyszínén Lámfalussy professzor nem ítélte megválaszolhatatlannak azt a kérdést, amelyik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére vonatkozó törvénymódosítás milyenségét tudakolta. Kijelentette, nem tartja szerencsésnek a jogszabály-módosítás kidolgozásának, procedurájának módját, illetve fenntartással fogadja a tartalmát is, mert a konzultációkról, illetve az átláthatóság kritériumáról véleménye szerint itt sem gondoskodtak. Egészen pontosan: nem konzultáltak a törvénymódosítással érintett intézményben, illetve azokkal, akiket meg még érint a tervezett változtatás. A közgazdász professzor egy amerikai mondásba sűrítette bírálata lényegét: "Ha nem működik rosszul, ne akard megjavítani". Most meg a jegybanktörvény okán hozták Lámfalussy professzor üzenetét: ha nem működik rosszul, ne akard megjavítani. A tanulság egyszerű: a Corvin-lánc(olat) sem, a Heti Válasz sem működik rosszul, ez utóbbi szerkesztőbizottsági grémiumába bekerülni különös kegy az élettől, Lámfalussy professzornak ez is megadatik, immáron közvetlen testközelből kap heti nyilvánosságot a monetáris tanács átalakulási folyamata.
Mint ahogy nyilvánosságot kapott maga a kamatcsökkentés is, az a kamatcsökkentés, amelyikről álmodni volt oly bátor a kormány a múlt héten, s a soron lévő hétfőn talán be is következik. Draskovics pénzügyminiszter még az egyetértés deklaráltatására is kapható volt, igaz, nem az imádkozó diákseregnek, hanem az újságolvasó polgárnak adva tudtára, a kormánynak mérsékelnie kell a költségvetési hiányt ahhoz, hogy csökkenteni lehessen a kamatokat. Azért nem árt, ha joviálisan alakul maga az infláció is, a 6,5-6,8 százalék az idén ugyanúgy jól hangzik, mint a jövő évi 4,5 százalék, akkor kiváltképpen, ha az energiaárak sem bántják túlságosan a lelkünket.
De bántják. Pláne, ha az erő nemcsak velünk van, meg a mi forintunkkal, hanem az amerikaiak dollárjával is, az olajárak pedig nem araszolnak lefelé a világpiacon. Akkor ugyanis újabb cikket ereszthet meg a Népszabadság arról, hogy az olajárakat szokták volt követni a gázárak, a gázárakat pedig a kormányzati gázárpolitikusok, kiváltképp, ha nincs a szívük fölött Fidesz párttagkönyv. Ilyen fölfedezések időszakában jönnek jól a milliárdos energetikai szakemberek, akikbe jobbról is, balról is bele lehet kötni. A múlt heti elterelő hadművelet fedőneve nem is lehetett más: Kapolyi. A szürke eminenciás elvtárs ukrajnai árammal, melynek uniós színe ugyancsak szürke, jó ideje ellátja a piacot, mert annak szüksége volt áramra. Sőt, a világ ilyen, szüksége is lesz rá, még akkor is, ha a közüzemi fogyasztónak, meg az áramot felhasználó lakosságnak a szürkeügylet nem kerül külön pénzébe. Aki viszont keres a bolton, az Kapolyi képviselő úr, különös tekintettel arra, hogy jókor, jó ésszel, jó üzleteket és jó fejlesztéseket kötött, hajtott végre: az ukrajnai árampiac felfedezőjét a honi parlamentben ismét felfedezték, nekirontottak, a baloldalon már megint dagad egy zseb. Az övé. A vállalatáé. Mi lesz itt akkor, amikor Kapolyi felavatja régi álmát, a kárpátaljai Prédikálószéket?
No mert így, Prédikálószéknek hívják azt a magyar települést, ahová Kapolyi nem építhette meg egykoron azt, aminek hasonmását pár éve egyáltalán nem eredménytelenül Kárpátalja javára tervezi. Az erőmű, mely a Tisza mellékfolyóit, a Krasznát és a Taracot hasznosítaná, legalább 800 megawatt csúcsteljesítményű lenne. A Norvégiában és Svájcban alkalmazott hasonló vízerőművekkel 6-8 másodperc alatt elindítható az energiatermelés. A Tisza mellékfolyóira tervezett tározók feltöltéséhez az energiát ukrajnai és az oroszországi atomerőművektől venné meg a Kapolyi-projekt éjszakai áramként. Az "üzlet" lényege is ebben van: az így vásárolt, nem csúcsidőben felhasznált áram ára eleve az európai szint alatt van, ám amikor - szaknyelven - "kisütik" majd a kárpátaljai erőművet a csúcsfogyasztási igényeket kielégítendő, akkor 30-50 százalékkal, de akár 100 százalékkal is drágább lehet a villamos energia. Hát ezt sütötte ki Kapolyi képviselő úr. Ha elkészül, majd meg "elsüti" erőművét odaát, kaszíroz érte ideát, akkor öröm lesz parlamenti tudósítónak lenni a Corvin láncos Heti Válasznál, a címlaptól az utolsó oldal aljáig lehet csepülni a szürke eminenciás szürke árammal gyarapított vagyonát.
Szerkesztőbizottsággal jól ellátott lapok, lám, akadnak szépen, de mintha ez még a jobboldalon sem lenne minden esetben maga a tökély. A múlt heti bejelentések szerint a Papp-Tímár találkozó újságíró nélkül végeződhetett, a Magyar Hírlapot Ringier zászló alatt felszántó Papp Béla kiadóigazgató a Vegyépszer főnökének - értsd: vevőnek - a halott Magyar Hírlapot tudta felkínálni. A két szó - Magyar Hírlap - mögül kirúgta az újságírókat, anélkül pedig nem megy a bolt. Élő Magyar Hírlapot manapság "a pont" néven lehet venni - de azt nem Papp Béla árulja Tímár Vegyépszer-vezérnek. Így pedig az M3-as építő nem vehet olyan szerkesztőbizottsági tagságot magának, mint amilyet kiutaltak a múlt héten Lámfalussy Sándornak.
Tímár Vegyépszer-vezér kénytelen lesz visszaballagni a lapáthoz és autópálya építéssel elütni idejét, de legalább beláthatja, a múlt heti kudarca mégis a javára válik. Hiszen miközben Tímár Vegyépszer-vezér nem tollasodik a sajtópiacon, maga a sajtó a Vegyépszernél sokkal kisebb no name vállalkozásoknak is játékszerévé válik. Hogyan viselte volna Tímár Vegyépszer-vezér, hogy lapja valamely munkatársa, szerkesztője, főszerkesztője jár úgy, mint mindannyiunk Juszt Lászlója? Múlt heti tévéműsorának már mintegy felét tette ki a felsorolás, honnan, mely állami, közszolgálati hivatalból, nagyítóval sem látható cég portásfülkéje elől rúgták ki stábját csak azért, mert kérdéseket akart feltenni, itt-ott a "másik oldal véleményét" megtudni. Hangyányi feljelentéssel, kedveskedő akasztással fenyegetett újságíróból bőven akad manapság, nem is csoda, hogy az igényes közönségtájékoztatásért már csak olyan biztos helyekre mennek újságba író hölgyek és urak, mint a kifelé is, befelé is jól védett börtönök valamelyikébe, hogy Zalatnay Cini nehéz álmait tudósítsák. A múlt hét nagy dolgait ehelyütt mi is megtárgyaljuk tehát, Cini jól aludt: a börtönkórházi priccsen, altatóval. Na ugye, Juszt úr, lehet igényes ügyeket igényes olvasó elé tárni feljelentés, akasztás, felnégyelés mentesen!
