Népmesehős lett belőle. Mert jókor tűnt el a kezén az a jókora összeg, amelyért kétévnyi börtön után a lehető legjobbkor szabadult, s azonnal ő kapta meg a legkisebb királyfi rendfokozatot. Cini lett az elesett, a megríkató, az igazságos, a mellőzött, a mindenért küzdeni, harcolni kényszerülő, de a végén győzelmet arató királyfi. Cini megkapja a nép zokogó lelkét, vele érzünk, amikor otthon, a képernyőn mozgó (emlék)képeket látunk róla és az őt mindenhová követő szilícium készletéről, amely miatt a lehetségesnél is szűkebbnek tűnt a cellája.
Cininek köszönjük tehát, s kicsit sajnáljuk, hogy a szabadság nem egy héttel korábban tört rá. Még október 23.-át megelőzően. A szappanoperák hazai gyára nem tudta semlegesíteni az '56-os megemlékezések egyenes adását a budapesti Belvárosból. De Zalatnay Sarolta megelőzi a "traktorral a fővárosba" elnevezésű feltűnési viszketegségben szenvedő jobboldali(!) földmunkásokat. A traktorosok akciózásáról a szabaduló művész sorscsapásaira vált át pár millió képernyőfüggő honfitárs. A Ciniért zokogó népnek nyomban megesik a szíve a szűk cellából a 10 emberöltőnyi jövedelemből megépíthető (majdnem valóság show)villa bezártságába egyetlen numera ellenszolgáltatás nélkül átköltöző makulátlan szűz hányattatásait látván. S mire e cikk megjelenik, addigra már a Fürge ujjak című lap minden egyes példányát elkapkodják a standokról, mert a traktorosok Pestre készülődése helyett a modern mellöltés trükkjeit keresik pár millióan a kereskedelmi tévében, majd pedig a varrásra nevelő periodika hasábjain Cini sebészileg felnyitott, majd a szilikon-mentesítés után visszafércelt keblei okán.
Ha tényleg szilikon volt Cinibe rejtve és nem az a párszáz millió forintnyi bankjegy, amely egyrészt oka volt a kétévnyi bevarrásnak, másrészt képes fedezni a múlt heti ki és visszavarrásnak, majd pedig a hegyvidéki új Cini-cella működtetésének a rezsijét, akkor mi napirendre térhetünk a történtek felett. Izgulnia annak kell, aki változatlanul nem látja viszont a Cinibe helyezett pénzét, de ez nem tartózik a szappanopera fogyasztására, sem pedig az októberi gyalogos és traktoros utcai műsorok megszemlélésére szerződött alig 4-5 millió nézőtársra. Cinizmusnak is tűnhet persze, hogy publikáljuk is, miként írja felül a sztár pár négyzetméteres kalocsai cellájának budapesti hegyvidéki, akár 200 négyzetméteres, ingatlanadó alól majdan mentesítendő cellára való cserélésének a története a rendőragyak bezúzására kőkorszaki eszközökkel vállalkozó árpád-sávosok sztoriját. De teszzük, beszámolunk róla, mert Cini a maga szappanoperás valóságában is szerethetőbb, mint a '44-es nyilasok párszáz reinkarnációja. Akik, ha nem látnak elég Cini-, meg Mónika-show-t a plazmalapos családi kultúrházban, akkor megnézni óhajtják magukat, amint a véletlenül náluk lévő Molotov-koktál és vasgolyó véletlenül úgy esik ki békés kezükből, hogy véletlenül az országra kíváncsi külföldi államfők elől a magyar valóságot testükkel eltakaró rendőröket találja el. Hangsúlyozzuk, véletlenül és békésen. S mert a Molotov-koktél és a vasgolyó nem perképes, ezért e tárgyak alá álló rendőr az, aki feljelentendő és bevarrandó - Cini üresen maradt cellájába. Ez már csak azért is számít össznépi kedveskedésnek a véletlenül golyókkal és Molotov-koktélokkal ellátott, a jobboldali parlamenti politika örökös védelmét élvező szappanoperákon nevelkedett csoportoktól, mert segedelmükkel az immáron nemcsak a hetek óta családjuktól távol szolgáló és védő rendőrök többletbérét dobhatjuk össze adóforintjainkból, hanem megadatik nekünk, hogy Cini kétéves kalocsai jóltartása után ugyancsak adónkból folyósíthassunk rezsiköltséget a művésznő helyére jobb keresztöltésekkel akár bevarrt egyenruhásoknak is.
A legfőbb budapesti főrendőr pedig akár már csomagolhat is, hogy bevonuljon egy félreeső cellába: ő ugyanis mindenért vállalja a felelősséget. Amúgy helyesen, mert szíve szerint bizonyára s.k. vágta volna pofán azt a kétszer háromsávos út közepén mankóval rendőröket provokáló október 23.-i, magát békés tüntetőnek neveztető hőst, aki a hátán érezte a tévékamerák simogatását, és valóban láttatta, nem emelt kezet az oszlatókra, mivel botjait szorongatta. Mindenesetre a neveket, rendfokozatokat, számokat nem viselő rendőrök parancsnoka, Gergényi Péter tábornok vállalta: elviszi ezt a balhét is. Vigye, de vigye magával azokat is, akik miatt otthon rekedtek azok, akik békés megemlékezést tervezek. Akik, ha a Kossuth téri állami ünnepre, avagy az esti emlékműavatásra akartak volna elmenni, akkor kiszorultak volna a kordonon kívülre, ahol viszont csak üvöltöző, ünnepgyalázó sokaság várt rájuk. Az előbbi helyszínen megúszták persze a tömegoszlatást, az utóbbinál pedig szolidárisnak érezhették magukat a köztársasági elnökkel, aki a képernyő előtt lett részese az Október 23.-a téri rendezvénynek. De, ellentétben az elnökkel, szívesen ott lettünk volna karnyújtásnyira az avatandó emlékműtől, ezért bátorkodunk kérni, ha legközelebb nem akar fegyveres védőinek garanciái ellenére sem ünnepelni megosztott népünk meg nem osztott elnöke, akkor a protokoll belépőt kegyeskedjék kikölcsönözni nekünk. Így a többi megjelenő közjogi méltóság legalább azt hiszi, a nem fütyülő, nem üvöltöző, egyszerűen csak megemlékező ismeretlen is a népet képviseli, s ezért sem a kormányfő, sem a Ház elnöke nem érzi magát magányosnak. Kosáry Domokos pedig nem a személytelen kamerának mondhatja a magáét '56-ról, meg mindarról, amit a jelen nem lévő népnek illene megtanulnia tőle. Még arra is lenne esélye az agg professzornak, hogy a kordonon kívülről üvöltözőktől, ha némiképp fél is, ne érezze teljesen védtelennek magát.
#page#
Gergényi tábornok, aki az emlékműavatás résztvevőitől távol tudta tartani a hangerő - gyalogos és motorkerékpáros - bajnokait, azzal azért mégsem számolt, hogy a feloszlatottak védelmezőin túl a törvényes hatalom képviselői is számon kérhetnek rajta ezt-azt. Azt például, hogy miért csak követi, ahelyett, hogy ötleteivel megelőzné a csőcseléket. Hát szabad úgy kivezényli csapatát a Bajcsy-Zsilinszky útra, hogy nem vitet velük tankcsapdákat és páncéltörő lövegeket? A Ferenciek terének csatája előtt pedig nem hivatja be a közterület-fenntartó cég hókotró kezelőit a hó- és barikádkotró gépekhez ügyeletesnek? Fogadjunk, hogy a vízirendőrök is otthon aludtak, pedig ha váratlanul felrohan a békésen rendőröket dobáló csőcselék a Ferenciek teréről a hídra, majd beesik egyikük-másikuk a Dunába, akkor valakiknek illik kipecázni, megszárítgatni, felmelegíteni őket, mert még elmegy a kedvük a törvényszegéstől.
A minden rendőrpofonért jótálló Gergényi tábornoknak nemcsak Budapestnek az épségét, az '56-os megemlékezés rendezettségét köszönhetjük, hanem a legújabbkori okulásunkat is: nyelvújítói minőségében újszerű fogalmakat dobott be a köztudatba. Tőle tudjuk - kikövetkeztettük - , szándékegységet valósítottak meg azok, akik a B-közép mögötti sorokban sétálgatva, jobb országgyűlési képviselő urak lapockán verésének bekövetkezése előtt mormolják bajszuk alatt Martens úr szép ívű beszédének nagyszerű gondolatait. Hogy miről is? Hát arról, hogy Orbán Viktor mellett - mögött(?) - helye lehetett a magyar rendszerváltásban Antall Józsefnek is. Gergényi tábornok 16 évvel későbbi nyelvújítása szerint pedig: e két államférfi egykori szándékegysége felejthetővé is teszi azt a furcsa képződményt, amit anno demokratikus ellenzésnek neveztek minden különösebb Wilfried Martens-i előrelátás nélkül. Azon honatya pedig, aki az Orbán-Martens-féle igehirdetésbe oly annyira belemerült a 23.-i Astoriához rendelt önálló '56-os Fidesz-megemlékezést követően, hogy a tiltást felkérésnek hallotta és a Deák tér felé vette az útját, kórházi ágyáról úgy nyilatkozott: ő nem, de a történteket látó családja tudja, hogyan kapott a fejére és a lapockájára jókora ütéseket. A magasabban lévő testrészére a kelleténél vagy eggyel többet, vagy eggyel kevesebbet kaphatott, mert arról megfeledkezett, miért is engedte magát szeretett családtagjaival háborúba kísértetni, továbbá elfelejtette megköszönni a Gondviselőnek, hogy bár őt telibe találták Gergényi tábornok pofonban, gumilövedékben, gumibotos dádában testet öltő küldeményei, a véle tartó famíliáját egy karcolás sem érte.
Azon tehát nem szabad csodálkozni, hogy az egykori pénzügyi felügyeleti vezetőnél, Szász Károlynál is jobban és ismeretlenebbül megvert, ugyancsak a tévé-kamerák előtt lábadozó fehér turbános honatya is feljelent. Így legalább nem marad munka nélkül egyetlen percre sem a képviselői beadványokat bizonyára különös gonddal kezelő ügyészségi iroda. Szinte egyszerre iktathatja a legutóbbi elutasítását követő fellebbezést, illetve a vélt rendőrattaknak kitett Révész Máriusz-beadványt. A párttárs, Áder János a fellebbezéssel letudja az eheti Gyurcsány-vegzálást is a választók megtévesztése témában. Természetesen nem csupán a jobboldali politikusok csapata, hanem nép is serényen részes a heti egy-két feljelentésben, hiszen ő állja a számlát. A központi költségvetés finanszírozta pártkasszákból fizetett rendőrségi, ügyészségi beadványokra felnyalt okmánybélyegek, ügyvédi díjak, levelezések, s olykor bírósági költségek boldogsággal töltik meg az adófizető polgárokat szívét, lelkét. Bár kicsit zavarja őket, hogy például a szlovák adófizetők megint előznek, Pozsonyban még több és még intenzívebb feljelentősdi folyik. Lemaradunk tehát Ficoék mögött, akik hivatali visszaéléssel gyanúsítják a Magyar Koalíció Pártjának képviselőjét, a korábbi minisztert, aki ezt annak fejében kapta, hogy ő meg Ficoékat vádolta meg az agrártámogatások jogtalan kiutalásával. De feljelentett és sikkasztással vádolt meg jóformán minden korábbi magyar kormánytagot a most hatalmon lévő nemzeti párt is, Pozsonyban tehát a nép egyszerű gyermekei egy ideig nem férnek be saját jogon a tárgyalótermekbe, majd meg a dutyikba sem.
Megértenénk Áderéket, ha legalább annyi esélyük lenne, mint amennyit magáénak mondhatna az a fehér bőrű brit férfi, akinek félvér hitvese fekete-fehér ikreket hozott a világra a minap. A londoni bíróság, ha az apa keresetet nyújtana be, vádolva asszonykáját az esetleges félrelépéssel, nehezen mondhatná, hogy nincs szemmel látható alapja a vádnak. Áderéknek perlési szándékai azonban nem ennyire színesek, le is peregnek az ügyészségről. Viszont nem mérséklődik a feljelentések áradata, elvégre jogvégzett honatyákról készülnek így a jövőre, s vélhetően úgy gondolják, kell némi ujjgyakorlat arra az esetre, ha kikerülnek a civil életbe. Ezért ajánlható Gyurcsány kormányfőnek, hogy ne szereljen le előbb, mint ellenfelei, mert - ellentétben a mai ellenzék politikusaival - neki ugyan van hová visszavonulnia, de nem lenne köszönete benne.
A továbbra is közpénzen feljelentő politikustársai már azért is perelnék őt, hogy visszavonultában bal lábbal lépi át valamelyik vállalata küszöbét.
