Azt még tudomásul vette, hogy férfi borbély és férfi vendég hiányában az ollócsattogtatás közben már nem lehet a formás fenekű közeli boltos kisasszonyról megemlékezni. Szerencséjére a mai idők formás feneke - tulajdonosával együtt - ott illegett-billegett a háta mögött: a kuncsaft az ollót, a beretvát a tükörbe pillantva láthatta, lévén a néhány kéziszerszám alkalmi, a gömbölyű testrész pedig állandó tartozéka a fodrász kisasszonynak. A haja tehát nem is a vizuális, hanem a verbális élmények hatására állt - azaz nem állt, mert nyomban levágták - égnek. A múlt hét keddjén 9 és 10 óra között egy ősz asszonyság fején is dolgoztak, előbb a haját mosták, aztán különböző szakeszközökkel bűvölték, de megállás nélkül beszélgettek is vele. A mami a háziorvost helyettesítő háziorvosról szinte levegővétel nélkül emlékezett meg. Kiderült, a felírt szer nem az, amit a nénike szedett addig, de nagyon hasonló volt, csak éppen jóval olcsóbb. Mégsem ízlett a néninek, talán még a hasa is attól ment - mondta. Következett a második felvonás, a nénike az orvosi rendelő számítógépét is ócskának találta, mert nevénél nem szerepelt az a gyógyszerlista, amelyet ő maga vezet otthon, kézzel írva. A fodrászat közönsége pedig nyomban megtudta, az informatikai adattár nem alkalmas a néni ellátására, a PC-hez kapcsolt új dokival megszűnt receptfelíró automataként működni.
A VII. kerületben - ahol a fodrászat, a hajmosatós nénike és bizonyára az orvosai rendelő is találtatik - felborították a régi rendet. Valamilyen titokzatos oknál - talán az egészségügyi reformnál - fogva elkezdtek gyógyítani. Miközben a beteggel meg az ő kórságával foglalkoznak, s engedik cifra fosni a nénikéket az olcsóbb patikaszerrel, nem kívánság listákat vésegetnek paraszolvenciáért. Meglehet, még majd azt is elérik, hogy a környék lakói egészségesebbek lesznek, kevesebbet mennek a rendelőkbe, s tavasszal nem leszavazzák azt a bizonyos egészségügyi reformot, hanem megszavazzák. Akkor pedig annyi a Fidesznek, ki fog itt ellenforradalmat csinálni?
A kérdésre most nem tudjuk a választ, azt is majd tavasszal ismerjük meg az Európai Néppárt akkori nyilatkozatából. Abból, amelyet akkor is Orbán Viktor néppárti alelnök - tempóját ismerve talán már elnök - diktál. Pedig de szép is a kérdés, egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, s a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és járóbeteg-szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni? Az Európai Néppárt teljes mellszélességgel áll ki kedvenc alelnöke - vagy már elnöke - és csapata mögött, hiszen fogják ám ők érteni Strasbourgban a mi Fidesz-indíttatású ügydöntő népszavazásunk lényegét. Azt, hogy a becsináló mamik tavaszra már inkább a székrekedésig eljutva kiszámolják, a 300 forint vizitdíj kisebb suska, mint a dokiknak borítékolt párezer forintos paraszolvencia - a kevesebb sértő, ugyebár - , s ügydöntőileg úgy leszavazzák az orbáni keresztkérdéseket a reform ellenében, hogy az Európai Néppárt már nem csak a Gyurcsány-kormányt, hanem a fél magyar népet leváltó nyilatkozatot lesz kénytelen megfogalmazni.
Megértik ám a strasbourgi képviselőknek, hogy Magyarországon miért is jobb a hagyományos receptíró automata doki a paraszolvencia fejében, mint a vizsgáló, gyógyító, olcsóbb patikaszerrel próbálkozó és fizetés plusz vizitdíj ellenében a pácienseit ellátó orvos. A tavasz persze még messze van, s addigra Strasbourgban már olajozottan fog működni a receptíróhoz hasonló ottani automata, az, amelyik ontani fogja a magyar kormányt anyázó nyilatkozatokat. Most még a tanulási folyamat a sajátja a néppártnak; most még a hazugság magyarországi költségvetése fogalmi kategóriával barátkozik párszáz uniós honanya és honatya; most még csak kóstolgatja az átértékelés budapesti módszertanát, azt, hogy a teljesen hasonló német, francia, olasz rendőrségi tömegoszlatási technológia hogyan változhat át a gyülekezési szabadság és szólásszabadság jogának megszegésévé, ha az oszlatás Budapesten történik. Strasbourg után most Brüsszelnek is jutott ebből a tananyagból, maga Orbán Viktor segítette az ottaniakat - valamint a moszkvaiakat, a pekingieket - az eligazodásban. Először csak annak a megértésében, hogyan épült át a kommunista korszak hazugságainak kultúrája a posztszocialista korszakba, következésképp, az unió nem nyújthat segítő kezet olyan kormányoknak, amelyek nem szakítottak a kommunizmus örökségével. A párszáz uniós honanya és honatya, illetve a Konrad Adenauer Alapítvány rendezvényének közönsége ma már azt is tudja, hogy az igazi kihívást a régi kommunista hatalomgyakorlási módszerek jelentik. És jelentik a politikai és gazdasági monopóliumok, illetve az, ha a hazugságot, a csalást, a korrupciót és az erőszakot használják a hatalom megszerzésére vagy megtartására.
#page#
A brüsszeli Orbán-kurzusra ugyan tényleg nem kaptak meghívást azon országok képviselői, amely országokban nem szakítottak a kommunizmus örökségével, de azért nem lehetett fölösleges Orbán párttársának a múlt héten némi nyomatékkal előre üzenni Pekingnek a kínai parlament külügyi bizottsága helyettes vezetőjével. Németh Zsolt ráérzett valamire, amikor azt nyilatkozta a kínai delegációval folytatott tárgyalása után, hogy a távol-keleti nagyhatalommal a kérdéseket párbeszéd útján kell megoldani. A "kérdéseket" a diplomácia nyelve szerint elég szabadon be lehet helyettesíteni. Akkor meg különösen, ha a Fidesz-elnök hazai és nemzetközi kommunistázásban leli örömét, s eközben sikerül régi-új dimenzióba helyeznie a posztkommunistákat brüsszeli közönségéhez szólva: az oroszok már megint a spájzban vannak. Azaz: Oroszország egy évtizednyi visszahúzódás után most ismét azt kutatja, miként tudná erősíteni befolyását a korábban általa uralt térségben, és erre az európaiaknak, valamint az Egyesült Államoknak közös stratégiával kell válaszolniuk. Vajon arra gondolt az egykori miniszterelnök, hogy egy valamirevaló konzervatív, polgári értékekkel felvértezett, a gyerekszobát sem feledő európai, avagy amerikai polgár az érkező orosz vendéget - üzletembert, vállalattulajdonost, befektetésekben reménykedő sokszoros milliárdost - hellyel kínálja, s a közös stratégia része, hogy teát hozat be a személyzettel? A kérdéseket, az ilyeneket is, tárgyalások útján kell megoldani - mondaná bölcs vezére e szavait is magyarázva Németh Zsolt, ha véletlenül megkérdeznék.
De az orbániádák oly annyira világosak, hogy sem Brüsszelben, sem Budapesten nem kutakodnak, Moszkvában pedig egyszerűen csak rádiót hallgatnak és emlékeznek. Nem a jereváni rádiót, bizony nem, hanem a Klubrádiót és abban Bolgár György betelefonálóit. Azt a nénit például, aki megmagyarázta az éter hullámain keresztül mindenkinek, miért is ismerheti a kommunisták lelkületét oly tökéletesen a Fidesz elnöke. Még maga Bolgár György is egy szűzlány naivságával kérdezett vissza: honnan tetszik tudni, hogy az Orbán papa nem egyszerűen egy helyi MSZMP alapszervezeti titkár volt, hanem, ahogy mondani tetszett, a megyei pártbizottságban is benne volt? A néni a legtermészetesebb módon felvilágosította a riportert: azért tudja, mert ő meg ott, a fehérvári pártbizottságon dolgozott. Éppen úgy, ahogy Orbánné is. A papa meg a mama tudta is egyengetni a gyermek útját, ösztöndíját, meg ifjúgárda szakaszvezetőségét. Még maga Bolgár György is finoman helyre tette a nénit, közölve, hogy a nyolcvanas évek végén saját erejéből ment Londonba ösztöndíjasnak a későbbi pártvezér.
Aki eszerint ment, ment, mendegélt előbb Angliába, majd haza, aztán itthon balról jobbra. De azért annyira jobbra nem ment, hogy a minapi brüsszeli megnyilatkozásával ne határolódott volna el a szélsőjobbtól. Hogy most éppen ő maga hol tart, amikor jobbra tart, nem igazán tudni, de az ilyen jellegű tájoláshoz voltaképpen kevesen is értenek. Persze ez sem igaz mindenkire. A Magyar Hírlapnál lezajlott takarítás - a főszerkesztő, annak egyik helyettese, továbbá két főmunkatárs menesztése - együtt járt egy kommentárral, a főtulajdonos Népszabadságban publikált igényével, "tájolásával". Azzal, hogy az új főszerkesztőtől - még nem tudjuk ki is lesz - "a közép jobb oldalról való közelítésének stratégiájára vonatkozó tervet vár". Egy ember tehát van széles e hazában, aki pontosan tudja, hol a közép és az attól való jobb. Kérdésünk nincs is több, csak egy: ha ezek után Orbán legújabb kéziratával nem a Magyar Nemzet nevet viselő lap szerkesztőségi ajtaján kopogtat be, hanem a Magyar Hírlaphoz és annak új főszerkesztőjéhez, akkor Orbán a közepet jobb oldalról közelítette meg, avagy a lap érkezett balról, de legalább is középről jobbra?
#page#
Bizonyosan azt is tudni véli a rendszerváltás előtti idők félhivatalos kormánylapjának mai tulajdonosa, hogy jobbról érkeznek majd a Magyar Hírlaphoz az olvasók. Amit a Magyar Nemzet nevet viselő lapnál bizonyára rossz néven vesznek majd, s még inkább elfordulnának jobbról - jobbra. A lappiacon manapság persze irányzatokkal szokás küzdeni az olvasókért, s nem a minőséggel, a következetesen képviselt értékekkel meg effélékkel. A verseny más műfaj, az az üzleti élet sajátja. S hogy mennyire az, arról ugyancsak a múlt héten szereztünk újabb benyomásokat.
Tettük ezt egy konferenciateremben, a "sajátunkéban", az e-Magyarország konferencián, ahol a mobil- és a vezetékes telefonia egy-egy vezére a nyílt színen esett egymásnak. A GTS-Datanet Kft. ügyvezető igazgatója csak addig védekezett, ameddig rá nem jött, jobb az ellentámadás, a Pannon GSM vezérigazgató-helyettese pedig addig támadott, ameddig rá nem jött, többre jut a védekezéssel. A szélessávú vetélkedés pro és kontra a letöltési sebesség növekedésében ölt testet, no meg abban, hogy melyik félnek milyen fizikai korlátokkal kell vagy nem kell szembe néznie. Mindenesetre az e-Magyarország konferencián, amikor már egyik fél sem bírt a másikkal, akkor bedobatott az agymegsülés szindróma. Az autóban a "mind jobb mobilteljesítmény mind nagyobb mikrósütő effektussal tiszteli meg a sofőrt" tartalmú állításra csak egy válasz érkezhetett, az, hogy ilyen veszély még csak véletlenül sem fenyegeti az embert. Ezt kapd ki, laikus! Most, hogy a versenyről és az agy(nem)sütésről már mindent tudunk, megnyugtatjuk a feleket, a nagyérdemű egyre kevésbé sejti, hogy amit el akarnak neki adni, azt miért is kellene megvennie: maholnap a vezetékesben sem, a mobil "boltban" sem fog tudni még csak kérdezni sem. Bizony ettől elég könnyen megsülhet a vevő agya, hacsak nem tör ki a piaci béke a vezetékesek és a mobilosok között legkésőbb a jövő évi e-Magyarország konferencián.
Persze addig sem unatkozik az idén még némi reálbérnövekményt magáénak tudó honi állampolgár: a webáruházakat, vagy a fizikai valóságukban rá váró kereskedéseket felkeresi és tekintettel a karácsonyra, eszelős mennyiségű pénzzel jutalmazza a PC-ket, laptopokat, mobilokat, s mindezek leszármazottait, oldalhajtásait kínáló cégeket. Az e-Magyarország konferencián mindenesetre ez a jóslajt hangzott el, melynek bekövetkezésére csak azért nem érdemes fogadni, mert egyszerűen bekövetkezik. Erre pedig következtetni lehetett egy áttételes, sürgetéssel felérő megállapításból is, a konferencia egyik előadója ugyanis nyugat-európai mintára már az online fogyasztóvédelem szükségességét is bizonygatta.
Az online vásárlásnál amúgy valóban nem képzelhető el az a klasszikus bolti felirat, hogy a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el. Túl azon, hogy az EU-tagásunk eleve hülyeségnek ítéli a vevők ilyen regulázását, tényleg nehéz az ilyen tartalmú webáruházi felirat megjelenését a képernyőnkön tudni akkor, amikor a banki átutalás kellős közepénél tartunk. Meglehet, van, aki képes átültetni a reklamáció elutasításának ügyét egy másik dimenzióba. A múlt héten, bár más szavakkal ugyan, de szinte ezt olvastuk: a börtönből való távozás után reklamációt nem fogadunk el.
Aki távozott és nem fogad el reklamációt, az Zalatnay Cini, mert úgy érzi, leülte tartózását. Kétévnyi bevarratása után nemrégiben szabadult, de nyomban beperelték kártérítés miatt, a múlt héten meg is kellett jelennie a tárgyalóteremben. Noha nem lehetetlen a peren kívüli megállapodás az adós - azaz Cini - és a pénzét követelő között, az azonban tény, hogy nem a saját bankszámlája javára lesz kénytelen dalra fakadni az énekesnő.
Fizetnie ugyanis teljesen bizonyosan nem virtuálisan kell.
