Sz. Béla, Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere jól is tette, hogy meccsre ment a hét közepén, így bruttó két órán keresztül kiszakadhatott a budapesti irrealitások birodalmából. Abból a nagy ívű logikai társasjátékból, amelyet néhány jól irányzott numera apropóján a teljes politikai sajtó, a még teljesebb politikai jobboldal közkinccsé tett, s így nyomban lett párja a Kulcsár-féle videojátéknak. Kár, hogy nem fordítva történt, sajnos a videokamerák nem Sz. Ildikót, valamint az ágyába bújó kormánytagokat örökítették meg az utókornak. A valóságshow-k időszakában sajtótörténeti dilettantizmusnak lehet csak nevezni, hogy egy dögunalom ügyészségi szobában három kitakart fejű pasit, egy vádlottat és egy falnak fordított gépírónőt látunk a tévék hírműsoraiban, miközben a hét másik botrányhősének kikiáltott szemrevaló erdélyi fizikusnő kormányzati pásztoróráiból egyetlen percet sem. Sz. Béla Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere tehát a legjobban választott, amikor ki-, vagy bekapcsolódásképp elment megnézni a Loki-Manchester meccset. Gyorsan megjegyezzük, Budapest legkitartóbb Debrecen drukkere nevében az Sz. nem azonos Sz. Ildikó nevének Sz. betűjével. Amellett Budapest legkitartóbb Debrecen drukkeréről sem a Magyar Nemzet nevet viselő lap, sem a hazai nemzetbiztonsági szolgálatokat ellenőrző magyar nemzetes jobb oldali legtitkosabb szolgálatok nem mutatták ki, hogy befeküdt volna a baloldali magyar kormány bármely tagjának vörös posztós baldachinnal körbe vett ágyába. A Magyar Nemzet nevet 2000. március közepe óta használók vigyáztak rá, hogy az ő Sz. Ildikójukról elég gyorsan kiderüljön: az asszonyság Szatmári néven mutatkozik be, ha belép egy vörös posztós baldachin mögötti ágyba - kémkedni. Szatmári Ildikó megbízója - a román kormányzat - immáron a legfontosabb hálószoba titkokat is tudja a magyar kormányról (annak egy-két tagjáról, avagy a teljes kabinetről), hogy impotens. Vagy fordítva, azaz potens, de ezt nem szívesen sugallná a magyar titkosszolgálatokat óránként leleplező Magyar Nemzet nevet viselő lap.
Sz. Ildikót tehát nagy hirtelen megismerte a magyar újságolvasó. És megtudta: Sz. Ildikó szeret szeretkezni. Azok pedig, akik Hiller István társaságában - egy elnöki emelvényen (azaz nem egy baldachinos ágy szélén) ültek és néztek bele a fényképezőgép kamerájába - látták Sz. Ildikót, a hírkörnyezet alapján nyomban irigyelni kezdték a teljes magyar kormányt, a fiúgyermeket nevelő papák pedig azonnal politikai pályára beszélték rá sarjukat.
A múlt heti egyenlet két ismeretlenjét tehát behelyettesítve tálalta a sajtó: Sz. Ildikó szeret kefélni, illetve hülye és emberi érzések nélküli az a férfi kormánytag, aki nem habarodik bele a látványosan szép, érzékenységet érzékenységgel honoráló hölgybe. Ám ha az egyenlet ennyire egyszerű, a végeredmény pedig ennyire jelcini, akkor a jobboldal is kefél, pontosabban: a Magyar Nemzet nevet viselő lap segítségével elkefél valamit. Ezért kell megfelelő prekoncepcióval - kémtörténettel - működtetni a dolgot.
Hogy mi is a jelcini végeredmény? A volt orosz elnöknek hosszú időn át annál jobban futott a szekere, minél jobban láttatta szívélyes viszonyát a vodkával. Gorbacsovot 250 millióan gyűlölték a szesztilalom, jó pár évvel később Jelcint 250 millióan tisztelték nedvszívó képessége miatt. Mifelénk ugyan szóban megannyi híve van a "ne paráználkodj!"-nak, de a dzsentrivilág óta tudjuk, ezt a tízparancsolati blöfföt a hatalom valamennyi lehetséges színének minden szintjén igen sokan és minden adódó alkalommal készek elfelejteni. Még "odaát" sem azzal hívta ki maga ellen a nép haragját egy Clinton nevű elnök, hogy etyepetyére adta a fejét(?), hanem azzal, hogy ebben a világra szóló államügyben hazudnia sikeredett.
A pohár és a fehérnép fenekére nézni csak akkor nem szabad, ha tudjuk, hogy az ómagyar valósághoz hűen Cservenkáné szemléletű bírálattal és dádával is számolhatnak az ellenfelek. Ha tehát Sz. Ildikó szeret kefélni, a baloldali politika pedig őt szereti kefélni, akkor Sz. Ildikót és a potens balos politikusokat jobbról csak úgy lehet elkefélni, ha ezt a műveletet a 60-as, 70-es, 80-as évek Cserenkánéjához méltóan megideologizálják. Az MSZMP Pest megyei főkirálya, Cservenkáné Délegyháza maréknyi, láthatóan fegyvertelen nudista csoportjában politikai, ideológiai ellenségeket, imperialista gaz ellenforradalmárokat vélt felfedezi, s bennük látta a munkásőrök ifjú gárdista fiainak és lányainak megontóit, tehát ezernyi gumibotos rendőrrel hétről-hétre szétverette őket. A 2005-ös Sz. Ildikót és az őt baldachinos ágyba terelő kormányzatot hírbe lehet hozni, de ha azt is akarják, hogy ezzel ne jó pontokat szerezzenek a potens mai kurzusnak, akkor Cservenkáné szemléletű bírálattal és dádával kell a félrelépésesdit honorálni. A mai magyar nemzetes stílusban például: Sz. Ildikó és férje nem is egyszerűen haza-, hanem nemzetáruló. Az a magyar hírlapos publicista pedig, aki volt oly bátor felröhögni a kémkedés vádján, nyomban a komoly dolgok elkendőzője lett, sőt.
Tényleg elkendőző felelőtlenség annak megállapítása, hogy Sz. Ildikó szeret - és a Magyar Nemzet nevet viselő lap szerint (nemcsak otthon) szokott is - szeretkezni, s két numera között a pihegő kormánytag lankadását kihasználva szeret kémkedni is, természetesen a román elvtársaknak. Sz. Ildikó tehát ellopta a titkot, hogyan kellett a '80-as évek végéig kommunizmust építeni, majd meg azt bontani. Ellopta azt is, hogyan kell a pénztől szétszakadó magyar büdzséből a határon túl élő magyaroknak dugsegélyt juttatni az erre a célra létesített kormányzati intézményen keresztül. És most, hogy már ezt is - tehát minden titkunkat - tudják a román elvtársak, átengedhetik kémeiket a nyilvánosságnak és a magyar jobboldalnak: szedjék szét őket, a nőt pedig vakarják már le a baloldali kormányról.
#page#
(Folytatás)
Ha nem lenne ideológiával és a mai Magyar Nemzet nevet viselő lap súgóinak előre gyártott koncepciójával kellően feljavított a nyilvános bunkózás, akkor az ország olyan büszke lenne a mai kormánytagokra, mint amilyen volt négy éve Deutsch Tamás kujtorgásainak alkalmával. A sportminiszter a bel-budai szórakoztatóipari művek hátsó ablakán nemzeti hősként távozott, megszakítva szokásos pásztoróráját. De hogy hős is legyen, meg vétlen is, úgy szivárogtatta ki a légyott hírét az akkori kormánynak elszámolni köteles hatóság, hogy a sportminiszter megfegyelmeződjön, de annak fiatalos, tetterős, a jövő embere nimbusza a választások közeledtével kellően növekedjen, hogy azt ne mondjuk, ágaskodjon. Nem a Fidesz győzött...
Így aztán 2005 nyárának lezárásaképpen nem Orbán Viktor dedikálja könyvét Gyurcsány Ferencnek, hanem - de szeretnénk látni (!) - Gyurcsány Ferenc Orbán Viktornak. Gondoljuk, a hogyan és merre jó kormányozni nyári szabadságos kormányfői mű ott lesz az őszi ülésszak nyitányán a képviselők asztalán, s még mielőtt a mindent és mindennek az ellenkezőjét - függően megrendelőjétől - tudó Magyar Nemzet nevet viselő lap recenzálná, az előző kurzus első embere is felütheti a kolléga művét. A dedikáció szövegén persze érdemes elgondolkozni. Talán az lesz, hogy: Viktor, itt azt olvashatod, amit te nem tudsz..., vagy: Viktor, ez a siker titka...., vagy: Viktor, tévedsz, ha azt hiszed, hogy nyerhetsz is, ha eltanulod...
Míg a kormányfő könyvet írt a nyár utolsó heteiben is, az agrárminiszter árakat. Köszönjük, s idézzük az új ártáblát a napilap hirdetéséből: Az agrárminiszterrel folytatott múlt heti megbeszéléseink következtében az Auchan úgy döntött, hogy a tejágazat helyzetére való tekintettel - az Ocenous zsírszegény 1,5 % UHT tej árát 99 Ft-ról 109 Ft-ra, és a Tatranske milcko Tátratej 1,5 % friss tej árát 99 Ft-ról 109 Ft-ra emeli. Olvastunk mást is az Auchan (hirdetés)írói munkásságának részeként. Különböző kisebb nagyobb részlegeinek vezetését szakirányú egyetemi végzettségű, vagy kellően nagy boltvezetői gyakorlattal rendelkező jelentkezőkre bízza. Amit pedig nem olvashattunk, az az, hogy: keresünk olyan magyar baromfifeldolgozó vállalatot, amelyik friss, jó minőségű árut szállít és nem vágja át az Auchan diplomás - annak hiányában - csak gyakorlott üzletvezetőit, rajtuk keresztül pedig a vásárlókat.
Maholnap nem is kell mást tennie a tévéstáboknak, mint felvenni a telefont, ha az ÁNTSZ embere telefonál. Egy óra múlva kész az ízes-zaftos-bulváros riport: szagos csirkét találtak a hipermarketben, s lakatot az ÁNTSZ-ellenőr kezében. Szegény Auchan, így fog tönkre menni, a magyar piacról kivonulni: a külföldi áru miatt a felhergelt agrárminiszter lő rájuk, a szakmát nem értő üzletvezetőn "átment" hazai bűzös csirkéért ugyancsak a felhergelt agrárminiszter veszi elő a francia kereskedelmi céget. Ha pedig véletlenül úgy mernének dönteni, hogy a kereskedelmi szakmához nem értő új jelentkezők helyett szlovák, német vagy francia kereskedőket alkalmaznának, akkor a foglalkoztatásügy miniszterét bőszítenék fel.
Tehát tudható, akkor lesz itt szép új világ, amikor feleannyi, s egyenként ismét tenyérnyi kereskedés kétszer annyiért kínálja az alig egy hónapja fejt egyféle tejet, az abból készült egyféle túrót, egyféle tejfelt, s az illatszerek pultja mellé telepített húspultban találjuk meg a szagközömbösített, a vasipari szakmából kereskedőnek átjött boltvezető esküjével egészségesen frissként értékesített kendermagos combot, mellet és szárnyat. E szép új világ hajnalán megjelentetett múlt heti fonákságokat pedig a gyomormosoda orvosai olvassák majd fel pácienseiknek a nem privatizált kórház számítógépe képernyőjéről.
