Hogy nekünk erre miért nem futja? Sosem tudjuk meg a választ, viszont megbetegít az irigység: lengyel barátaink családi gebinben letudják. A Kaczynski testvérekről - a múlt heti Financial Times szerint - akár hosszú éveken át naponta hallhatunk, olvashatunk, ha egyszer haza viszik a pallóst és a koronát. Pontosabban sikerre viszik tervüket, s egyikükből köztársasági elnök lesz, a másikukból meg miniszterelnök. A testvérek, akik ráadásul ikrek, s tényleg elindulnak a két tisztség megszerzéséért szeptember végén, illetve november elején, nem szerénykednek a radikális reformok ígéretével.

Jobban belegondolva, olcsóbban kommunikálnak szeretett népükkel, hiszen nem kell külön kampányolnia a kormányért, s külön az államfői tisztségért vetélkedő Kaczynskiknak. Egy-egy gyűlésen két-két igehirdetést tudhatnak le, s ha eléggé hasonlíthatnak is egymásra, akkor valóban mindegy, hogy éppen melyikük van ott, ahol megszólítják a választókat. Vajon ha mifelénk létezne egy ennyire ambiciózus ikerpár, akkor mire jutnának? S vajon lenne két - szó szerint - megszólalásig egyforma testvér széles e hazában? Inkább fordítva lenne igaz a dolog, nem két radikálisan jobbközép férfiú lépne a porondra, mint Lengyelországban, hanem mondjuk Kaczynski Viktor néven egy eminnen, Kaczynski Ferenc néven pedig egy amonnan érkező. A magyar Kaczynskik 2005 tavaszi tévévitáján pedig vagy halálra röhögte volna magát Pannónia minden lakója, vagy feltöltötték volna egymással az állami, önkormányzati és magánkórházakat, mert biztos, ami biztos, megagyalták volna az ellenfél hallgatóságot.  Dacára annak, hogy akkor is kevesen vették volna észre, a jobboldali magyar Kaczynski éppen tökig balos szöveggel eteti a hasonmás balos magyar Kaczynskit, no meg a népet. Ha tehát nekünk lenne két Kaczynskink, tényleg mindegy lenne, melyik nyomja a rizsát az MSZP színeiben és melyik a Fideszében. A Tátrától délre nem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem az a fontos, hogy kik mondják, így aztán ha a Tátrától délre is tényleg  lenne két Kaczynski, akkor egyáltalán nem okozna zavart sehol, hogy éppen mikor, melyik, kik előtt és miről szónokol. A Tátrától északra elváratik, hogy Lech és Jaroslaw jobbközépről érkezzen fizikailag is, dumailag is, de a Tátrától délre...

A Tátrától délre sokfelé a készen kapott spontán vélemények helyi központjait hozták létre a választási győzelemre törekvő (egyik) magyar Kaczynski javára. Oda mehetnek be a Kaczynski-hívek, hogy megtudják, mi legyen az aktuális véleményük, ha bezuhannak egy kocsmába, sokadmagukkal utaznak a helyközi buszon, ha a helyi boltban sorakoznak a pénztár előtt, és persze megszólíthatják a mellettük állókat. Írtuk is ehelyütt július legelején (Múlt heti fonákságok - fideszesen radikális adócsökkentéssel) "A készen kapott spontán vélemények központjában Hné-t ellátják a bitang sok államháztartási hiány bírálatával is. Hné-n csak meg kell nyomni egy gombot és már folyik is belőle a legsajátabb véleménye: mennyivel jobb lenne a mostani Gyurcsány-politikánál, ha növekedésközpontú orbáni gazdaságpolitikát vezetnek be. Orbán és így aztán Hné szerint is ehhez visszahozott Széchenyi terv és radikális adócsökkentés - egyszerűsített adórendszer, egységes adókulcs - kell. Ezt kapd ki Hné, hiszen az ennél sokkal szerényebb, visszafogottabb Gyurcsány-adóreform is kapásból 200 milliárdos lyukkal látja el a 2006-os költségvetést." Szeptemberben immáron bőven többet tudunk az államháztartásról.  Azt például, hogy a hiányból sikerül lefaragni, s még az is igaz lehet, hogy a hivatalosan tervezett mérték teljesül az év végére.

Hné kedvencei a készen kapott spontán vélemények helyi központjában fáziskésésben lehetnek, hiszen egy árva szóval sem illették a jövő évi lyukat, amelyikről nemcsak jobbról, balról is tudni lehet: több lesz a nyáron számolt 200 milliárdnál. Pedig az adórendszer változása egy tétel a sok közül, elkötelezettségként lehet számításban venni a családtámogatási rendszer átalakulását, melynek várható vonzata 100 milliárd forint. A Gripenek a jövő évi büdzsében elszámolandóan érkeznek meg az országba, s így 150 milliárdos tételt jelentenek. Legkevesebb 600 milliárd forintnyi az államháztartás jövő évi determináltsága, miközben a nyugdíjemelésnek, a NATO-kiadásoknak az adatait még nem is ismerni. Lehet, hogy Hné kivételesen okkal nem kapott kész spontán véleményt a helyi központban, mellyel aztán boltban, buszon, orvosi rendelőben, kocsmában mételyezheti a bizonytalankodó környékbéli szavazókat. A spontán kapott politikai vélemények helyi központjaiban ugyanis - ha véletlenül rájuk szakad az őszinteségi roham - el kell mondani: 2006 második félévétől pontosan egy dolgot tehet a választási győztes, elindítja a nagy elosztó rendszerek 15 éve halogatott reformját. Vagyis a választás napjáig ígéreteiben vidáman osztogathat, de a győzelem első órájától kezdve tetteiben már csak fosztogathat.

A készen kapott spontán vélemények központjában Hné-ra most bizonyára nem is számítanak, hiszen a 9 hónapos menetelés nyitánya, a parlamenti őszi ülésszak első napjai következnek.  A nagyágyúkkal.  Hné pedig egyenes adásban hallhatja főpapját. Még akár fogadhat is, hogy a nagy Ő - ha át is lépi a Ház küszöbét - maga, avagy csak valamelyik szócsöve révén anyázza - hazaárulózza, rárontósítja - a gyakorló kormányt. A nagy Ő, ha hű marad önmagához, akkor a nyolc évvel ezelőtti stílusát porolja le. Akkor hónapokon át Angliából nézte, hogy hívei hogyan takarítanak előtte és helyette. Négy éve maga takarított - néhány porszem bizony meg is akasztotta a gépezetet. De más baj is van. A főpap már csak azért sem takarítgathat csak úgy, kedve szerint, mert - amint a honi válogatott -, ő maga is elhasalt. Szebben fogalmazva: a pályán tanulgatta, milyen is a klasszikus svédcsavar. Fájdalmas. Felcsúton meg még laza gipszelés is párosulhat hozzá. Bicegve pedig nem egészséges dolog hozzálátni az egész pályás letámadáshoz még a Kossuth téren sem.

#page#

(folytatás)

A féllábasság - ki gondolta volna - politikai titokká minősül. Jobbról is, balról is. Azt minden honi hírfogyasztó precíz adagokban megkapta, hogy a Fidesz-elnök - pár nappal Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető Ferenciek terén elszenvedett lábtörését követően - a felcsúti gömbölyű kergetése után szintén csak az egyik lábára tudott állni. De azt egyik pártközpont sem hozta nyilvánosságra, hogy kedvenc politikusaik melyik oldalukon gyöngültek meg. E lábtöréses nyárvég azonban tudatja velünk, mennyi mindent kell még tanulni a gyakorló miniszterelnöktől. Ő ugyanis ügyelt a szimmetriára, szabadságáról gerinc lumbágóval - vagy valami hasonlóval - tért haza, s így jobbra sem húzott, balra sem húzott, hanem befejezte a könyvét a betegágyán.

Nemrégiben - ugyancsak ehelyütt - írtuk (Múlt heti fonákságok -
szerelemre kész kormányzással): "2005 nyarának lezárásaképpen nem Orbán Viktor dedikálja könyvét Gyurcsány Ferencnek, hanem - de szeretnénk látni (!) - Gyurcsány Ferenc Orbán Viktornak. Gondoljuk, a hogyan és merre jó kormányozni nyári szabadságos kormányfői mű ott lesz az őszi ülésszak nyitányán a képviselők asztalán..." Azóta tudjuk, a Gyurcsány-műnek - bár a szerző talán elkésett vele - ukránra fordítva Kijevben lenne igazán jó helye. Mert ott fogalmazódott meg a vád: a miniszterelnökből kifogyott a csapatszellem. Annyi mint Julia Tyimosenkoból, akit - és kormányát - Juscsenko ukrán elnök a múlt héten el is csapot. Kijevből származik az eddig még nem megerősített további hír is, az elnök teljesen nem mond le Európa legszebb miniszterelnökéről, talán talál neki kormányzati jellegű feladatot. Csak bízhatunk benne, hamarosan a magyar fővárosban üdvözölhetjük Európa legszebb diplomatáját - Ukrajna Budapestre akkreditált nagykövete személyében.