- Hetven. De ha közelebb jön, változhat.
És közelebb ment Tarnaszentmária lakója az öreg autóhoz, mely akkor már állt az Egri út egyik háza előtt. A vesetisztító gyümölccsel rendesen megrakott járgány nyomban bebizonyította az augusztus 3-án délelőtt odahaza tevékenykedő falubélieknek azt, amit amúgy is tudtak, az Egri úton igenis léteznek távolsági dinnyeárak. Sőt, még az is lehet, hogy titkon a termelői ár alá ment az Alföld északi pereméről a Mátraaljára látogató dinnyés, de éppen akkor nem volt tanácsos az üzletet világgá kürtölni: az Egri útiak titka maradt, hogy hány forintot ért a "ha közelebb jön, változhat" megnyilatkozás. Azon a napon ugyanis több országos napilap a dinnyeárnak meg a termelői ár alatti értékesítésnek és a multik hülyére keresik magukat sugallásának a taglalásával igyekezett magának olvasókat szerezni. Az akkor még agypillesztő melegben nem minősült volna üdvözítő tényfeltáró nyomozásnak annak kiderítése, hogy mennyi is a termelői ár.
Nem tettek ilyen felelőtlen bejelentéseket a múlt hét tejes emberei sem, csak demonstrációjukon keresztül jól ülepen billentették a főváros környékén található hipermarketeket, azaz a - szocializmusban kódolt agyunkba mindenféle csúnyasággal párosítva beégetett szóval - multikat, mert pofátlanul kedvezni mertek a vevőknek. Szakmaian: amint a dinnyét, a tejet is a termelői ár alatt értékesítették. A várható következményekről pedig a hon főpékjeitől, azok rádiónyilatkozatából szerezhettünk tudomást a minap: a termelői ár alá szorított eladásaikkal a multik ellehetetlenítik a mi sütödéinket, malmászainkat, majd pedig amikor azok padlót fognak, jönnek az ő nyugati pékjeik és elfoglalják a magyar hipermarketeket.
No lám, a múlt hét óta még inkább tudjuk, hogy micsoda csúf világot hoz ránk a "multi kultúra", a nem nyugat-európai béreinkből is képesek leszünk megvenni az ismeretlen mértékű termelői ár alatti kenyeret, tejet meg dinnyét. Ez utóbbi minapi eladóját - ha az ósdi autóját lassú hajtásért nem kapja el a helyi lovas rendőr - a tarnaszentmáriai Egri úton legközelebb csak akkor látjuk, ha levizsgázik marxizmusból és rájön, hogy ő is egy rohadt kizsákmányoló, gaz, burzsoá. Mert vagy a termelői ár alatt adja el jókora gyümölcseit, vagy átvágja saját magát is, hiszen képes olcsóbban termelni a szomszédjánál, s van pofája versenyre késztetni a piacot. Még az is igaz lehet, hogy úgy kizsákmányolja magát, mint a tavalyi szintén tarnaszentmáriai tejkereskedő, aki a szomszéd községben lévő teheneit megfejte, ásványvizes palackokba töltötte a "termést", majd a flaskákkal megrakta a környék egyetlen kétütemű tejes autóját, s este nyolcra a rá váró mamik elé gördült. Tette ezt még tavaly ilyenkor is, de már nem teszi ezt 2005 augusztusában. Azóta vagy a tehén, vagy a Trabant, vagy egy jól irányzott feljelentés eredményeként a tejes ember áldozatául esett a vadkapitalizmusnak.
A mi kis közép-európai "multi kultúránk" nagy történelmi igazságokat is kész mindenestül kiforgatni. Ősidők óta igaz volt eddig, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. De ezt a tant Tarnaszentmárián mintha átírták volna: ott - ugyanabba a Tarnába - kétszer is sikeredhet. Erre utal, hogy ott már értik a pesti keltezésű múlt heti hírt, azt, hogy megalakult a Dolgozók Pártja, s mint ilyen, immáron, ugyebár másodszorra is elindult a lenini(?) úton. Hogy fölfelé-e, avagy lefelé, azt a múlt héten bejelentett politikai tömörülés még nem hozta nyilvánosságra, de Tarnaszentmáriáról már talán át is kocsiztak néhányan két faluval arrábbra, Domoszlóra, hogy barátsági és kölcsönös meg nem támadási szerződést kössenek az ott mindmáig vidáman létező Lenin utca, meg Marx utca lakóival. Innen pedig már csak egy apró lépés, hogy a Szabad Nép útmutatásai szerint a helyi dinnyefogyasztók, tejivó mamik és házi kenyérsütők kart karba öltve felkeressék a megyeszékhely legújabb üdvöskéjét, mely a Lidl nevet viseli.
Azok a kevesek, alig pár millióan, akik amúgy is a lábukkal szavaznak dinnye-, kenyér- és tejvásárlás ürügyén, amikor titokban, az éj leple alatt, oldalazva, a fal mellett beosonnak az éjjel is nyitva tartó Tesco nevű hipermarketbe, vagy valamelyik konkurenséhez, maholnap rendes büntetésre kárhoztatnak. Bármennyire is szeretik az olcsóságokat, nekik is drágulnak a kínai gatyák, ingek, pólók. Igaz, cserébe talán nem mindegyik hazai gatya, ing és pólógyártó megy tönkre. Kína ugyanis végre-valahára megszüntette a jüan teljes hozzákötését a dollárhoz, s miközben alkalmazni kezd egy speciális valutakosarat, hangyányit felértékelte a fizetőeszközét. Ez a minapi világgazdasági jelentőségű döntés a Dolgozók Pártja távol-keleti elvtársaitól nem is lehetett véletlen, elvégre Kínában nagyon is szolidárisak a világ gatya, ing és pólógyártóival - és persze a lyoni takácsokkal.
Meg szolidárisak a brit autóiparral is, némi bevásárlás egyáltalán nem áll távol Pekingtől, a múlt héten szinte perfektuálódott is az üzlet: a Távol-Keletről tulajdonolják majd a szigetország autóipara egyik haldokló ékkövét. Lehet persze, hogy a magyar dinnyéseket, tejeseket meg kenyereseket meghazudtoló módon - mint eddig a kínai gatyát, inget, pólót - a brit autót is termelői ár alatt fogják értékesíteni, avagy egyszerűen csak "megújítják" a négykerekű terméknél is a termelői árakat. Ekkora szerencsénk sajnos nem lesz nekünk, a jó és nagyon olcsó autókra vágyóknak, de ha lenne, akkor is előállhatna az a furcsa körülmény, hogy a fillérekért hozzánk vágott gépkocsiba méreg drága benzint kell tankolnunk. A máskülönben szerencseszám 21-et ugyanis a Reuters a múlt héten a szerencsétlenség számaként aposztrofálta: hírül adta, a Mexikói-öbölben az idén 21 hurrikán söpör végig. A jóslata beteljesülésének egyenes következménye a dráguló üzemanyag.
Öröm az ürömben, hogy a kivételes Reuters-jóslat ellenére a 21-es szám továbbra is a szerencsével kapcsolható össze. Mint például legújabban Tolcsván. E kis zempléni településről adta hírül a térség regionális rádiója, hogy 21 pincészet készül a nagy és ígéretes megméretésre. Augusztus 19-én és 20-án tartják meg a sorrendben második borfesztiváljukat, s a versenyre 52 bort neveznek be. A régió rádiója az augusztus 1-én tartott fesztivál-beharangozó sajtótájékoztatóról oly annyira lelkiismeretesen számolt be, hogy a hallgatókat is legalább annyira bortól kapatosnak gondolta, mint amilyen vélelmezhetően maga a krónikás volt. Aki kedvesen belelehelte az éterbe, hogy a kétnapos rendezvényre messziről érkezők számára is van jó hír, az, hogy rögtön két intercity is kivételesen megáll Tolcsván. No ez olyan jó hír volt, hogy rögtön torkon borítottuk magunkat egy rendes 6 puttonyos aszúval. Eddig azok a fránya különlegesen gyors vonatok Szerencs után befordultak és elhúztak Nyíregyházára. De most nem, mennek tovább toronyiránt. A rádiós beszámolóból következően a Szerencs-Sátoraljaújhely közötti mellékvonal körülbelül 40 kilométerét mintegy 60 perc alatt megtevő vicinálisok közül kettő tehát szárnyakat kap és menet, vagy - inkább a borosabb utastípus tiszteletére - jövet intercity tempóra vált és persze megáll Tolcsvánál.
Ha eljut odáig. Bár ki tudja, amióta Sárazsadány - vonattal Tocsvának szinte a szomszédja - országos hírű zarándokhely lett, hála az előző kormány fejének, családjának, baráti körének és az ő nagyszerű Sárazsadányi Furmintjuknak, a MÁV is képessé válhat nagyobb sebességre kapcsolni.
