Méray Tibor, Jancsó Miklós, Göncz Árpád, Kosáry Domokos, Faludy György, Fejtő Ferenc személyesen, Habsburg Ottó telefonon. A nagy öregek találkozójának első éves évfordulóját ünnepelhettük e héten – távol attól a helytől, ahol 2003. július elején a köztiszteletben álló uraknak randevút adott Farkasházy Tivadar. Most, e héten azonban Teddy évfordulót tarthatott a honi értelmiség, éppen egy esztendeje, hogy még volt (addigra már tízszer) szárszói találkozó a jeles közíró-humorista villájának kertjében. Az éppen egy évvel ezelőtti összejövetelről érdemes importálni egy beszédfoszlányt, Lengyel László akkor azt fejtegette párszáz hallgatója előtt, hogy az európaivá válás azt is jelenti, ne csak úgy gondoljanak ránk, hogy van egy-két kivételes ember, aki európai, hanem Magyarország váljon európaivá. Részletezte is: „Ahhoz hogy ezt elérjük, óhatatlanul tanulni kell: a többi nemzet átlag nagyközönsége sem sokkal értelmesebb, felvilágosultabb, mégsem lehet tartósan, durván, hosszú távon becsapni. Amint önmagunkat sem. Nem lehet vásárolt népszerűséget kipróbálni, a választót félrevezetni. Hogy ma mégis meg lehet tenni Magyarországon, az azért van, mert még mindig itt van a kádári világ, még mindig el lehet hitetni az emberekkel, hogy közérzetet javító intézkedésekkel lehet a problémákat arrébb tolni. Ez Európában nem megy már.”

Mondhatta volna 2004 júliusa elején is ugyanezt Lengyel László? Egy szempontból biztosan nem: Farkasházy Tivadar villája és kertje a múlt héten zárva volt az értelmiség előtt. Meglehet, a szárszói vendéglátó – sokmillió honfitársával egyetemben – a tévé képernyőjére szegezte tekintetét, a foci Európa bajnokság legjava várta a rajongókat. Úgy, hogy végre-valahára módunkban állt semlegesnek lenni. És most ezen minőségünkben irány a szabadság, egészen augusztusig nem kell sportot nézni a tévében. No de majd akkor dagaszthatjuk honfiúi büszkeségünket az ötkarikás játékok segítségével.

Addig pedig élvezhetjük a kétszámjegyű jegybanki alapkamatot, egyszámjegyűvé talán az esztendő legvégére válhat, ha el lehet hinni a Kopint-Datorg vezérigazgató-helyettesének múlt heti 9,5 százalékról szóló jóslatát. Bezzeg a lengyelek, meg a szlovákok. A múlt héten e két országban rendesen dolgoztak az ottani jegybankok. Varsóban 50 bázisponttal megemelték, azaz 5,75 százalékra korrigálták, Pozsonyban pedig 50 bázisponttal, 4,5 százalékra mérsékelték az alapkamatot.

Mi viszont elmondhatjuk magunkról, hogy elkészültek a 2005-ös adószabályok és papíron van az adórendszer átalakítása. Ezt persze egy áttételes múlt heti eseményből tudjuk, abból, hogy Vámosi-Nagy Szabolcs haza ment. Az APEH örökös elnökhelyettese ugyan hagyta magát kölcsön adni az év elején, de csak július 1-ig, addig, ameddig a két adóügyi feladatot el nem végzi „tól-ig” helyettes-államtitkárként a Pénzügyminisztériumban. Visszament, tehát jelenthetjük, elkészültek a 2005-ös adószabályok. Hogy milyenek is? Hát azt nem tudtuk meg a múlt héten sem.

Azt viszont igen, hogy nem a közterhek lyukasztják majd a pénztárcánkat, hanem a gépek a budapesti altalajt: épülhet a 4-es metró, derült ki a múlt héten lezárult utolsó jogi aktusból. Azaz a Rákóczi úti házaik süllyedésétől tartó pörlekedők megnyugodhatnak, mert ugyan vesztettek a bíróság előtt, de nekik is lehet olyan, ha nem nagyobb gödrük, mint amilyen az Erzsébet térieknek már van. Ehhez már csak annyi kell, hogy 2006-ban a mai ellenzék kerüljön hatalomra, s már vihetik is a MÉH-be az alagútfúró masinákat: avathatóvá válik a budapesti gödör II, ha változatlanul nincs ínyükre a metróépítés.

A (gödör) mélységek és a magasságok összjátékának is minősülhettek a múlt hét hírei: az utóbbihoz két érdekes számmal örvendeztették meg a nagyérdeműt. A jegybank publikálta, hogy az állam nettó adóssága 10,5 milliárd euróra rúgott. De hogy mi a magas, meg mi a sok, azt egy moszkvai számmal összevetve is érdemes nézegetni: egyetlen egy orosz cégnek, a Yukosnak – a hazánk olajellátásában is érdemi szerepet vállaló vállalatnak – az adótartózása éppen az egyharmada a magyar nettó államadósságnak, igaz, dollárban számolva. Hogy milyen mélyről származik az adóhiány miatt akár be is csődölő fekete arany, nem igazán tudni Budapesten, de azt igen, hogy az orosz állam és az olajvállalat perpatvarának elmérgesedését a magyar fővárosban is megérezhetjük – ha elzárják odaát a csapot.

Előző írásunk:

Múlt heti fonákságok