Nem hullik, hanem szaporodik a férgese. A Google részvény-kibocsátási terve bejelentésének hírére a világszerte népszerű vállalkozás nyomban megkapta a magáét – vírus formájában. A féreg a múlt héten rendesen megnehezítette az amerikai cég és az ötkontinensnyi Google-kutakodó dolgát.

Másként, barátságosan – pontosabban, nagy B-vel, a Barátság révén – fertőztek Moszkvában. Az orosz fővárosból bírósági információk lepték el a világot: aJukosz olajcsapját netán elzárják. Ez nekünk évi a Barátság vezeték révén évi 7,2 millió tonna olajjal lenne egyenértékű. A világpiacnak pedig már maga a hír szárnyra kelte azonnal 40 dollárnál is magasabb – a 20 évvel ezelőtti rekordot megismétlő – árat hozott. Mivel hazánknak a Barátság olajvezetéken érkezik a fekete arany, a Mol barátságosan értékelte a moszkvai keltezésű hírt: az ellátást nem fenyegeti veszély. Azt talán tényleg nem. Csak a pénztárcánkat – de ez inkább már kommentár: az orosz Lukoilnak éppen úgy érdeke olajat piacra dobni, mint annak, aki az Adria kőolajvezetéket esetleg „alulról” táplálná. Nehéz hinni, hogy ne adnák drágábban a portékát, mint a Jukosz, de ha szolidan is kalkulálna az új üzletfél, vajon a fekete arany szállítási költségei mennyivel dobnák meg a fizetendő összeget? Persze egy harcedzett magyar autós ezt fel sem veszi.

A múlt hét általában is a folyékony hírek jegyében telt el, hiszen nemcsak a moszkvai bíróság gondoskodott arról, hogy az újságírók olajozottan töltögessék lapjaik oldalait, hanem a Kreml is, midőn másnap cáfolta a külföldi eladások befagyasztásának a lehetőségét. Idehaza az évi áldás gondoskodott arról, hogy falvak, városok sokaságából űzzék el a megelőző hetek kánikulájának tespedtségét. Kezdte Hármashuta – a Zemplénben – és Szeged – a Dél-Alföldön -, folytatta a Hajdúság több települése, majd jött Gönc, Göncruszka, Telkibánya szintén a Zemplénben, s befejezte Tokaj, a Bodrog és a Tisza találkozásánál. A bőséges – rekordokat döntő – esőnek bizonyára a televíziós hírműsorok készítői örvendhettek: születhetett néhány eseménydús „képanyag” az uborkaszezon kellős közepén. Még beszélni is lehetett a látottakról, meglehet, többet is a kelleténél. Demszky Gábor után szabadon Pálffy István a kedden bemutatott szegedi, özönvízzel felérő eső után az esti hírműsorban másnapra még nagyobb égi áldást „helyezett kilátásba” a dél-alföldi város lakóinak. A katasztrofális időjárás előrejelzése Demszkynek nem jött be az EU-választás előtt, most pedig – derült ki szerdára – Pálffynak, szerencsére. Még mielőtt bárki más, például politikai mezőre terelné a két közszereplő e megnyilatkozásait, azt kérdezvén, melyikük, mennyi bérért és hány emberrel kommunikál hivatalból – a főpolgármester jövedelme megint „hírbe szökött” annak kapcsán, hogy üdülője van a tenderparton, de felét sem keresi annak, amennyivel elismerik a közszolgálati televízió neves szerkesztő-műsorvezetőjének a munkáját -, sürgősen megjegyezzük: az özönvíz Tokajban sikeredett „politikusabbra”, nem Szegeden.

Az észak-magyarországi tájból kimagasodó Tokaj hegyet érte a felhőszakadás, s a nagy tömegben alázúduló víz vitte a talajt is: a sárlavina és az eső a hegy lábánál komoly akadályba ütközött, a Bodrog gátjába. A „visszaduzzadt” csapadék elöntötte az utcákat, befolyt számos lakóházba, s ami igazán meglepő, elárasztott számos borospincét is, felkapva, megrongálva a hordókat. Tokajiból fröccsbor… hátborzongató. De ez még nem politika. Ám az már igen, hogy a bajra készült a kisváros. Éppen négy éve annak, tette közzé a polgármester, hogy először folyamodtak a vízelvezetési rendszer kivitelezési tervével címzett támogatásért. Akkor is, azóta is – kurzustól függetlenül – lesöpörte (lemosta) az asztalról az aktuális kormányzat Tokaj kérvényét.

A Bodrog partjáról mind a négy évben semleges kéréssel álltak elő, ugyan honnan tudhatták a keleti végeken, hogy akár a Fidesz-, akár az MSZP-kormány vette is kézbe (ha eljutott oda) a beadványokat, azokat milyen „irányból” nézték meg. Ugyanis négy meg három éve is balról – derült ki a múlt héten. A jobbra sorolt előző kurzus – immáron ellenzékből – a múlt héten is balról szólt hozzánk. Persze tette ezt az EU-választás előtt is már, jelszavául kölcsönözve a Magyar Szocialista Munkáspárttól a „munka, otthon, biztonság” mozgósítást, s tette ezt a legutóbbi napok kormányülésének döntéseit a közszolgálati rádióban kommentálva: nem baloldali értékek szerint privatizálnak, hanem bankárkormány szerint… Révész Máriusz balról előzte az MSZP-SZDSZ-kormányzatot, amikor az a Malév, Bábolna, a Richter-részvények értékesítéséről intézkedett.

A privatizáció – a magántulajdon – mindenesetre a múlt héten politikától függetlenül diadalmaskodott azzal az üzenettel, hogy Csányi Sándor nem szokott bakot lőni. Az OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatója most is célra tartott és magánvagyona terhére telibe trafálta a sok éven átminden nap csütörtököt mondott lőszergyárat. Sikok, a Mátra keleti dombjai közé ékelődött település, az „átkosban” hadi üzeméről volt titokzatosan híres, a béketábor katonai szállítója gazdagon élt, míg meg nem halt. Egy kicsit. A rendszerváltás nem a gyári gépeket, hanem a fél hadsereget szerelte le, s másfél évtizeden át lőttek a siroki lőszergyárnak. Csak az utóbbi egy-két évben veszélyeztette a cég némiképp eredményesebben az új ellenséget, a vaddisznót, meg a szarvast: ennyi elég is volt az e nyári bevásárláshoz Csányi Sándornak, 75 százalékban megvette a töltényüzemet, hogy az a békés gazdagodás útját választhassa.

Hajrá Csányi, hajrá Németország. A bankelnök a tölténygyárat, a német gazdaság a magyar gazdaságot menti – már akár a 2 százalékos idei növekedés is realitássá válhat, jelezték előre esseni szakértők a múlt héten. A híd- és tanulópénzt pedig, könyvelhetjük el, megfizettük, s ha ez igaz, akkor a német lendület, meg az uniós 2007 utáni euróforrás együtt elég rendesen húzhatja a magyar gazdaságot. Mára már hovatovább naponta egy falunyi ember át is kell a szekszárdi új hídon, s így Kovács László külügyminiszter a múlt héten már hihetően tálalhatta: 2007-től évi 3 milliárd euróval tényleg megcsinálhatjuk a szerencséket. Elvégre kész a Szekszárd melletti híd, nem kell erre a messze nem hatékony infrastrukturális beruházásra tovább költeni sem a sajátból, sem az EU-tól kapott pénzből.

A pénzből, ami esetünkben igencsak izmos, lévén, hogy forint: a múlt héten egy percig sem sikerült neki nem erősnek lennie. De mert nyár van, meg össznépi nyaralás, ezt honfitársaink túlságosan nem bánták, már amennyiben volt szerencséjük nem idehaza süttetni hasukat a napon. S ahogy az lenni szokott, hazaérkezvén kicsit más országot találnak, távollétükben nem csupán a lőszergyár cserélt gazdát, hanem például a Szabad Föld című lap is. A jövő héten nem azé, akié volt a múlt héten. Ugyancsak ekkor derült ki, hogy nem csupán a múlt időnek, hanem a jövő időnek is a két t a jele: már amennyiben az Audi éppen most jelentette be, az új TT modell 2007-től szintén Győrött készülhet majd.

A jövő időből hozott egy keveset az amerikai külügyminiszter is, bejelentve a múlt héten, hogy 40 helyett már tíz nap alatt behívják interjúra a vízumot kérő magyar polgárokat. Meglehet, „odaát” is fontos, hogy még előttünk is megszépüljön a mai amerikai kurzus. Hogy a Bush adminisztráció mit tesz az otthoni további szépülésért, egyelőre kevéssé tudjuk. De azt igen, hogy ha nem akar alul maradni John Kerry ellenében, akkor roppant intenzív propaganda hadjáratra lesz szüksége. Meg arra, hogy reagáljon a vetélytárs csapatának új – s talán nekünk sem tanulságok nélküli – stílusára, lévén pozitív kampányba kezdtek a demokraták. A „mivel rosszabb a másik” típusú megnyilatkozások helyett a „mivel vagyunk mi jók, jobbak”-ra váltott a Clinton házaspár, amennyiben a múlt heti demokrata konvención a Cerry melletti szónoklatokban nem kapott helyet az ellenfél pocskondiázása.

Előző írásunk:

Múlt heti fonákságok – verébtornával