Szinte ingyen volt az ubi – a múlt hét vége előtt a piacon 148 forintért árulták kilóját. És persze rászakadt a sajtóra is az uborkaszezon, s így a múlt héten kezdtek megtelni a periodikák a nyárra szokásosan leporolt témákkal. Az igazsághoz tartozik, hogy nem kell rohannia az újságírónak az ilyesfajta műhírekért, beesnek azok maguktól is a szerkesztőségekbe. Mint most is, e nyárnyitányon, amikor is a kereskedelem felkent papjainak hagyományőrző kiáltványa landolt, azt szorgalmazva most is, mint rendesen, hogy vasárnap zárjanak be a bevásárlóközpontok. Pár éve a családokat féltették a kiüresedő élettől, meg attól, hogy elkerülik a miséket, ma „csak” a pénztárosokat, a pultfeltöltőket, a raktárakban serénykedőket óvják sajnálkozva: nem kapnak egy fillért sem a pihenőnapi munkáért. Jól tudja minden nyaralástól távol rekedt, s munkahelyén, vagy odahaza újságot olvasó, elektronikus hírműsort figyelő polgár tavalyról, tavalyelőttről, meg azelőttről: a hipermarketek eladói nem kapnak külön pénzt a vasárnapozásért. A múlt heti szónokok – érdekképviselő-érdekérvényesítő fehér galléros főkereskedők – talán nem véletlenül, de elfelejtették: a pénztáros, a pultfeltöltő, a raktári dolgozó eleve oda ment állásba, ahol tudottan nyitva tartanak vasárnap is. Ha ez kiszúrás, akkor a munkába álló szúrt ki magával, mert „vasárnapos” bevásárlóközponthoz szegődött el. De nyár van meg uborkaszezon, a műhír, a műbalhé is elkel ilyenkor a hírpiacon.

Nem a bevásárlásnak, hanem az eladásnak lett a nagyon is valós, fajsúlyos híre, hogy a múlt héten Draskovics Tibor eladta uniós pénzügyminiszter kollégáinak a magyar konvergencia programot. Az Ecofin boltban azonban másként fizetnek, mint általában szoktak, pénz helyett dorgálás járt nekünk a maastrichti kritériumoknak nem megfelelő deficit miatt. Mindeközben elhitték, elfogadták az évi fél százalékos csökkentés programját, s bár az Ecofin boltban nem tudták, mert nem a múlt hét elején, hanem közepén derült ki: a magyar államháztartás hiánya szemernyit kisebb lett, mint amivel számolni lehetett. És még mondja valaki, hogy uborkaszezon uralkodna a gazdasági élet hírpiacán: a kedvező júniusi adat 36 órával később számolódott ki, mint ahogy a Monetáris Tanács a jegybank egyik hűvös szobájában tartósan „befagyasztotta” 11,5 százalékon az alapkamatot.

Balos lépés, vagy egyszerűen csak ballépés a 48? Mármint az igencsak költségvetési szemléletű múlt heti adójavaslat, hogy az 500 ezer forint fölötti havi jövedelemmel rendelkezők 48 százalékos elvonást élvezzenek jövőre. Az év 29. hetében már akadtak napok, amikor tombolt a kánikula, de a meleg ellenére sem volt egyszerű elfogadni az indítványt azoknak, akik arra gondoltak: azt akarják megsarcolni, hogy másfél évtizednyi tanulás után napi 12-14 órában termelnek olyan értéket az országnak, amilyet jó áron lehet piacra dobni, exportálni. A havi 500 ezer forinttal nem meggazdagodnak, hanem csak értékén fizetik meg nekik munkájukat, ők meg abból fedezik a folyamatos önképzést, a regenerálódást, netalán tán az újabb generációk neveltetését. Ilyen hevülettel végtére is a nyári kánikulában sikeredhet némelyeknek gondolkodni, s ilyenkor könnyű összekeverni a fokot és a százalékot, még akkor is, ha az eléri a 48-at.

Nyári hőmérsékleti rekordra is számítottak a múlt héten a meteorológusok, ám hétvégére már kisebb számokat mutatott a hőmérő. A mögöttünk hagyott hét nap egyikén azonban nem csupán a higany csúszott lefelé, hanem az osztrák tévéoperatőrök egyike-másika is, igaz, nem akárhol, hanem az Alpokban. Egy sajtóhír szerint Tirolból elindult az Ausztria expedíció, e túlélő show versenyzői toronyiránt Bécsbe tartanak. A szabály: 200 métert lehet csak jobbra vagy balra eltérni az egyenestől. A sportolóknak izgalmas kedvtelés, ám tettüket megörökíteni már munka – a tévéoperatőrök ugyancsak hegyet mászik, folyón, tavon kelnek át, kocsik között fickándoznak. De ez az ő gondjuk, a miénk meg az, hogy felidézzük: a valóságshow-k specialitása, hogy fertőznek, terjednek, s meglehet, mához egy évre már szurkolhatunk a Magyarország expedíciónak. Előlegezzük meg: a Szombathely-Sátoraljaújhely közötti, vonalzóval meghúzott útvonal Alpok nélkül is nehezebb lesz, mint a sógorok országában a Tiroltól Bécsig szervezett vetélkedő. A hegyeken, folyókon, autópályákon ugyanis könnyebb lehet átkelni, mint a bürokraták védelmét élvező hazai tiltott területeken, például az elkerített legelőkön, a Balaton partjáig leérő, közsétánytól mentesített magántelkeken, katonák nélküli lőtereken.

A szántókat most ne emlegessük, mert azokon ilyenkor, Péter-Pál után aratni illik, s mint kiderült, az idén összesen akár 7,5 millió tonna kalászost, novembert követően pedig – életünkben először - uniós intervenciós árat is, akár 26 ezer forintot. Addig pedig őrizze, ha tudja hol a búzát, a rozsot a gazda: tavaly még focizhatott is az üres, de kevés raktárak egyikében-másikában, az idén pedig fizethet, hogy betárolhassa a terményt. Az azonban már biztos, hogy a múlt héten megkezdődött betakarítás nem vall uborkaszezonra. Még akkor sem, ha az agrártárca második emberét politikustársai leértékelték: az egyik napilap értesülései szerint vidékpolitikai kormánymeghatalmazotti tisztségéből kiebrudalták. Vajon azért, mert tehetetlensége okán nem jutott egyről a kettőre, vagy azért mert bár bőven voltak elgondolásai, tervei – lásd a Piac & Profit tudósítását a lap legutóbbi internethajó rendezvényéről –, ellenállásba ütközött éppen abban a körben, amelyiknek dolga lett volna valóra váltani Szanyi Tibor programját, ugyancsak nem jutott egyről a kettőre. Így nyáridőn ezt a hírt is betakarítjuk, miközben tudjuk, rekordtermések alkalmával nem fáj a szíve senkinek a kálóért. Kár.

Előző írásunk:

Múlt heti fonákságok - Vámosi-Nagy hazamenetelével