Elstartolt a magyar olimpia – már a hét elején. A Kisstadionba tízezernyi megtört, kizsebelt, szegény nyugdíjast vártak, meg is érkezett néhány száz. Mentek, hogy követeljenek, elvégre rászedték őket – egy-két év alatt rájöttek: az ő 20 milliárdjuk nélkül egy fillért nem kereshettek volna azok a ma már feljelentett „ismeretlenek” a Baumag háza tájáról, akik ellen a vád csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés, fedezetelvonás. A honi ötkarikás játékokra a Kisstadionba összegyűltek a hibáztatandók megtalálásának aranyérmesei: azonnal az államtól reméltek kártérítést, elvére ők a megtört, kizsebelt, szegény nyugdíjasok. Ma már. Akkor még bizonyára nem voltak azok, amikor a 20-30 milliárddal kitömték a baumagos zsebeket. De hát ez nem most volt. Hanem nem sokkal azt követően, hogy legalább félmilliárd forintot gyűjtött össze eszelősen nagy hozamígéretével a „lánchidas” ál befektetési alap, vagy „piacra” lépett a Tribuszerné nevével fémjelzett pilótajáték, illetve 20-30 százalékos hasznot ajánlott fel a pénzükkel fifikásan bánni akaró ügyfeleinek egy Magház névre keresztelt projekt. Az ígéretek világa egyre biztosan jó volt, arra, hogy a tényleg szegény, elesett emberek százezrei mellé újabb tízezrek sorakozzanak fel: lánchidasokként, tribuszernésekként, baumagosakként. Olyanokként, akik hozzászoktak az állam bácsi örökös gondoskodásához, mondván, majd kipótolják nekik a hiányt, még ha el is vész 20-30 milliárdnyi „ígéretes” befektetésük. Most persze baj van – derült ki a Kisstadionban is -, hiszen nem kapni kell az államtól, a többi adófizetőtől, hanem küzdelmesen, sok éves huzavonával visszaperelni attól, akire rábízták a vagyonokat. A hitelezői választmány – őértük ültek össze kevesebb, mint félháznyian a sportlétesítmény lelátóján – mindenesetre maholnap átvonul a bírósági tárgyalóterembe.

Az állam bácsi pedig megússza, nem lesz belőle fejőstehén, nem pótolja ki a „kifeküdt befektetők” hiányzó pénzét. Az állam – pontosabban a kormány – különben is másra összpontosít, önmaga átlényegítésére. Ebből egy stáció már biztosnak tűnik, Baráth Etele személyében az uniós hátterű jövőépítés minisztert kap, új tárcát, amelyre bizonyosan elégedetten figyelnek Brüsszelben. És ez már azért is jó, mert a kabinet háza táján másmilyen döntések is születtek, olyanok például, amilyenekre a múlt héten az Európai Unió adta az áldását: Kovács László külügyminiszter az energetikáért felelős biztos tisztségét kapja meg. A honi ellenzéknek több sem kellett, hiszen, érveik alapján, a politikus talán még egy villanykörtét sem tud becsavarni. Tényleg nem, akkor pedig nem szakember, azaz: - bírál az ellenzék - mi dolga Kovácsnak a brüsszeli bürokrácia élvonalában? A laikus politikaszemlélő erre mondja: ügyes! Az ellenzék szakembert követelt a múlt héten. De csak akkor, mert egy-két héttel korábban politikusra tett ajánlatot, a biztosi posztra Barsiné Pataki Etelkát követelte. Akinek – hiszen felkészült politikus és diplomata – , minek is kellene jártasnak lennie a villanykörte becsavarásban. Ám múlnak a hetek, s lőn világosság: az ellenzéknek valaki most mégis becsavarta a körtét.

Világosság? Egyenesen fényár – jóvoltából már ma olvashatjuk lelki szemeinkkel a 2006 elején nyomdába kerülő, egykoron tényleg konzervatív és tényleg polgári, ma már csak napilap publicisztikáját: „állami százmillió Wekler tőkéin” körülbelüli címmel. Történt volt, hogy 2004 augusztusában, nekirontva Wekler Ferenc országgyűlési képviselőnek, valóban megalapozták a 2006-os nyomtatott ömlengést. Mint rendesen, most is a szelektív emlékezetére építenek, a hívószavakra: arra, hogy szőlőtelepítést finanszíroztatott az SZDSZ-es honatya, 100 milliót kapott közpénzből, közel volt a tűzhöz… Akkor, 2006-ban már mindegy is lesz a szelektív emlékezetnek, hogy 2004-ben bárki, aki szőlővel foglalkozott és uniós belépésünk előtt új ültetvényeket akart, az a sajátja mellé normatív alapon igényelhetett és kaphatott támogatást az államtól. Kiszimatolni pedig csak azoknak nem sikerült a pénzforrást, akik nem olvasták a pályázati felhívásokat. Tokajban, a Mátra településein, Pécsett, Villányban, de még Tolnában is ezerszám akadtak Wekler Ferencek, akik végre bort termelnek szerte e hazában, nem csupán lőrét, pancsot, szőlőt nem látott homoki agyvelőkergetőt. Olyan folyadékot, amilyenről legutóbb éppen a múlt héten emlékeztek meg az egyik gazdasági napilap hasábjain. Ezúttal is a magyar Bermuda háromszögnek mondott helyről származott annak a 90 bormintának a zöme, amelyekre a hamisított, az ihatatlan, a minősítetlen kategóriákat állapította meg az Országos Borminősítő Intézet. A büntetés? Jövedéki eljárás, bírság, 30 napi üzembezárás: egyik sem fáj annyira, hogy ne lehetne vidáman folytatni a pancsolást pár hét múlva. Éppen akkor, amikor kezdődik a szüret, olyan szőlőterméssel, amilyennel nagyon kevésszer dicsekedhetett az ország. Nincs is könnyű dolga a szaktárcának az aktuális brüsszeli bortúráján, s nem is lesz könnyű dolga a jövőben sem, ha a mai ellenzék örömére fejbe kólintják azokat a gazdálkodókat, akik a majdani jó borminőségbe fektetnek be még sok éven át, mire termőre fordul szőlőjük.

Villány jeles szőlésze, a civilben bankár Csányi Sándor munkahelyén, az OTP Bank Rt.-nél a múlt héten már szüret volt, bruttó 140-145 milliárd forintos éves nyereséget vélelmeztek a nyilvánosságra hozott tőzsdei gyorsjelentésben. Az adó előtti profit az első hat hónapban meghaladta a 76 milliárdot, meg azt a mértéket, amelyet az elemzők gondoltak. A hitelintézet vezetői azonban nem gondolják, hogy a jegybanki alapkamat az év hátralevő részében komolyabb mértékben csökkenne. Azaz kétszámjegyű marad az idén. Mindenesetre a múlt heti kérdőjelek más elemzői környezetből is megfogalmazódtak, oly annyira, hogy e cikk megjelenésének hétfőjére szinte senki sem mert fogadni. Pedig 25, de akár 50 bázispontos jót tenne a lelkeknek – meg a gazdaságnak. Ezzel a magyar monetáris politika egy piciny lépést tenne azért, hogy – mint a párhuzamos egyenesek a végtelenben – a magyarországi, valamint az amerikai irányadó kamat találkozzék: az utóbbi éppen a múlt héten ment fel 1,50 százalékra.

Másmilyen találkozásokról azonban már múlt időben lehet számot adni, a legújabb hazai módi a közlekedési eszköznek és a házaknak növekvő esetsűrűségű randevúja. Nemrégiben egy vonat kezdte, kikötve a Déli pályaudvar bódéiban, majd Borsod megyében egy kamion folytatta, intim látogatást téve néhány épület hálószobájában. Végül, a múlt hét közepén, az autószalon-HÉV találkozó gondoskodott arról, hogy garantáltan színes legyen a paletta. Szerencsére más közlekedési eszközök – repülők, hajók, metrók – tévelygéseiről nem adhatunk számot. Talán mert – éjjelente mindenképpen – a villamos is aluszik, s bár csenget egy picit, nem karambolozik. Saját házának, a remíznek nem megy neki, már csak azért sem, mert legalább álmában megjelenik előtte a közlekedési szektor munkavédelmise.

Korábbi írásunk:

Múlt heti fonákságok – elszakadt Acélsodronnyal