Melyik a jobb? - tanakodik az Opel kombiból kipenderült család. Majd a "gyerekkoromban tudtam, milyen a kotyogása, belső visszhangja" biztos mozdulattal az Opel-család feje néhány zöldcsíkost megpaskolt mind a két árusnál, aztán félhangosan megkérdezte asszonyát, hogy a másiknál mennyi is? Megtudván, hogy ugyanannyi, megrántotta a vállát, aztán döntött és megvette a két focilabdányi óriást.
Opel-papa és Opel-mama a Kerecsend és Kápolna közötti út jobboldalán, egy szemétbányával bármikor versenyezni képes parkolóban olyan finomságokkal nem foglalkozott, hogy számlaadásra alkalmas papíroknak nyoma nem volt. Természetesen azzal sem zavarta lelkét a család, hogy a két dinnyés ott helyben árkartellbe tömörült. Pedig nagyon is palira vették az arra autózókat, igaz, nem a versenyjog alapján. Egyszerűen "csak" többre tartották a portékát, mint amennyit a százvalahány kilométerre lévő Auchan. Nota bene: az áruházlánc nem csupán a viszonteladónak átvételi árat, saját munkatársainak bért, a bolt működéséért rezsit, a zöld labdák szállításáért fuvardíjat, az államnak, a helyhatóságnak adót fizet. A dinnyeföld szélén nem elég, hogy számla nélkül, kétszemélyes mini kartellbe tömörülve kínálták a portékát, de még csak nem is olcsóbban, mint a hivatásos kiskereskedelem.
A Kerecsend és Kápolna, sőt a 3-as úton Gyöngyös és Hatvan között még sokfelé áruló termelők nem sok vizet zavarnak. Az ország azon fertályán akad óriás gazda is, aki dinnyeileg mindent tud. Tud termelni, betakarítani, viszonteladónak jól eladni, tud saját brigádjainak, s a vele szerződő kisebb termelőknek jó vetőmagot, jó termesztési tanácsot adni, s tud a szezon végén garantált árat fizetni. Olyat, amilyet a felek egymástól elfogadnak, kölcsönösen megbecsülnek. Azon a Heves megyei vidéken a többi termelő is, mintha békében lenne a világgal, tudják, hogy nyerhetnek is, veszíthetnek is, függően az időjárástól, túltermelés idején a piszok smucig felvásárlótól, vagy mondjuk attól, hogy a dinnyével összeérő barack nagyobb népszerűségnek örvend a pesti piacokon. Ellentétben velük, északiakkal a hon déli dinnyései mintha egészen más habitusú népek lennének, tőlük hangos a dinnye-, pontosabban a hírpiaci uborkaszezon.
Pedig a múlt héten lehetett volna dinnyeügyi politikai randevú is. De most is elmaradt. Ami viszont nem maradt el, az a dinnyeügyi politikusok egyikének magánszáma a budapesti bevásárlóközpontok parkolóiban, ahol volt oly kedves földijeinek dinnyéivel világra szóló szemetet, s oda igyekvő légyfelhőt életre hívni. Az Auchan megszentségtelenített parkolóit szemlélve meg is fogalmazhattuk magunknak, arról ne is álmodjunk, hogy a kisdinnyés politikus - Békés megye színeiben - átballag a Heves megyét magáénak valló nagydinnyéshez közös pártjuk közös frakciója által közösen használt terem másik felébe, hogy megkérdezze: Sándor, ti hogyan is csináljátok?
Ha átmenne, megkérdezné, Sándor meg őszinte, töredelmes, baráti légkörű vallomást tenne, akkor Józsefnek - a dinnye ügyben kicsiny hatékonyságú érdekérvényesítőnek - mást kellene találnia, hogy egyszemélyes előadásait továbbra is zabálja a tévés sajtó. De a dinnyézésből milliárdos Sándorhoz nem baktat oda a dinnyézésből messze nem milliárdos József és nem tanulja meg, hogyan kell a sok zöld gyümölccsel jól gazdálkodni, hogyan lehet jól megélni mind a hazai, mind a nemzetközi piacon. Mi következik ebből? A monodráma dinnyében előadva minden olyan tévés hírcsatorna számára, amelyiknek nem dolga, hogy gondolkodjon és gondolkodtasson a honatyának feltett keresztkérdések segítségével.
Aznap, amikor Jean-Poul Filliat Auchan-igazgató oly annyira megszeppent áruházai parkolóit fenyegető dél-magyar dinnyésektől, hogy 49 forintról 65-re emeltette az árat, a konkurens Tescoban 79-ért, a Nagycsarnokban 90 és 100 forint között kínálták a jókora portéka kilóját.(Az utóbbi műintézetben félbe vágva, celofánnal letakarva is, arra az esetre, ha a vevőnek nincs elég ereje és kedve 10-12 kilós óriást cipelni. Ez is vevőcsalogató módi, de sem áruházban, sem az országút mellett nem találkozik vele a nagyérdemű.) Azt bizonyára elfelejtette megkérdezni a Békés megyei honatya az övéitől, hogy drága jó termelők, ugyan miért kegyeskedtek a Tesco és a csarnokban dolgozó kereskedők helyett az Auchant - és a szintén 49 forintra kalibrált Aldit - választani, ha egyszer rühellni tetszik az árat, mely az Auchan szerint több, a helyiek szerint kevesebb, mint az előállítási költség? Azt is elfelejtette megkérdezni a morcos honatya, hogy az Auchanba betérő vásárló meg is veszi 49 helyett 65 forintért, sőt még ennél is drágábban a dinnyét? Mert ha nem, akkor talán nem is dolga eladhatatlan árukkal telepakolni a polcait. Bár ki tudja? Lehet, hogy elhamarkodott volt Jean-Poul Filliat Auchan-igazgató szóvivőjének - miután gesztusnak nevezte a 49-ről 65 forintra való drágítást - oda nyilatkoznia, hogy az újabb áremelés azért lenne helytelen, mert a vásárlók érdekeire is oda kell figyelni. Kedves szóvivő, az vajon nem lehet, hogy a vásárlóknak kifejezett vágya a kilónként 100 forintos dinnye? Sőt, vajon nem akkor lenne katartikus élményük a vevőknek, amikor egy 10 kilós dinnyéért 10 kiló pénzérmét - ötforintost - adhatnának az áruházlánc segedelmével a békési termelőknek?
Egyébként sem kell marketing bravúrokkal előrukkolniuk az Auchan főkereskedőinek. A dinnyeborogató Békés megyei honatya szociális érzékenységével bizonyosan összhangban maradna az áruházlánc általános olcsóságot ígérő üzletpolitikája, ha a dinnye magasabb felvásárlási árát behoznák más növényi kultúrák harmadára-felére csökkentett felvásárlási árán. Például pár hét múlva az almáén, a szilváén - Szabolcs-Szatmárból -, vagy a lecsónak valóén, Bács-Kiskun megye kertészeteiből.
Az almások, szilvások, paradicsomosok és paprikások szezonja most jön igazán, s kétség nem fér hozzá, a nagy tömegben, olcsón vásárolni akaró lakosság elvárja tőlük, hogy dotálják a dinnyéseket, akik csak akkor rühellik az árkartellt, ha nekik mondanak egységesnek vélt felvásárlási árat. Akkor nem, ha ők mondják meg, mennyit - a békés megyei országgyűlési képviselő nevesítette is: 40-50 forintot - kell kapniuk. Almások, szilvások, paradicsomosok és paprikások - ugye nem terjed a dinnyevész hosszában is, csak széltében, amennyiben a Békés megyei honatya aki az Auchan után ráakadt a Penny Marketre is, megüzenve: az ő parkolói sem autókkal, hanem dinnyével lesznek tele.
Ám ha hosszában is terjed a kór, akkor nagyon is bölcsnek tűnik, ha Jean-Poul Filliat Auchan-igazgató eleve kijelöl egy-egy szegletet a parkolókban az almának, a szilvának, a paradicsomnak, a paprikának. Sőt, tribünt állíttat, belépőjegyeket értékesíttet a gyümölcsborogatást megnézni akaró nagyérdeműnek. Fontos, ne annyit kérjenek az Auchan a nézőktől, amennyit a Penny Market, mert rögtön lesz egy felkészült képviselő, aki megvádolja a két áruházláncot az árkartell gyanújával.
