Az Irányelv értelmében tényleges tulajdonosnak minősül bármilyen olyan természetes személy, aki a társaság végső tulajdonosa, vagy afölött végső irányítást gyakorol. Gazdasági társaságok esetében tényleges tulajdonos az a természetes személy, aki a társaság részvényeinek, szavazati jogának, vagy tulajdoni érdekeltségnek legalább 25%-os közvetlen vagy közvetett tulajdonosaként a társaság végső tulajdonosa vagy afölött végső irányítást gyakorol.
Ha ilyen személyt nem lehet azonosítani, illetve amennyiben kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a megjelölt személy valóban tényleges tulajdonos, az esetben a vezető tisztségviselő(k) tisztét betöltő természetes személy(ek) tekintendő tényleges tulajdonosnak.
Az újonnan hatályba lépett Irányelv legfontosabb előírásai:
- • A cégeknek és egyéb jogi személyeknek kötelező pontos és naprakész nyilvántartást vezetni a tényleges tulajdonosaikról, jelölve azok nevét, születési idejét, lakhelyét, és a tényleges tulajdonosi viszony jellegét és mértékét
- • A tényleges tulajdonosokról szóló információkat a tagállamokban központilag nyilvántartják
- • A központi nyilvántartásban szereplő információt elérhetővé kell tenni az illetékes hatóságok, pénzügyi információs egységek, ügyfél-átvilágításra kötelezett szolgáltatók, valamint bármilyen olyan személy vagy szervezet számára, amely bizonyítani tudja ehhez fűződő jogos érdekét
Az új Irányelvben foglalt szabályozás több tagállamban is késéssel lép hatályba - a szomszédos Ausztriában például csak 2018 januárjában. A nyilvántartási és bejelentési kötelezettségre vonatkozó szabályok még azon országok esetében is gyakran csak késleltetve lépnek életbe, melyek egyébként határidőben átültették a szabályozást hazai jogukba.
Németországban például a jogi entitásoknak 2017. október 1-jéig volt idejük összegyűjteni a szükséges információt és eljuttatni azt az illetékes hatósághoz. Franciaországban a társaságoknak 2018. április elsejéig szükséges teljesíteniük a bevallási kötelezettségüket, a 2017. augusztus elseje után alapított társaságoknak azonban ezt azonnal meg kellett tenniük. Hollandiában a jogszabály hatályba lépését követő 18 hónapon belül kell majd információt szolgáltatni.
A magyar szabályozásba az Irányelv rendelkezéseit a 2016. június 26-án hatályba lépett új Pénzmosási törvény ültette át, egyes kötelezettségek azonban csak később lépnek hatályba. Az ügyfél átvilágításra kötelezett szolgáltatók például 2019. június 26-át követően lesznek kötelesek az ügylet teljesítését megtagadni olyan ügyfelek esetében, akikkel még 2017. június 26-a előtt szerződtek, de a fenti határidőig az ügyfél-átvilágítást nem végezték el.