Az interjú a Piac & Profit magazin augusztus-szeptemberi számában jelent meg.
A következő lapszám november 18-án jelenik meg. Keresse az Inmedio és Relay újságárusoknál, vagy fizessen elő a magazinra. Megrendelését itt adhatja le>>>
Van sejtésünk, de azért biztos, ami biztos, megkérdezzük: honnan ered a Doktor24 elnevezés?
Kóka János: – Ahogy a 24 óra felölel egy napot, ugyanúgy próbáljuk lehetővé tenni mindenkinek – a családnak, a munkatársaknak, az ügyfeleknek –, hogy ha ellátásra van szükségük, akkor azt itt megtalálják. Ezt a gyermekellátásunk már a nyitvatartási idő alatt le is fedi, a felnőttek ellátásában a 0–24 órában elérhető orvos lehetősége pedig az új kórházunk indulásával veszi kezdetét. Magyarországon még nincs magánpraxisban teljes körű, 0–24 órás ügyelet, mert ha valaki éjjel jönne bőrgyógyászati vizsgálatra, akkor az olyan drága lenne, hogy nem érné meg a páciensnek. De arra törekszünk, hogy sürgős esetben 365 napon keresztül 24 órában lássuk majd el a hozzánk fordulókat.
Az új kórház nyitása mikor várható?
J.: – Az év végét tűztük ki, de úgy látjuk, hogy tesztüzemben talán már ősszel is el tudunk indulni.
Azt gondolná az ember, ha valakinek van egy kórháza, akkor evidens, hogy oda megy az egészségügyi problémájával. Tényleg így van?
J.: – Dehogy. Vegyük mindjárt a sürgős esetben hívható mentőszolgálatot. Ez Magyarországon – ahogy világszerte mindenütt – központosított. Ha nagy baj van, akkor mentőt hívunk. Az állami rendszerből kivenni a mentést se nem finanszírozható, se szakmailag nem vállalható. Maximum annyi történhet, hogy a mentőközpont igénybe veszi a magáncégek szolgáltatásait. Hasonló a helyzet a baleseti sebészettel, ahol folyamatosan rendelkezésre kell állniuk a műtőknek: ez is közfinanszírozott terület, amelyet az állam nem helyez ki magáncégeknek. Persze képbe kerülhetnek, de ez nem tipikus. Hasonló a helyzet az elképesztően magas eszközigényű és költségű beavatkozásoknál is, mint a koponyaűri sebészet, a szívsebészet – a nyitott szívműtétek tízmillió forintba is belekerülnek – vagy az onkológia. Ezekben nyilván lehetne a magán-egészségügyi szolgáltatóknak is valamekkora szerepük, hiszen a közfinanszírozott állami ellátásban a gondozást előíró orvos felügyelete mellett a magánellátásban végzendő kemo- vagy sugárterápia ugyanúgy lehetséges, mint a dialízis vagy a képalkotásban a röntgen, illetve a CT.
Akkor térjünk is át a bizniszre. Nemrég tízmillió eurót vontak be két külföldi kockázati tőkebefektetőtől. Magyarok szóba sem kerültek?
J.: – A nagy tőkepiaci tengelyektől távol eső országokban komoly tőke leggyakrabban olyan szegmensekben érhető el, ahol az állam valamilyen erőfeszítést tesz. Ezek a tengelyek nyugatról keletre haladva: Seattle–San Francisco–Los Angeles, aztán Boston–New York–Washington, majd London–Frankfurt–München–Róma, utána Szingapúr–Sanghaj–Hongkong–Tokió, végül Ausztrália. Látható, hogy Magyarország egyik nagy tőkepiaci tengelybe sem esik bele. Magyarországon van tehát egy finanszírozási rés. Tehetős magánszemélyek egy–kétszázmillió forintot tudnak befektetni, aztán ott vannak az állami inkubátorok, az EU Jeremie-programja, de ezekből legfeljebb négy–ötmillió euróhoz, azaz mintegy 1,4–1,7 milliárd forinthoz lehet jutni. A következő szint húszmillió euró, azaz közel hétmilliárd forint felett húzódik, ennyit már intézményi befektetők, londoni, varsói nagy befektetőházak, magántőke-alapok is hajlandók adni. Mi úgy számoltuk, tízmillió euró, vagyis durván 3,5 milliárd forint szükséges a tervezett fejlesztésekhez. Márpedig ennyit csak olyan cégek invesztáltak volna, amelyek inkább vásárolni akarnak, és nem befektetni. Mi viszont még abban az életszakaszban vagyunk, hogy fejleszteni, bővülni szeretnénk, s nem kiszállni.
Beavatnának a műhelytitkokba, vagyis abba, hogyan esett a választás egy angolszász és egy német kockázatitőke-befektetőre, a Value4Capitalre és az Ananda Impact Ventures-re?
J: – Még tavaly év eleje-közepe táján Lancz Róberttel együtt eldöntöttük, hogy olyan típusú befektetőre lenne szükségünk, akivel a jelenlegi portfóliót érdemben tudjuk bővíteni. Azt kiegészíteni gyermekgyógyászattal, családi csomagokkal, kórházi vagy fekvőbeteg-ellátással. A végtagsebészet és az ortopédia nekünk eleve stratégiai irány volt. Szerettünk volna orvoscsoportokat is szerződtetni, beszerezni a legkorszerűbb műszereket, speciális ultrahang gépeket, új generációs mammográfokat. Láttunk néhány izgalmas céget is, amelyeket meg szerettünk volna vásárolni. Osztottunk, szoroztunk, és a végén azt láttuk, hogy mindehhez tízmillió euró friss tőkére van szükségünk. Először az ismerősök között néztünk szét. Még az elenderes korszakomból ismertem Bill Watsont, a régió egyik befektetési alapkezelőjét, akivel azóta is tudtunk egymásról. Ő a kilencvenes évektől dolgozik Magyarországon, érti a piacot, ami nagyon fontos. Ahogyan az is, hogy egyik korábbi alapja már szerzett tapasztalatot egészségügyi cégben a térségben: a romániai MedLife befektetője volt. Végigkísérte, segítette annak a magán-egészségügyi vállalkozásnak a növekedését, kiteljesedését, amely ma 200 millió eurós forgalmával az egyik legnagyobb szolgáltatóvá vált. Hasonló úton lépked előre a Doktor24 is. A kisebbik társbefektető, az Ananda Impact Ventures irányítóját, Johannes Webert pedig egy nagy német alapítvány vezetéséből ismerem, ahol mindketten tagok vagyunk. Johannes Budapesten él a magyar feleségével. Vele arról beszélgettünk, mi lenne, ha beszállna a V4C mellé. Ez egy nagy angolszász típusú magántőke-alap, szemben a német Anandával, amely döntően family office-ok pénzét menedzseli, kisebb ügyletekre szakosodott, gyors mozgású, innovatív projekteket keres. Rengeteg medtech-befektetést kezel. A müncheni központjában például végtaghiánnyal született gyermekeknek készítenek bionikus kart, amelyet Supermanre festenek, mert azt mondják, ez a gyerek „szuperereje”, és ha elmegy az óvodába, akkor a többiek szinte „irigykednek rá”, ahelyett, hogy kirekesztenék. Az Anandánál az emberség, a közcél és a befektetési szempont egyszerre fontos.
Nem vette el a befektetők kedvét, hogy amint megkötötték a megállapodást, és a pénz beérkezett a Doktor24 számlájára, egy héttel utána be kellett zárni a rendelőket a koronavírus-járvány miatt?
J.: – Kétségtelenül sajátos volt a helyzet. Az Andrássy úton tárgyaltunk, és amikor megszületett az üzlet, hiába szerettünk volna arra koccintani egy pohár pezsgővel, a veszélyhelyzet miatt minden zárva volt. Így hát gratuláltunk egymásnak, kezet fogtunk, és elbúcsúztunk. De még az üzletkötés előtt átírtuk az üzleti terveinket, és készítettünk többféle szcenáriót. Tudtuk, hogy több száz millió forint forog kockán a koronavírus miatt. Elmondtuk a befektetőknek, hogy mi fog történni, ők pedig elképesztően támogatóak voltak.
Kellett árat emelniük a járvány miatt?
Lancz Róbert: – Nem. Annak hatására, hogy a járvány miatt kiesett nagyságrendileg félmilliárd forintos árbevételünk, költséget csökkentettünk, de nem a munkaerőét. Mi minden dolgozónkat megtartottuk, inkább a külső szolgáltatásokon spóroltunk. Ugyanakkor az is nagy segítség volt, hogy elnyertünk egy 280 millió forintos támogatást a Nemzetközi Befektetési Ügynökségtől. Emellett a korábbi évek nyereségeiből képződött eredménytartalékunk is lehetővé tette, hogy nem kellett jelentősen megszorítanunk. Úgy véljük, a most kiesett árbevétel idővel visszajöhet. Aki például elhalasztott egy szűrővizsgálatot, vagy azért nem jött, mert nem akut egészségügyi problémája volt, az valószínűleg később felkeres minket. A látogatottságunk már most, július közepére gyakorlatilag visszatért a vírus előtti szintre.
Hozott a járvány olyan új területet, amelyre az üzletkötés előtt nem gondoltak?
J.: – Berobbant a távdiagnosztika, vagy más néven telemedicina. Egyéb területre, mint például a vakcinakutatás, mi nem merészkedünk. A teszteknél sem láttunk olyan megbízható terméket, amit jó szívvel behoztunk volna. Ezért inkább rekordgyorsasággal belevágtunk a telemedicinába. Miután bezártunk, egy hétre rá már teljes csapattal készen álltunk a páciensek virtuális fogadására.
Mi a telemedicina lényege?
J.: – Az, hogy minden páciensünk a lehető legrövidebb időn belül kapcsolatba léphessen a panaszának megfelelő specialistával. Ez lehet egy magas biztonságú videohívás, de szerepet kaphatnak távdiagnosztikai eszközök is. Az általunk külföldről behozott eszköz lehetővé teszi, hogy ha azt a köhögő gyermek mellkasára helyezzük, akkor a távolban lévő szakorvos úgy tudja a gyermek tüdejét vagy szívzörejeit meghallgatni, mintha a vizsgálatra a rendelőben kerülne sor. De ugyanezzel az eszközzel a gyerek fülébe, orrába, valamint a torkába is „bele tud nézni”. Vagyis a betapintáson kívül lényegében az összes fizikális vizsgálatot el lehet végezni távolról is. Ez különösen egy vidéki kisvárosban vagy faluban lehet hasznos, ahol nincs gyermekorvosi ügyelet.
Feltehetően ez nem olcsó mulatság.
J.: – Havi bérleti díjért lehet majd bérbe venni ezt az eszközt, vagyis nem kell a családnak nagy összeget kifizetnie. Számtalan közösségi alkalmazása is lehet ennek az eszköznek, ott lehet a körzeti orvosnál, védőnőnél, az idősotthonban vagy az önkormányzatnál. Az erre fejlesztett készüléket most teszteljük. Terveink szerint szeptembertől már a mindennapokban is használjuk. Ez Magyarországon teljesen egyedülálló, tudomásunk szerint máshol egyelőre nem használnak ilyen fejlesztést.
Nem tartanak attól, hogy az orvosok – különösen az idősebbek – nem lelkesednek ezért az új eszközért, hiszen végül is az az ő évtizedek alatt jól bevált gyógyítási rutinjukat alakítja át?
J.: – Az a tapasztalatunk, hogy életkortól függetlenül mindenki nyitott rá. Inkább szakmaspecifikus volt, mennyire lehetett online elvégezni a vizsgálatokat, de ahol igen, ott kifejezetten jó tapasztalataink voltak, akár harminc-, akár hetvenéves kollégáról volt szó. Belefogtunk egy izgalmas határon túli projektbe is. Kárpátalján él 150 ezer magyar, akik rendszeresen átjárnak Magyarországra, igénybe veszik az itteni állami és magánellátást egyaránt. De míg az osztrákok azért jönnek hozzánk fogászatra, mert az itt jóval olcsóbb, mint náluk, addig a kárpátaljaiak azért, mert ott gyakran nincs megfelelő szakellátás. Mivel a járvány miatt lezárták a határokat, így ezek a páciensek orvosi ellátás nélkül maradtak. Az Ökumenikus Segélyszervezettel együtt közösen felépítettünk Beregszászon egy rendszert krízisvonallal, COVID-tanácsadással, távkonzultációs lehetőséggel. Visszatérve az imént említett speciális fejlesztésű eszközhöz: ha ennek központi eleméhez csatlakoztatunk még egy EKG-t, egy vérnyomásmérőt, egy holter monitort, ami a szívritmust figyeli, egy spirométert, amely a légzésfunkciót felméri, akkor lényegében sokszorozni tudjuk a kapacitásokat. Ez azért fontos, mert Magyarország e tekintetben is fővárosközpontú. Például a gyermekgyógyászati ellátásban praktizáló vidéki háziorvos – akikből egyre kevesebb van országszerte – munkáját nagyban segítheti, ha az eszköz segítségével az épp vizsgált kis páciens szívritmusát „élőben” vagy időeltolódással, hiteles adatokkal tudja továbbítani a Doktor24 Svábhegyi Gyermekgyógyintézetében praktizáló gyermekkardiológusunknak. A gyermekkel nem szükséges utazni, a kezelőorvos gyorsan kaphat segítséget vagy diagnózist a szakorvostól, amely alapján a kezelés megkezdhető. A folyamat felgyorsul, a szülő megnyugszik, a gyerek gyógyul…
Ha már Kárpátalját említette, a régiós terjeszkedés is tervben van?
J.: – Három–öt év múlva látjuk reálisnak, hogy kilépjünk a nemzetközi piacra.
Ehhez kellhet plusztőke a tízmillió eurós kockázati tőkén és a nyereségből majdan visszaforgatandó pénzen felül?
R.: – Nem zárjuk ki a további forrásbevonást. Vizsgáljuk az összes lehetőséget: tőzsde, bankhitel, kötvény. Ez akkor válik aktuális kérdéssé, ha meglesz az az akvizíciós célpont, amelyre úgy látjuk, érdemes figyelnünk.
A magánegészségügyi szolgáltatók aktivizálódása alkalmas lehet az utóbbi időben külföldre távozott orvosok hazacsábítására?
R.: – Ez a terv, sőt, a gyakorlat is. A Kastélypark Klinikán például már több olyan orvos dolgozik, akik Angliából, Németországból, Svédországból tértek haza. Most már ott tartunk, hogy ha nem is ugyanazt a bért tudjuk megadni, mint külföldön, de a jövedelmek reálértékét összehasonlítva kezdünk versenyképessé válni. S az egyetemről kikerülő orvosok sem feltétlenül veszik az irányt külföld felé. Ehhez persze az is kellett, hogy a szolgáltatások árában is ki tudjuk fejezni a szakértelmet, az orvosok ugyanis megunták, hogy nem megfelelő bérért dolgoznak. De azt gondolom, hogy a magánszolgáltatások árszintje egészséges, abszolút megfizethető. Mi például 22 ezer forintért végzünk majdnem minden általános járóbeteg-vizsgálatot.
És elegendő ez az árszint ahhoz, hogy ki tudják termelni a két számjegyűre tervezett árbevétel-arányos nyereséget?
R.: – Az alapján áraztunk, hogy egy magán-egészségügyi rendelés Budapesten 15–35 ezer forintba kerül. Mi a minőségi szolgáltatók ársávjának alsó részére lőttük be magunkat, hogy egy átlagjövedelemmel rendelkező magyar páciens képes legyen megfizetni ezt az ellátást. Úgy gondoljuk, hogy ez működő modell, és a várakozásaink szerint sokkal lassabban fognak nőni az árak a jövőben, mint az elmúlt években, amit az orvosok és a szakszemélyzet bérének emelkedése idézett elő. A visszavándorlással pedig most már kezd beállni az egészséges állapot.
Jelenleg a negyedik legnagyobb árbevételű magán-egészségügyi szolgáltató a Doktor24. Megcélozzák a képzeletbeli dobogót, és ha igen, annak melyik fokát?
R.: – Több szegmensben már most is piacvezetők vagyunk. Ilyen a foglalkozás-egészségügy, miközben a legnagyobb infrastruktúra a miénk, a legtöbb orvossal mi rendelkezünk, gyermekgyógyászatban és gyermekpszichológiában nekünk van a legnagyobb magánpraxisunk. Nem feltétlenül akarunk a forgalom tekintetében az elsők lenni, de a TOP3-ba szeretnénk odaérni.
És mi lesz, ha lesz egy olyan miniszterelnök egy miniszterrel, akik az állami egészségügyet is akarják támogatni, fejleszteni?
R.: – Akkor mindnyájunknak kicsit jobb lesz. A világon sok helyen jó szimbiózisban működik az állami és a magánegészségügy, és jól kiegészíti egymást. Szerintem ennél fontosabb, hogy ha egy kormány – akár a jelenlegi, akár egy új – reformot szeretne az egészségügyben, azt biztos, hogy nemcsak intézményi szinten kellene megvalósítania, hanem elsősorban a finanszírozásban. Vagyis a biztosítási rendszert kell megújítania. A fő probléma ugyanis az, hogy fizetem a tb-járulékot, és azért csak egy helyen jutok ellátáshoz, noha van egy sor olyan jó intézmény, ahol ezt hatékonyabban megkapnám. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy ne legyen gazdag egészségügy és szegény egészségügy. Márpedig lássuk be, ez kellően nehéz feladat. Attól nem tartunk, hogy ha lenne jobb állami egészségügy, az ártana a magánnak. Egész egyszerűen nincs más alternatíva.
Csabai Károly – Kormos Olga
