Budapestet és néhány nagyvárost leszámítva kevés esélye van az elhelyezkedésre egy megváltozott munkaképességűnek. Nagyon sok olyan emberrel beszéltünk, akinek egyszerűen reménytelen a helyzete: nem a fogyatékossága miatt, hanem mert a fogyatékosságával azon a környéken nem lehet munkát kapni. Mindeközben a nagyvárosokban óriási túljelentkezés van a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak hirdetett állásokra – derül ki a RehabJob országos szakmai tanácsadásának tapasztalataiból.
„A nyolc általánostól az egyetemi végzettségű kollégákig rengetegen pályázzák meg például ugyanazt a speciális raktárosi állást. A célzott álláshirdetések sokszor tévutat jelölnek ki, nem a képességeket, hanem a fogyatékosságot helyezik a középpontba. Meggyőződésünk, hogy jóval több állást kellene érdemben elérhetővé tenni mindenkinek, így a megváltozott munkaképességűek is végzettségük, nem pedig fogyatékosságuk alapján tudnának pályázni.” - mondta Fischer Zoltán a program tanácsadója.
“Tanulságos az is, ahogy a megváltozott munkaképességű társaim a vállalatokat látják.” - mondta Markos Ádám, a RehabJob szakmai vezetője. “Gyakran a cégek nem tudnak, vagy nem mernek informatív álláshirdetéseket írni, és így a pályázók sem tudják felmérni, milyen feladatokat is kellene ellátniuk. Így aztán mindenki söréttel lő és mindenre pályázik, hátha valamelyik interjúra behívják. Cégek munkatársaival beszélgetve azt tapasztaljuk, hogy többnyire nem a HR-es kollégák és nem is azok állítják össze az álláshirdetést, akik majd a megváltozott munkaképességű munkavállalók főnökei lesznek.
A feladatot inkább odaadják például a pénzügyes munkatársnak, merthogy az elsődleges cél úgyis az, hogy a rehabilitációs hozzájárulást ne kelljen fizetni. Ez is egy példa arra, hogy a pénzügyi ösztönzés önmagában nem elég, sőt félrevezető. De ugyanígy hozhatnám azt a példát is, hogy sem a megváltozott munkaképességű pályázó, sem a munkatársat kereső vállalat nem tudja pontosan, hol és hogyan szerepeljen az önéletrajzban a fogyatékosság. Nem alakult ki a természetesség gyakorlata, ahol sem alul-, sem túlértékelésre nem kerül ez az egyébként lényeges információ.” - mondta Markos Ádám.
A megváltozott munkaképességűek munkaerőpiaci integrálásával foglalkozó RehabJob a hasonló jellegű programok folytatásában bízik. A cég szerint a speciális helyzetű munkavállalók ezreinek elhelyezkedését segítené, ha felkészítések és tanácsadások sora állna rendelkezésükre. A cégek számára is jónéhány területen lenne mód előrelépni. A kiválasztáskor vizsgálandó területekhez itt adunk tanácsot.
“Azt szeretnénk elérni, hogy a cégek ne kötelezettséget, hanem lehetőséget lássanak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában” - mondta Dobár Attila, a RehabJob ügyvezető igazgatója. “A cégek rendkívül leegyszerűsítően kezelik a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, ami persze abból is fakad, hogy az egészet a kevesebb járulék fizetése ösztönzi. De ha már úgy döntöttek a cégek, hogy foglalkoztatnak, akkor inkább várjanak el valódi teljesítményt, és ennek megfelelő fizetést is adjanak. Sem pozitív, sem pedig negatív diszkriminációra nincs szükség. Az elvégzett munka döntse el, hogy ki mennyit ér. Jelenleg talán az a leggyakoribb és egyben legrosszabb gyakorlat, amikor minimálbérért foglalkoztatnak speciális helyzetű munkavállalókat rugalmatlanul előírt feladatkörökben, pedig félmunkaidőben 50 ezer forintos fizetésért még az egyébként jó munkaerő is elszegényedik és kiábrándul.” - mondta a szakember.
