A crowdfunding szélesebb körben is megnyitotta a finanszírozási forráshoz való hozzájutás lehetőségét. Ma már olyan ötletgazdáknak, cégvezetőknek is lehetőségük van projektjük, fiatal vállalkozásuk finanszírozásához, akiknek valamilyen oknál fogva nem sikerül meggyőzniük a befektetőket. Ilyen fiatal stádiumban a banki hitel aligha jöhet szóba, azonban még mindig ott van a talán legkézenfekvőbbnek tűnő lehetőség, megkérni magukat a potenciális vásárlókat, hogy támogassák a vállalkozót. Ezen a ponton viszont annyi mindenre kell figyelni, hogy nagyon könnyen elbukhat a projekt a közösségi finanszírozási oldalak egyikén – figyelmeztet a Széchenyi Tőkealap blogjának friss bejegyzése.
A magyar crowdfunding oldalak a nyugati társaikhoz viszonyítva merőben más társadalmi és finanszírozási környezetben kénytelenek működni, ami ahhoz vezet, hogy nem tudnak elegendő projektet, de leginkább támogató felhasználót az oldalra vonzani. Így aki sikeres projektet szeretne maga mögött tudni, az külföldi közösségi finanszírozási oldalakon, például a Kickstarteren vagy az Indiegogon próbál szerencsét. Ezen oldalak kiemelkedő népszerűsége azonban rengeteg projektnek teret biztosít, amelyek kvázi az oldal felhasználóinak pénzéért (befektetéséért) versenyez egymással. És csak a legmeggyőzőbb projektek járnak sikerrel. (Itt olvashat a legsikeresebb külföldi példákról és a pillanatnyi magyar helyzetről.)
Szesztay Péter, a MiniBrake alapítója 75 ezer dollárt szeretett volna összegyűjteni a gyermekbiciklikre fejlesztett távirányítású fékrendszer piacra dobásához az Indiegogon, ám a projekt csak 6 ezer dollárig jutott, így a sikertelenek táborát gyarapította (tapasztalatairól itt írt bővebben a projektgazda). Az alapító a kudarc okát abban látja, hogy nem a megfelelő célközönséget sikerült kiválasztaniuk a kampány során, ugyanis a megcélzott anyukák kevésbé fogékonyak az új technológiák iránt. Emellett a várttal ellentétben a nemzetközi sajtó sem kapta fel a terméket, a hazai visszhang pedig kevésnek bizonyult. A cég azonban tudott profitálni a kampányból, azóta is számos viszonteladói megkeresés érkezett hozzájuk. Hogy hogyan is működik a közösségi finanszírozás, és mekkora üzlet is ez, arról itt olvashatja szakértőnk írását.
A Bigó nevet kapott univerzális biciklitáska megálmodója, Kocsis Dániel a Kickstarteren és az Indiegogón is szerencsét próbált, azonban egyik oldalon sem sikerült elérni a kívánt összeget, igaz az Indiegogon van lehetőség a határidőig összegyűlt tőkemennyiség felhasználására is. Kocsis szerint a probléma az volt a projekttel, hogy a Nevadában bejegyzett cég (a Kickstarteren indított projekthez szükség van egy USA-ban bejegyzett vállalatra) hirdetései a pénzgyűjtő oldalon elsősorban a helyiek számára volt látható, a sivatagban azonban nem sok kerékpáros tudná kihasználni a terméket. Az Indiegogós projekt komolyabb online kampányt és egy nemzetközi PR-ügynökséget is kapott, azonban a várt eredmények elmaradtak, kevesen vásároltak a termékből. Az alapítók azonban még nem mondtak le a termékről.
A crowdfunding mindkét fenti esetben csupán az egyik út volt a finanszírozási forrás megszerzésére. A MiniBrake már a kampány indítása előtt eredményesen bevont 40 millió forint kockázati tőkét, a Bigó pedig egyéb értékesítési csatornákon is aktív volt. Mivel egy crowdfunding kampány sikeressége nagyon sok mindentől függ, egy tartalék forrás vagy terv jelentősen csökkenteni tudja a projekt kockázatát. Azonban a számos sikeres, sőt túlteljesítő crowdfunding projekt a bizonyíték arra, hogy önmagában egy jól összeállított kampány is képes beindítani egy nemzetközi cégtörténetet. A sikeres magyar projektgazdákról, illetve tanácsairól egy következő bejegyzésben számolunk be.
