A végkielégítés egyik leggyakrabban előforduló esete, ha a munkaviszony a munkáltató felmondása útján szűnik meg.
Végkielégítés akkor is jár a dolgozónak, ha munkaviszonya azért szűnik meg, mert a munkáltató jogutód nélkül megszűnik. Idetartozik például, ha a munkáltató cég végelszámolás vagy felszámolás útján szűnik meg.
Végkielégítésre jogosult a munkavállaló abban az esetben is, ha a munkaviszonya azért szűnik meg, mert a munkáltatót olyan szervezet veszi át, amelyre nem vonatkozik a Munka Törvénykönyve. Ilyen eset lehet például, ha a munkáltatót olyan szervezet veszi át, amely a köztisztviselőkre vonatkozó jogszabályok alá tartozik, ezért munkaviszony helyett a dolgozó közszolgálati jogviszonyban folytatja a munkáját.
Az említett esetekben is csak akkor jár végkielégítés, ha munkavállaló a törvényben meghatározott időt munkaviszonyban töltötte a munkáltatónál.
A végkielégítés feltétele, hogy a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a munkavállaló munkaviszonya legalább 3 évig fennáll.
A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt a 30 napot meghaladó egybefüggő időtartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg. Ilyen lehet például, ha a dolgozó 30 napot meghaladóan folyamatosan táppénzen volt, amely idő tehát nem számítható be a végkielégítésre jogosító időtartamba. Ez a szabály nem alkalmazható a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (gyes) időtartamára, amely időtartamokat tehát bele kell számítani a végkielégítésre jogosító időbe. Ugyanez vonatozik a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett, 3 hónapot meg nem haladó fizetés nélküli szabadságra is.
Mikor nem jár végkielégítés?
Nem jár végkielégítés a munkaviszony megszüntetésekor, ha a fenti feltételek nem teljesülnek. Így például nem kell végkielégítést fizetni, ha a munkavállaló él felmondással, és akkor sem, ha a felek bármelyike azonnali hatályú felmondással szünteti meg a munkaviszonyt.
A végkielégítés alól további fontos kivétel, hogy nem jár végkielégítés, ha a dolgozó a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.
Nem jogosult végkielégítésre a munkavállaló akkor sem, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége. Ezért például, ha a dolgozónak azért mondanak fel, mert a munkáját nem volt képes az elvárásoknak megfelelő minőségben ellátni, vagy például a munkáltatói utasításokat sorozatosan megszegte, és ez a felmondás indokolásából világosan kiderül, akkor nem kell végkielégítést fizetni. Természetesen a felmondás indokolásának valóságát a dolgozó munkaügyi perben vitássá teheti.
Dr. Szabó Gergely ügyvéd Kocsis és Szabó Ügyvédi iroda
