Kép: SXC

A reklámadó bevezetése – az értelmezési nehézségek mellett – az adókötelezettséghez vagy a mentesség bizonyításához szükséges dokumentációs terhek révén jelentős többletmunkát és többletkiadást eredményez a reklámpiacon működő társaságoknak, miközben legtöbbjük számára nem keletkezik fizetendő adó. (Az adóteher azonban még így is túlzott.)

Nehezen méltányolható, hogy a megrendelt reklám esetén belföldi – egyértelműen hazai adóalany – közzétevő esetén is a megrendelőnek kell nyilatkozatot beszerezni arról, hogy az adókötelezettséget a közzétevő teljesíti. Az ebből eredő többletterhek csökkentésének érdekében folyamatosan egyeztetnek a jogalkotóval a nyilatkozattétellel kapcsolatos előírások lazításáról. „Egy-egy médiaügynökségnél több ezer reklámadó-nyilatkozat adminisztrálásáról és szükség szerint sokszorosításáról van szó” – mutatott rá Erős Attila a MAKSZ Online szekciójának elnöke.

A Kreatív főszerkesztője a fentiekkel összefüggésben a reklámadó életképtelenségét hangoztatta, előrevetítve, hogy a jogszabály hamarosan megszűnik vagy szükségszerűen jelentős változásokon megy át. Kiemelte: jelenlegi formájában a legtöbb iparági vállalkozást érinti az adónem, hiszen – sok szereplőnek ugyan tényleges befizetendő összeget nem jelent – a „nullát nekik is ki kell számolniuk.”

Ami kiderült…

A nyitott értelmezési kérdések miatt a konferencia résztvevői különösen érdeklődtek az adóhatóság által kialakított álláspontok iránt: az adóhatóság tisztázta, hogy nem minősül reklámadó-kötelesnek a politikai és társadalmi célú reklám, valamint a közérdekű közlemény.  Ugyancsak nem tekinthető közzétételnek, így nem keletkeztet adókötelezettséget a weboldalkészítés, a nyomdai szolgáltatás, az internet-szolgáltatói tevékenység, valamint önmagában a reklámanyagok kiszállítása, terjesztése vagy más kiadványokba történő behúzása sem.

Szintén nem közzététel az ismertető célzatú műsorelőzetes, műszaki leírás elérhetővé tétele, valamint termékek tárgyszerű bemutatása webáruházon keresztül. A NAV rávilágított arra is, hogy nem jön létre adóköteles ügylet, ha a közzététel nem a törvényben meghatározott csatornán valósul meg, így például nyomtatott anyagként nem minősül adókötelesnek a hímzett vagy gravírozott reklám. Szintén nem reklámcélú bevétel az áruházak által a kiemelt helyekre (gondolavégekre, raklapos szigetekre) történő árukihelyezés fejében számlázott ellenérték.

…és ami még nem

A MAZARS adószakértői szerint a NAV által közzétett információs kiadvány ugyan számos kérdésben iránymutató, azonban az ebben felhozott példák nem fednek le minden lehetséges esetet, így sok esetben továbbra sem egyértelmű, hogy fennáll-e az adókötelezettség.

Szmicsek Sándor, a MAZARS adópartnere szerint jó példa erre a szponzorációs szerződés keretében finanszírozott filmgyártás, ahol a finanszírozó a támogatásért cserébe sok esetben termékmegjelenítést vár el. Azonban a legtöbb ilyen konstrukció esetén a gyártó rendelkezik az elkészített anyag filmes jogaival, ezeket egyszerre több médiumnak is értékesíti. Az anyagot az említett médiumok teszik közzé, de a finanszírozó és gyártó közötti megállapodás pillanatában még ez a közzététel korántsem biztos. Ennél fogva megállapítható, hogy a finanszírozó közvetlenül nem rendel reklámot, a gyártó sem értelmezhető közzétevőként, továbbá – amennyiben a közzététel létrejön –, a közzétevő sem realizál bevételt a közzététel kapcsán.

További dilemmát jelent a gyakorlatban annak eldöntése is, hogy egyes esetekben hol húzódik a határvonal az azonosítási célt szolgáló (adómentes), valamint a népszerűsítő jellegű (adóköteles) megjelenítés között. A MAZARS szakértői szerint a gazdasági szereplők dokumentációs kötelezettségeinek teljesítését, illetve a nyilatkozatok beszerzésének fontosságát, és rávilágítottak arra is, hogy a felek közötti szerződésben rögzített feltételek is döntőek lehetnek abban, hogy egy adott ügylet adóköteles-e, és ha igen, melyik szerződő partner oldalán milyen kötelezettséggel jár.