Kép: PP Archív

A nemzetközi adóstruktúrákat sokszor úgy alakítják ki, hogy a struktúra mögött álló magánszemély, az ún. tényleges haszonhúzó rejtve maradjon. „A rejtőzködésre számos eszköz van: erre alkalmas lehet egy árnyéktulajdonossal vagy árnyékvezetővel működő cég, egyes országokban alkalmazott személyegyesülések, magánalapítványok, vagy a bemutatóra szóló részvényekkel alapított társaságok, illetve az olyan szerződéses konstrukciók is, amelyek lehetővé teszik, hogy a névleges tulajdonos elváljon a gazdasági tulajdonostól. Ezekben az esetekben sokszor egyáltalán nincs hiteles információ a tényleges haszonhúzóról, vagy ha van is, az nyilvánosan nem hozzáférhető” – mondta el Dr. Békés Balázs, a Ryan magyarországi és kelet-közép-európai régiójának vezetője. (Ne legyenek illúzióink: itthon minden negyedik cég érintett valamilyen adócsalásban.)

E struktúrák arra is alkalmasak, hogy különböző visszaélések – például adócsalás, vagy pénzmosás – elkövetőit elleplezzék. Egyes felmérések szerint több százmilliárd dollár is lehet az az összeg, amit rejtett haszonhúzókkal rendelkező struktúrákon keresztül csatornáznak át illegálisan. A G20-ak már tavaly elkötelezték magukat amellett, hogy fellépjenek a probléma megoldása érdekében. Kína korábbi ellenkezése miatt azonban az ennek alapelveit rögzítő politikai nyilatkozatot csak a november 15-16-án, Brisbane-ban tartott G20 ülésen sikerült elfogadni.

Az elvek között szerepel, hogy minden országnak olyan széles körben kell meghatároznia a tényleges haszonhúzó fogalmát, hogy abba minden olyan magánszemély beleférjen, aki valamely jogi személy vagy szerződéses konstrukció tulajdonosa, vagy azt ellenőrzése alatt tartja. Az országoknak fel kell tárniuk a kapcsolódó kockázatokat ás visszaélési lehetőségeket, és ezt egyeztetni az illetékes hatóságokkal, pénzügyi intézményekkel és más érintett szervezetekkel. Biztosítani kell azt is, hogy a haszonhúzókról pontos és naprakész információ legyen elérhető az országon belül, amit többek között központi nyilvántartások felállításával lehet megvalósítani.

„Az elfogadott elvek a nemzetközi adóelkerülés elleni küzdelem szempontjából is komoly jelentőséggel bírnak. Az is célkitűzés, hogy ha a tényleges haszonhúzóra vonatkozó információk már rendelkezésre állnak, akkor ne csak az érintett állam nyilvántartó hatóságai érjék el azokat. Az információkat gyorsan és hatékonyan hozzáférhetővé kell tenni a társhatóságok, így az adóhatóságok, bűnügyi hatóságok, felügyeleti szervek részére, és az információcserét nemzetközi szinten is biztosítani kell. Ez érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy az adóhatóságok eredményesen tudjanak fellépni az adólekerülést szolgáló nemzetközi adóstruktúrákkal szemben” – mondta el Békés Balázs.(A magyar cégeknek egyébként is fogynak az offshore-menedékek.)

A G20 nyilatkozata ugyan „csak” egy politikai kötelezettségvállalás, a következő lépés az, hogy a résztvevő államok – köztük valamennyi EU tagállam, így Magyarország is – konkrét intézkedéseket fognak tenni az elvek megvalósítása érdekében. Az elfogadott jogi, szabályozási és intézményi módosításokat az államok írásban osztják meg a többi részes állammal, hogy a példák alapján továbbfejlesszék a haszonhúzók átláthatóságát biztosító leghatékonyabb megoldásokat. Várhatóan még nagyobb felelősség fog hárulni ebben a pénzügyi intézményekre és a vagyonkezelő szervezetekre, amelyek - más jogszabályi kötelezettségeik miatt - többnyire már ma is rendelkeznek a tényleges haszonhúzóra vonatkozó lényeges információkkal.