Kép: Pixabay

Zara László leglényegesebb kétségei a számlázó programok bekötésével kapcsolatos információhiányból fakadnak. Pankucsi Zoltán helyettes államtitkár korábban úgy nyilatkozott, hogy a kormányzat már dolgozik azon, hogy be lehessen kötni a cégek számlázó rendszereit az adóhivatalhoz, amely megakadályozná az adócsalásokat. Ennél többet azonban nem árult el az új rendszer működéséről. Az ötlet valós alapja az a változás, amely 2016. január elsejétől lép életbe. Ettől kezdve csak olyan számlázó programot lehet majd használni, mely rendelkezik „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkcióval, és az ellenőrzések során adatot tud exportálni. Ez azonban nem teremt folyamatos és valós idejű adatátvitelt, csak az ellenőrzéskor gyorsítja majd a lekérdezést, így ez nem lesz alkalmas a megelőzésre vagy az előzetes kockázatelemzésre. Az egyesület elnökének írásából kiderül, hogy bármennyire is logikusnak tűnhet, innen még egyáltalán nem vezet könnyű és rövid út a valós idejű és valóban teljes körű adatszolgáltatás bevezetéséhez.

Zara László a jelenlegi jogszabályi keretek között nem tartja elérhetőnek a vállalkozások teljes körét. Ugyanis az EU áfa-irányelv nem teszi lehetővé, hogy a nemzeti jogszabályok kötelezővé tegyék minden vállalkozás számára az elektronikus számlázást, vagyis a számlatömbös vállalkozások számláit továbbra sem fogja látni a hatóság. Továbbá ahhoz, hogy valóban fel lehessen tárni az adócsalásokat, nemcsak a „szállítók”, hanem a „vevők” adószámát is fel kellene tüntetni a bizonylaton. Az áfa-irányelv tiltja azt is, hogy az abban meghatározott számlázási szabályokon túlmenően bármely uniós tagország általános jelleggel többlet kötelezettséget írjon elő. Ha pedig a vevő adószáma nem szerepelhet a számlán, akkor számlázási az adatokból nem lehet majd automatikusan ellenőrizni az áfa-bevallásokat. A magyar szabályozás persze ezt semmibe veheti, de akkor felmerülhet egy újabb kötelezettségszegési eljárás a magyar állam ellen.

Ráadásul mivel jelenleg még sokan használnak nem elektronikus (nem kinyomtatott) vagy számítógéppel támogatott (géppel készített, de papírra nyomtatott) számlázást, ezért az ötlet megvalósítása több 100 ezer vállalkozásnak jelentene plusz költséget és feladatot. Ezen túlmenően ez minden számlázó programot használó vállalkozónak is újabb költséget okozna a programok módosítása és online NAV kapcsolat miatt. Ez pedig az online pénztárgépek tapasztalatai alapján reálisan 5-8 évet venne igénybe, és egyelőre azt sem tudjuk, hogy mennyibe kerülne a rendszer kiépítése a hatóság oldalán. A vállalkozások és a hatóság oldalán felmerülő plusz költségek megtérülését csak akkor lehetne felmérni, ha a NAV elárulná, hogy ettől az intézkedéstől mennyi plusz bevételt remélnek.

Zara László tehát úgy véli, hogy „A vállalkozások számlázó szoftvereinek bekötése a NAV-hoz egy olyan rendszer kiépítésének ötlete, amely jelen jogszabályi keretek között megkerülhető lenne, miközben a becsületes adózókra plusz költségeket és plusz feladatokat róna. Így csak az érintettekkel (minden vállalkozói érdekképviselettel, az adózási és könyvelői szakmai szervezetekkel) és más, például informatikai szakértőkkel történő egyeztetések után tartjuk csak megvalósíthatónak az ötletet. Azt viszont már most elutasítjuk, hogy a későbbi adatszolgáltatás „kézzel”, a könyvelők vagy a vállalkozások közvetlen közreműködésével történjen.”