Mi a közös Nyíregyházában, Kisvárdában, Mátészalkában, Bajában, Szegedben, Makóban és Mórahalomban? Az, hogy ezek azok a határközeli városok, amelyek boltjaiban ukrán és szerb magánszemélyek tömegével vásárolnak. A forgalom nagyon változatos, vannak, akik pár havonta egyszer-egyszer átjönnek a határon családi szükségleteiket kielégíteni, de vannak olyanok is, akik naponta több karton áruval távoznak a boltokból. A külföldiek ezekben a városokban jelentős vásárlóerőt képviselnek és nagyban hozzájárulnak a terület fejlődéséhez.
Van-e áfa vagy nincs?
„A határmenti kereskedelem legfőbb mozgatórugója, hogy az itt vásárolt termékekre az EU-n kívülről jövő állampolgárok visszakaphatják az áfát, feltéve, ha bizonyítják, hogy az áru elhagyta Magyarország területét” – magyarázza Barta Péter, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje. Ezt a határátlépés során a NAV eljáró munkatársa igazolja az ezt a célt szolgáló úgynevezett „zöld papíron”. Ezt a „zöld papírt” kell a külföldi állampolgárnak a kereskedőhöz visszajuttatnia, amelyre a 27 százalékos áfát visszakapja.
Sokszor komoly pénzekről van szó. Nem csoda ezért, hogy az elmúlt években az adóhatóság is górcső alá vette a határmenti kereskedőket. A vizsgálatokban a NAV úgy gondolta, hogy az áfamentesség kizárólag akkor illeti meg a külföldi utast, és végső soron a kereskedőt, ha a külföldi utas valóban egyszeri, saját szükségletét szolgáló vásárlást valósít meg. Az a vásárlás, ami kereskedelmi jellegű, nem részesülhet áfamentességben. Az persze már – vonatkozó jogszabályok hiányában – szubjektív kérdés, hogy mi minősül kereskedelmi jellegűnek: belefér-e a személyi- és útipoggyász fogalmába, ha például valaki egyszerre tíz szappant vásárol, vagy esetleg hetente, havonta többször fordul meg magyar boltokban? Az adóhatóság szerint nem.
Ki lesz a hunyó?
„Tekintettel arra, hogy az áfát a külföldi utasnak a kereskedő téríti vissza (aki ezt visszaigényelheti az adóhatóságtól) a NAV a megállapításaival a kereskedőket vette célba” – ismerteti az ügyvéd. „Ha megállapította, hogy egy külföldi utas termékbeszerzése nem fér bele az általa áfamentesnek mondott kategóriába, úgy a kereskedő áfavisszatérítési jogát elvitatta és a kereskedővel szemben állapított meg adókülönbözetet. Ez értelemszerűen komoly megállapításokhoz és perekhez vezetett a NAV és a határmenti kereskedők között.”
Ha a kereskedők oldaláról nézzük a dolgot: a NAV álláspontjának elfogadása azt követelte volna tőlük, hogy ők maguk is nyilvántartást vezessenek a náluk megforduló vevőkről, a vásárlóikat monitoringozzák és maguk döntsenek arról, hogy valamely vevő részére visszajár-e az áfa vagy sem. Ez komoly felelősséget és nehezen vállalható adminisztratív terhet telepített volna a kereskedőkre.
A Bakati ítélet
A kereskedők és a NAV közötti egyik ilyen vita az Európai Unió Bírósága elé került. Az ügyben az EUB pár hete kimondta: az áfa fogyasztási típusú adó, ezért kizárólag a fogyasztás helyén lehet adóztatni. Ha tehát bizonyított, hogy az árukat kivitték az Unió területéről, akkor jár az áfamentesség, hiszen azokat nem az Unió területén fogyasztották el. Ezzel lényegében a kereskedőknek adott igazat.
