Több ezer cég tűnhet el a süllyesztőben - Kép: Pixabay

„Az év hátralevő részében újabb megszűnési hullámra számíthatunk, mert még sok 2012-ben indult felszámolási eljárást fejeznek be a hatóságok, és emellett számos 2013-ban kezdődött kényszertörlés is lezárulhat” – véli Tóth Tamás, az Opten igazgatója.

„A lábadozó építőipar továbbra is súlyos keresleti és likviditási problémával küszködik. A lakásépítések és az ingatlanpiac fellendülése még várat magára, pedig igazi áttörést csak ez jelenthetne az ágazatban. A finanszírozási és keresleti problémák csak részben és átmenetileg orvosolhatóak olyan állami szerepvállalással, mint a növekedési hitelprogram vagy az új panelprogram. Hosszú távon azonban feltétlenül szükség lenne a piaci bizalom és kereslet helyreállítására, ezekkel ugyanis nagyon rosszul áll a szektor” – mondja Tóth Tamás. (A tavaly megindult ágazati fellendülés elsősorban a nagy cégeket hozta helyzetbe, a kisebbek még mindig komoly gondokkal küzdenek.)

A 2011-ben ismét elmélyülő gazdasági válság és a gazdasági visszaesés hatására 2012-ben jelentős felszámolási hullám söpört végig az ágazaton, ami az eljárások átfutási ideje miatt tavaly év közepe óta érzékelhető a törlések alakulásában. Ez a hatás az Opten szerint 2014 első felében még biztosan érzékelhető marad a cégstatisztikában, s mindez a kényszertörlések magas számával párosul.

A kényszertörlés intézménye 2012 márciusa óta áll a cégbíróságok rendelkezésére annak érdekében, hogy megtisztítsák a piacot azoktól a magukra hagyott cégektől, amelyekben a tulajdonosok már adminisztratív kötelességeiknek sem tesznek eleget. „A cégbíróságok mind nagyobb számban élnek ezzel az eszközzel: 2013-ban már csaknem 2600 ilyen eljárást indítottak lényegében halott építőipari vállalkozásokkal szemben, aminek az eredménye 2014-ben már biztosan érezhető lesz a törlések számában is” – véli az Opten igazgatója. (Ügyfélkiszolgálásban is van mit behozniuk az építőipari cégeknek.)

Januárban 343 új építőipari vállalkozás alakult, ami több ugyan, mint a 2012–13-ban megszokott havi 200-300 vállalkozás, de még mindig bőven elmarad a megszűnések számától. „A jelenség nem feltétlenül kedvezőtlen, hiszen az építőipar volt az az ágazat, amelyikben korábban még akkor is sokkal több cég alakult, mint amennyi megszűnt, amikor ezt semmilyen gazdasági számítás nem indokolta” – mondja Tóth Tamás, aki szerint a magas cégfluktuációs index (CFI) fennmaradhat az ágazatban, de a motorja már nem a cégalapítás, hanem a megszűnés lesz. (A CFI az adott időszakban újonnan alapított és megszűnt cégek számát viszonyítja az időszak elején rendben működőkéhez.)

Bár Magyarországon a vendéglátás után az építőiparban a legnagyobb a cégfluktuáció, vannak azért olyan, magyar magánszemélyek közvetlen vagy közvetett tulajdonában álló cégek, amelyek több mint húsz éve rendben működnek az ágazatban.

Az építőipar nehéz helyzetét és a válság második hullámának erejét jól mutatja, hogy amíg a legnagyobb 25 ilyen cég még a válság első hullámát követően, 2010-ben is 170 milliárdos összesített árbevételt ért el, 2011-ben már csak 136 milliárdot, 2012-ben pedig ennél is kevesebbet, 131 milliárd forintot forgalmazott.