A ragaszkodás mestere

“Az én kedves kis négylábúm a világ legédesebb teremtménye. Egy menhelyről hoztam őt még kölyökként, azóta pedig szinte teljesen hozzám nőtt. Minden nap órákig játszunk, imád a labda után futni, és a frizbit is mindig visszahozza. Bár naponta többször is le kell vinnem őt a lakásból, de ezt egyáltalán nem bánom, mert így legalább az én életemnek is a része lett a mindennapi séta. 

Általában szelíd és barátságos, de ha kell, az élete árán is megvédene. A közelmúltban majdnem megtámadta egy fajtársát azért, mert az rám mert vicsorogni a futtatóban. Az én kedvencem egy igazi hős!”

A szeszélyesen imádnivaló hölgy

“Biztosan állíthatom, hogy az én állatom a legszeleburdibb házi kedvenc a világon. Szinte állandóan játszana, mindegy, hogy papírgalacsin, golyóstoll, mosogatószivacs vagy egy plüssfigura kerül a mancsai közé, mindent kíméletlenül megpofozza. 

Néha le sem tudom vakarni magamról, máskor pedig egész nap elbújik a kanapé alá vagy a házikójába - attól függ, milyen kedve van épp. Éjszakánként a lábamnál alszik, de néha kimegy az erkélyre, és a párkányon ülve hosszasan nézelődik. Mivel nagyon féltem, nehogy baja essen, ezért hálót szereltem fel az ablakokra és az erkélyre, nehogy őnagyságának kedve támadjon egyszer megszökni.” 

A néma szépség

“Az én állatom ugyan egyetlen hangot sem ad ki soha, viszont látványra nagyon gyönyörű! Imádom, hogy mindig olyan nyugodt, szeretem figyelni őt, miközben békésen úszkál. Nem sok vizet zavar (vagyis de, tulajdonképpen pont a víz a mindene, hiszen abban él), ezért a kevésbé állatszerető lakótársaimnak sincs ellene kifogása, hiszen sosem hagyja el a lakhelyét. 

Igaz, hogy ő is igényel egyfajta törődést, hiszen figyelnem kell arra, hogy a vize mindig optimális hőmérsékletű, tiszta és oxigénben dús legyen, de nem haragszik meg rám, ha nincs sok időm vele foglalkozni. A gondozásához szükséges kellékekből persze sosincs hiány, a Petguru webáruházban szerencsére mindent megtalálok, ami csak kell.”

A kommunikáció nagyágyúja

Nekem minden reggelem úgy indul, hogy a kiskedvencem ébreszt a gyönyörű énekével! Amint felkel a nap, ő máris dalra fakad, és szinte egész nap be nem áll a csőre. Sőt: újabban már egyre jobban tud “beszélni”, félelmetes, hogy mennyire pontosan tudja utánozni a szavakat! 

Persze amikor a maga nyelvén beszél, azt is élvezettel hallgatom. Nagyon szelíd, végigtipeg a karomon, üldögél a vállamon, de ha olyan kedve van, akkor nagyon is aktív, és órákig fel-le repked!