A Budapest Gazdasági Egyetemen 2017 tavaszán létrehozott Budapest LAB Vállalkozásfejlesztési Központ hosszú távú kutatási programot indított a magyarországi családi vállalkozásokról. Ezzel most először állt neki egy kutatócsoport annak, hogy szisztematikusan feltárja ennek a csoportnak a jellegzetességeit, jellemző adatait.
Miért pont ők?
Magyarországon a családi vállalkozások nagy, és egyre növekvő szerepe a nemzetgazdaságban szükségessé teszi, hogy többet tudjunk meg róluk annak ellenére – vagy éppen azért –, mert a KSH nem vizsgálja külön az ilyen típusú vállalkozásokat. Emiatt maga a családi vállalkozás meghatározása is önálló kutatási kérdés, mivel nincs konszenzus abban, hogy milyen kritériumok milyen értékei jelentik a választóvonalat a családi és a nem családi vállalkozások között.
Az elmúlt évtizedekben gyorsan növekedett a családi vállalkozással foglalkozó publikációk száma, ugyanakkor a terület kutatói szerint további vizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy megértsük és – oktatóként, szabályozóként, tanácsadóként, vezetőként – támogatni legyünk képesek ezen vállalkozások fejlődését. A szakirodalom elemzése azt is világossá teszi, hogy leginkább a fejlett országok vállalkozásairól rendelkezünk ismeretekkel, és elméleti modelljeink is ezen gazdasági-társadalmi kontextusból származnak – mondta el Dr. Radácsi László, a Budapest LAB igazgatója, a kutatási program vezetője.
Sokan vannak, de nem annyian, mint hiszik
A családi vállalkozásokra irányuló kutatásokban kulcskérdés, hogy milyen definíciót használnak az elemzések során. Általánosan elfogadott meghatározás hiányában ezt gyakran a kutatást végzők meggyőződése és lehetőségei formálják. A különböző felmérésekben használt definíciók változatossága viszont az eredmények összehasonlíthatóságát nehézzé, olykor lehetetlenné teszi. A Budapest LAB által vezetett kutatásban 56 korábbi felmérésben alkalmazott definíciót vizsgáltak, Ezek közül 12 „illesztésére” került sor, azaz a kutatók ezen egytucat meghatározás alapján végeztek becslést a magyarországi családi vállalkozások számára vonatkozóan.
A kutatás során a Budapest LAB saját definíciót is kialakított a mintában szereplő családi vállalkozások azonosítására. Ez a meghatározás a magyar sajátosságokhoz illeszkedve tartalmazza a nemzetközi gyakorlatban megszokott elemeket, a tulajdonviszonyokra vonatkozó alapvető elvárást, illetve annak biztosítékait, hogy a tulajdonos család – akár a napi működésben történő részvétellel, akár a cég stratégiájának, jövőbeli céljainak meghatározásával – jelentős hatást gyakoroljon a vállalkozás kultúrájára, alapvető értékeire.
Így a kutatás családi vállalkozásnak tekinti azokat a cégeket, amelyek önmagukat családi vállalkozásnak tartják, VAGY ahol a cég legalább 51%-a egy család tulajdonában van ÉS a család részt vesz a vállalkozás irányításában VAGY a családtagok alkalmazottként részt vesznek a vállalkozás működtetésében, VAGY a vezetést ÉS a tulajdont is részben vagy teljes mértékben a családon belül kívánják átadni.
Számuk nagyjából 29.500-ra tehetőA kutatásban használt definíció szerint, az adatok alapján 95%-os biztonsággal állítható, hogy a kkv-k mintegy 58%-a családi vállalkozás, vagyis számuk nagyjából 29.500-ra tehető. (A szám az intervallumbecslés középértéke, mely szerint a 3-99 fő közötti foglalkoztatotti létszámú cégek esetében a családi vállalkozások száma 26.775 és 32.160 között, vagyis 52,91% és 63,55% között van. A statisztikai hibahatár 5,32%.)
A szám értelmezéséhez fontos azonban szem előtt tartani azt a szűkítő tényezőt, hogy bár a magyar gazdaságban meghatározó a legkisebb vállalkozások nagy száma, a kutatás vezetői úgy döntöttek, hogy a sokaság összeállítása során alsó mérethatárként az alábbi paramétereket határozzák meg: a cég legalább három főt alkalmaz és rendelkezik legalább 50 millió forintos árbevétellel. A felső mérethatárok a kkv-kre vonatkozó európai uniós irányelvek alapján a maximum 250 fős foglalkoztatotti létszám és az, hogy a vállalkozás éves forgalma nem haladja meg az 50 millió eurót, VAGY éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 43 millió eurót. Így tehát a kutatás nem vizsgálta a mezőgazdasági őstermelőket (kivéve, ha azok társas vállalkozásként működnek) és az egyszemélyes vállalkozásokat, egyéni vállalkozókat. Ennek oka, hogy ezen méretkategória alatt a klasszikus cégszerű működés a legtöbb esetben hiányzik.
Valójában ők is csak kkv-k
A családi vállalkozások az – elsősorban a külföldi, többgenerációs kutatások alapján felállított – hipotézis szerint felelősebben, hosszabb távon gondolkodva működnek, vagy éppen erősebb a munkaerőmegtartó képességük. Jelen kutatás egzakt eredményei alapján azonban megállapítható, hogy a családi vállalkozások átlagosan nem különböznek más kkv-któl.
Magyarországon valószínűleg még nem alakultak ki azok a családi és nem családi vállalkozásokat határozottan elkülönítő jellegzetességek, amelyeket Nyugat-Európában például tisztán azonosíthatunk. Nem telt el elég idő, hogy ezek láthatóvá váljanak, mert a környezet és az iparági sajátosságok nagyobb erejű hatást gyakorolnak a cégek működésmódjára, mint a tulajdonosi kör összetétele.
A családi vállalkozások köre azonban korántsem homogén. A családi cégeknek tulajdonított jellegzetességeket azok a vállalatok kezdik el mutatni a csoporton belül, amelyek már eljutottak az első generációváltásig. A kutatók véleménye szerint jellemzően ezen kihívás leküzdésével érnek meg, és válnak a gazdaság egyedi jellemzőkkel rendelkező szereplőivé. Ezért szükség volt a csoporton belül a többgenerációs családi vállalkozások azonosítására. Magyarország sajátos történelmi fejlődéséből fakadóan ezek aránya viszonylag kicsi.
A többgenerációs családi vállalkozások (ahol az utódlás lezajlott, vagy öt éven belül esedékes) száma a becslés szerint nagyjából 2800 (A konkrét szám ez esetben is egy intervallumbecslés középértéke).
A családi cégeknek tulajdonított jellegzetességeket azok a vállalatok kezdik el mutatni a csoporton belül, amelyek már eljutottak az első generációváltásig.Az eredmények megmutatják, hogy a generációváltás aktusa (sikeres levezénylése vagy erre való készülés) valódi tudatosságot feltételez. A mintában szereplő egy- és többgenerációs vállalkozások átlagos alapítási éve között nincs jelentős különbség: 1997 az egyik és 1999 a másik csoport esetében. Ebből arra is következtethetünk, hogy ahol van erre irányuló szándék, ott a vállalkozás húszéves korára el lehetett jutni a családon belüli cégátadásig.
A generációváltás valódi fejlődést jelent
A kutatás eredményei azt is alátámasztják, hogy van összefüggés a családi vállalkozások többgenerációssá válása és a növekedési pálya között. A többgenerációs családi vállalkozások mind alkalmazotti létszám tekintetében (többgenerációs családi vállalkozások esetében az átlagos alkalmazotti létszám 13, míg az egygenerációsok esetében 12, a különbség statisztikailag szignifikáns), mind az árbevétel esetében fejlettebbek az egygenerációs cégeknél. A szignifikáns különbség azt mutatja, hogy valódi fejlődési pályát rajzolhatunk fel a generációváltással összefüggésben.
A családi vállalkozások többsége házastársi vállalkozás
Bár a nagy, nemzetközi családi vállalatok esetében akár kiterjedt klánokról (testvérekről, unokatestvérekről, menyekről és vejekről) van szó, a kutatás eredményei alapján a hazai családi cégek többsége egyelőre egy házaspár közös tulajdonát és munkáját fogja össze.
A családi vállalkozások jelentős többsége (73%) esetében az alapító Magyarországon sem egyedüli tulajdonos. A családi vállalkozások 47,6%-ában a tulajdonos vagy ügyvezető házastársa tulajdonostárs a cégben, ennél sokkal kisebb arányban (32,8%) jelennek meg a tulajdonosok között a gyerekek. Más családtagok említése nagyságrendileg ritkább.
A szűk család közös munkáját mutató cégműködés az alkalmazottak szintjén is tetten érhető. A családi vállalkozások jelentős részénél a tulajdonos, ügyvezető (61,6%) mellett annak házastársa, (36,7%), gyermekei (32,8%) vesznek részt munkavállalóként a cég életében, az ennél távolabbi rokonok jelenléte alacsony.
Az innováció a szűk keresztmetszet
Bár szintén sokat hangoztatott alapvetés, hogy a magyar kkv szektor versenyképességének alapját az innováció jelenthetné, a kutatás eredményei alapján ezen a téren bőven van még tennivaló. A magyar kkv-k egyharmada semmilyen innovációt nem hajtott végre az elmúlt két évben, nagyjából egyhatoduk viszont minden – szakirodalomban azonosított innovációs – területen igyekszik fejlődni, nagyjából egynegyedük pedig bizonyos területeken tesz erőfeszítéseket. Ebben a kérdésben nincs szignifikáns különbség a családi és nem családi vállalkozások között. Kicsivel több mint egyharmad jelentős fejlesztéseket hajtott végre a szervezet működésében, nagyjából ugyanennyien pedig a termékükkel, szolgáltatásukkal kapcsolatban változtattak.
A családi vállalkozások innovációs tevékenysége ugyan diverzifikáltabb (több típusú innovációt hajtanak végre), ám a különbség nem jelentős.
Önbevallás alapján teljes mértékben etikus a magyar kkv szektor
A kutatás a vállalkozások felelősségvállalását vizsgáló moduljának talán leglátványosabb száma, hogy önbevallás alapján a cégek majd háromnegyede (71,4%) egy ötös skálán a legmagasabb szinten (azaz teljes mértékben) felelősnek, etikusnak tartja, s ez az arány a magukat négyesre osztályozókkal már 95,6%-ra nő.
A konkrétabb tevékenységek feltérképezése esetében viszont árnyaltabb a kép. A cégek mintegy felénél (56%) létezik olyan intézkedés, amelynek célja a természeti környezet megóvása és a cégek/tulajdonosok fele (55%) támogat valamilyen társadalmi célt vagy szervezetet. A családi és nem családi vállalkozások között e tekintetben sincs szignifikáns különbség. A támogatók többsége (58%) cégként, 8%-a magánemberként, 33%-a pedig mindkét szerepében szán erre némi pénzt. Ez az esetek mintegy felében (49%) kisebb, évi tíz- és százezer forint közötti összeget jelent, ennél nagyobb, száz és ötszázezer forint közötti keretet körülbelül egyharmad szán ilyen célra.
A reprezentatív kérdőíves felmérés a családi vállalkozás kutatási program első empirikus adatfelvétele volt, amit szisztematikus szakirodalom kutatás előzött meg. Mivel a megkérdezett vállalkozások kétharmad része vállalta, hogy lemond az anonimitásról, ezért lehetőség nyílik arra is, hogy ezen cégek mérlegadatait adatbányászati módszerekkel vizsgálva derítsünk fel további összefüggéseket.
Ezután folyamatosan indulnak majd az újabb vizsgálati szakaszok. Következő lépésként kvalitatív kutatási módszerekkel, „mélyfúrásokkal” vizsgálják többek között az utódlás, a HR, az innováció, vagy éppen a társadalmi felelősségvállalás kérdéseit.
A kutatás további szakaszai során irányított mintaválasztással egyrészt a már azonosított, többgenerációs vállalkozások mélyebb vizsgálata következik. A kutatók hipotézise alapján ugyanis ezen vállalkozások markánsabban mutatják majd a külföldön azonosított családi vállalkozás jellemzőket. Emellett a kutatók vizsgálni fognak olyan, valamilyen témában különlegességet produkáló vállalkozásokat, amelyekről azt gondoljuk, tanulságosak lehetnek mások számára. Így például górcső alá kerülnek majd a különösen innovatív, bizonyítottan felelősen működő stb. családi cégek.
A Budapest LAB célja, hogy az eredményeket az üzleti életben, az oktatásban és a kormányzati munkában is alkalmazható konkrét útmutatókká, tananyagokká, javaslatokká alakítsa. Emellett a kutatási projektben tréning dokumentációk és a tudásmegosztást támogató egyéb kommunikációs anyagok elkészítését is tervezik.
