Az autószerelő egyéni vállalkozó a nemzetközi áruszállítással foglalkozó fuvarozó társaságnak 17 hónap alatt majdnem hétszáz, összesen nettó 184 millió forint értékű készpénzfizetési számlát állított ki gépjárműjavításról, alkatrész-értékesítésről és egyéb, gépjármű-karbantartásról. Csakhogy a fuvarozó új, illetve újszerű gépjárműveinek garanciális szervizelését túlnyomórészt márkakereskedések végezték, az autószerelőnek pedig sem a „beszerelt” alkatrészekkel azonos készlete, sem a számlázott munkát elvégző alkalmazottai nem voltak.

Az autószerelő számláin nem szerepeltek a javított tehergépkocsik azonosítási adatai, és a felhasznált, pontosan megnevezett alkatrésztípusok sem. A szerelő, elmondása szerint, felújított alkatrészeket épített be az új modellekbe. A fuvarozó soha nem ellenőrizte a javítások munkadíját és az alkatrészlistákat, minőségi kifogása sem volt, vakon megbízott az autószerelőben. A vizsgálat ideje alatt ugyanakkor töröltette a gépjárművek flottakövető adatait a rendszer üzemeltetőjével. Ugyancsak érdekes, hogy a fiktív számlák szerint egy új tehergépkocsi beszerzési árának többszörösét fizette ki.

A NAV megállapította, hogy az autószerelő számláin szereplő adatokkal ellentétben a borsos árú termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások valójában soha nem történtek meg. A fiktív és túlárazott számlázás célja kizárólag az áfalevonás volt.

A fuvarozó a megállapított kötelezettségeket megfizette, az autószerelő viszont fellebbezett a NAV döntése ellen.