Egy év végi céges bulin mindig van a vezetőknek egy olyan feladata, amelyekről hajlamosak megfeledkezni. A rendezvény megszervezése során ugyanis annyi mindenre kell gondolni, hogy van egy feladat, amelyről vagy el is feledkezünk, vagy ha eszünkbe jut is, olyannyira könnyűnek tűnik, hogy halogatjuk. Ez pedig annak végiggondolása és papírra vetése, hogy miképpen mutassuk be a rendezvényünkön fellépő művészt, illetve milyen szavakkal méltassuk egy-egy elismerésben részesülő munkatársunkat. Ennek a feladatnak a valódi nehézsége akkor mutatkozik meg, amikor egyszer csak beszélni kellene az illetőről. Mindannyian hallottunk már suta, részletekben elvesző, túl hosszúra nyúlt vagy éppen kínosan közhelyes vagy épp  tényektől hemzsegő, de listaszerű „méltatást”. A csapda abban rejlik, hogy attól, hogy ismerünk valakit, tudjuk, kicsoda, még nem biztos, hogy be is tudjuk mutatni őt.

Kép: Pixabay

Egy suta bemutatás, egy esetlen méltatás pedig könnyen megbántottságba fordulhat át, hiszen ebből az érintett, az iránta való valódi tisztelet hiányára következtethet. Ráadásul, a tapasztalt vezetők tudják (a kutatások pedig igazolják), a nyilvánosan megfogalmazott őszinte elismerés és hála kifejezése komoly motiváció lehet nemcsak az érintett munkatárs, hanem a hallgatóság többi tagja számára is.

Egy előadóművész vonatkozásban (akár ránk hárul a bemutatás szerepe, akár valaki másra) figyeljünk arra, hogy kiderüljön, miért őt kérte fel a cég, milyen kötődése van akár a személyének, akár a produkciójának a vállalkozásunkhoz, így mindenki értékesebbnek és fontosabbnak érzi a jelenlétét. (Nem kell nagy dologra gondolni: az ő zenéjét hallgatja valamelyik részleg; szállóigévé vált egy általa eljátszott karakter egyik mondata a cégen belül; igénybe vette valamelyik szolgáltatásunkat és kölcsönösen jó emlékeink vannak egymásról…)

Ez a közös pont, ez a finom összekacsintás nemcsak az előadó iránti tiszteletet fejezi ki, hanem a munkatársakra való mindennapi odafigyelés is tetten érhető benne.

Mire figyeljünk egy jó bemutatásnál?

• Az első dolog meglepőnek tűnhet: tudjuk pontosan bemutatottunk nevét és azt, hogy pontosan mivel is foglalkozik. Hogyan definiálja önmagát, illetve a tevékenységét? (Operaénekes vagy az Operaház magánénekese? Munkatárs esetében melyik területen, részlegen dolgozik?)
• Helyezzük kontextusba – akár egy történettel – a bemutatottat: A hallgatóság értse, miért ő a vendégünk, miért őt méltatjuk.
• Munkatársunkról beszélve, ne csak a teljesítményt emeljük ki, hanem a szerethető egyedi tulajdonságát, vagy azt a különleges látásmódját, illetve képességét, amivel az eredményt elérte.
• Ahhoz, hogy az általunk mondottak elérjék a kívánt hatást, a gondolatainkat írjuk le, de ne felolvassuk, hanem fejből mondjuk.
• Fogalmazzunk pozitívan, lelkesen, mégis minden közhely és pátosz nélkül. (Kerüljük az olyan üres frázisokat, mint: „azt hiszem, nem kell bemutatnom…”)
• Bemutatásunk legyen rövid. Így sokkal hatásosabb.

Ha egy eseményhez közeledve arra eszmélünk, hogy ránk hárul a házigazda vagy a díjátadó szerepe, vessünk papírra néhány gondolatot. S ha inkább halogatnánk a feladatot, jusson eszünkbe Antoine de Rivarol fanyar humorú, ám megfontolandó mondása: Húsz ember közül tizenkilenc rosszat beszél rólunk, s a jót, a huszadik rosszul mondja el.  Legyünk hát mi azok a huszadikok, akik a jót jól is mondják el!

Erdős Zsuzsanna üzleti etikett tanácsadó és coach www.erdosetikett.hu