Nyilvánvaló, hogy elsősorban azokat a tevékenységeket lehet géppel kiváltani, amelyek jól szabályozott lépések ismétléséből állnak. Ezeket rutinszerű vagy röviden rutinmunkáknak nevezhetjük. Ilyenek a fizikai és a szellemi munkák között is vannak.
A GKI háromévente felméri, hogy a vállalatok milyennek látják a munka jellege szerinti szükségleteiket. A legutóbbi, 2019 márciusában végzett felmérésre 985 cég válaszolt, melyek szűk egyharmada az üzleti szolgáltatásokban, illetve a kereskedelemben, egyötöde a feldolgozóiparban, illetve az építőiparban működött.
A mostani válaszok szerint az elmúlt két évben mindenféle munka iránt növekvő kereslet volt, s ez várható a következő kettőben is. A rutin- és nem rutinmunkák iránti igényekben összességében nem mutatkozott különbség. Minden munkafajtáról – tehát a rutinszerű és a nem rutinszerű fizikai és szellemi munkáról is – a válaszadók bő egynegyede mondta azt, hogy az elmúlt két évben nőtt, illetve a következő két évben nőni fog iránta a kereslete.
Az ágazati bontás viszont már megmutatta, hogy
az építőipar és az ipar az a két ág, ahol valamelyest nem a gépeket kiszolgáló/helyettesítő, hanem a gépekkel kooperálni képes dolgozók felé tolódik el a munkaadók igénye,különösen a szelleminek minősített tevékenységek terén. A kereskedelemben és a
A 2013-ban, illetve 2016-ban végzett felmérés eredményeihez viszonyítva (a 2013-asból a kereskedelmi cégek kimaradtak) a magyarországi vállalatok nem növelték érdemben a nem rutinmunkák iránti igényüket, semmi estre sem jobban, mint ahogyan az az a rutinmunkák iránti növekedett. Ez összhangban van az üzleti szféra évek óta tapasztalható alacsony beruházási aktivitásával. (Évek óta egy-két nagyberuházás mozgatja a beruházási adatokat.)
A magyarországi vállalatok tehát továbbra sem készek technikai korszerűsítéssel megoldani a munkaerőhiányt, növelni árbevételüket, javítani versenyképességüket. Ez pedig azt vetíti előre, hogy – ha sikerülne is gyorsan a mostani vállalkozói óhajokat kielégítő képzési rendszert elindítani – a hazai cégek csak kullogni fognak az Ipar 4.0 fejleményei után. Sőt, egy, az aktuális vállalati igényeket kiszolgáló oktatási rendszer nem is fog olyan munkaerőt piacra bocsátani, amelyikkel az előbb-utóbb szükségessé váló átállás megvalósítható.
Növekvő munkaerőigények a munkák jellege szerint, 2013–2019 (százalék)
