Amióta az emberiség feltalálta a papírt, a legelterjedtebb azonosítási mód az aláírás. Azonban bűncselekmények garmadája bizonyítja, hogy a papíron, tollal jegyezett kézi aláírás meghamisítása nem túlságosan komplikált, tucatnyi módon élhetnek vissza vele végtelenül egyszerű módszert követve a bűnözők. Ezzel szemben az elektronikusan aláírt dokumentumok feltörése lényegében lehetetlen.
„Az elektronikus aláírások védelme az ún. PKI-kulcsok technológiájára épül, ami nagyon tömören megfogalmazva prímszámokon végzett műveleteken alapul. Az e-aláírásokat 2048 bites kóddal védjük. Ahhoz, hogy ezt feltörjék, vagyis meghamisítsanak egy elektronikus aláírást, egy 617 számjegyből álló számot kellene prímtényezőkre bontani.” – mondta el Varga Viktor. A NETLOCK üzemeltetési vezetője szerint a 2048 bites kóddal védett e-aláírás lényegében feltörhetetlen, a ma ismert legmodernebb technológia is messze áll a megoldástól.
„2012-ben sikerült felbontani prímtényezőire egy 1061 bites, azaz 320 számjegyből álló számot, ehhez 335 évnyi gépidő kellett az otthoni számítógépeknél nyolcszor gyorsabb, egymással párhuzamosan dolgozó számítógépekkel. Ezzel szemben az e-aláírásokat védő 2048 bites kód 617 számjegyből áll. Azt gondolhatnánk, hogy akkor ennek feltöréshez elég dupla ennyi idő, de nem így van. A 2012-ben feltört 1061 bites számsor feltörési idejénél 232-szer, nagyjából 4 milliárdszor több időt igényelne feltörni az e-aláírásokat védő kódot a nemzetközi becslések szerint. Azaz, ha az 1061 bites kód 335 gépévét vesszük számításunk alapjául, akkor több mint 700 milliárd számítógépnek kellene egy éven keresztül folyamatosan dolgozni, hogy feltörjék az e-aláírásokat védő 2048 bites kódot.” – tette hozzá a szakember.
A szakember szerint az e-aláírást védő kód feltörése azért sem reális, mert egy átlagos számítógép áramfogyasztását alapul véve (100W/h), a 700 milliárd számítógép energiaigénye 70 000 milliárd watt lenne óránként. Ha a paksi atomerőmű teljesítményét vesszük alapul, amely 2000 MW/h termelést biztosít, akkor a 70 000 milliárd watt, vagyis 70 000 000 MW óránkénti energiaigény hozzávetőleg 35 000 Paks teljesítményű erőművel lenne fedezhető.
