Egy vallási közösség mindennapjait ritkán állítják egy gazdasági elemzés fókuszába. Nemrég azonban Tamás D. Ignác bencés szerzetes és Szukits Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem Stratégiai Menedzsment Tanszékének vezetője épp ezt tette legújabb tanulmányában a Vezetéstudomány legfrissebb számában. A szerzők azt vizsgálták, miként lehet megbecsülni a szerzetesek fizetség nélkül végzett munkájának gazdasági értékét.

A kutatás középpontjában a bakonybéli ezeréves Szent Mauríciusz Monostor és az ott dolgozó kilenc szerzetes áll. A bencés Regula különlegessége, hogy megjelenik benne a gazdasági szemlélet, ami szerint kifejezett cél, hogy a monostor legyen független és önfenntartó, ne nagyon szoruljon adományokra. A bakonybéli szerzetesek tevékenységei – a kerti gyógynövénytermesztéstől és lekvárfőzéstől a bronzművességen át a bolt és vendégház működtetéséig – a legtöbb szervezetben fizetett állásokat jelentenének. Itt viszont mindez a közösségért végzett szolgálat része, de a munkájuknak ettől még van ára. Az elemzés a lelki tevékenységek értékét nem számszerűsíti, hanem kizárólag a közösségi és gazdasági munkavégzés pénzben kifejezhető dimenzióira fókuszál.

A szerzetesi órabér 2411 forint

A becsléshez a szerzők hibrid módszertant alkalmaztak: ahol volt jól azonosítható piaci helyettesítő munkakör, amihez viszonyíthattak – pl. kertészeti munkatárs, bolti eladó –, ott annak bérköltségét vették alapul; más esetekben a szerzetesek alternatív – elmaradt – bevételtermelő idejét használták viszonyítási pontként. A másoknak nyújtott spirituális programok esetében pedig a monostor saját, belső árazási gyakorlatára támaszkodtak.