A törvénytervezetben a „nyugdíj” kifejezést inkonzisztensen, gyakran eltérő tartalommal használják. A beterjesztők feltehetőleg hol figyelmetlenségből, hol szakmaiatlanul, hol az összehasonlíthatatlanság elérése céljából, szándékos ködösítéssel használják a „nyugdíjast”, mint gyűjtő fogalmat.

Ami a tartalmat illeti:

 Lényeges tartalmi és pénzügyi eltérés van a kitűzött célokban. Mit vállal a kormány? A „nyugdíjak reálértékének megőrzését” (240.o) vagy az ennél lényegesebben kedvezőbb a „nyugdíjak vásárlóerejét megőrzi” (242.o.). Több milliárd forint a különbség.

 A „nyugellátásra és nyugdíjszerű ellátásra összesen mintegy 7.700 milliárd forintot” terveznek fordítani. Ide kívánkozik az a pontosítás, hogy a „klasszikus” nyugdíjra, úgy, mint a „korhatár feletti öregségi nyugellátásra” csupán 5.281 milliárd forintot. Ide illik számítani hátramaradottak (özvegyek és árvák) részére történő előirányzott 610 milliárd forintot is. A további ide könyvelt számtalan jogcím összege már csupán politikai megfontolásból létrehozott támogatások, illetve kivételek, mentességek és kedvezmények fedezetéül szolgálnak.

A „különös méltánylást érdemlő körülmények” biztosítására továbbra is csupán összesen 1.900 millió forintot állítottak be. (nyugdíjemelésre 1.000, segélyre 600, korrekciós keret 300 millió forintot).  Ezen az alcímen sem követték az inflációt, annak ellenére, hogy az elszegényedő idősek száma folyamatosan növekszik és így a segítségre szorulók igénye évek óta jelentősen meghaladja a keretet. A tapasztalatok szerint a rendelkezésre álló összeg eddig egy-két hónap alatt kimerült. (A segítségre várók száma rohamosan nő, a rendelkezésre álló keretösszeg évek óta változatlan, eredmény: kiszolgáltatottság általánossá válása.)