"Elképesztő - hát hogy néz ki?" "Na ne! Hisztis, csak a leckét mondja fel, nincs saját gondolata." "Egy fruska, ki fog rá hallgatni?"
Történt volt, jó pár nappal ezelőtt megjelentettük: Horváth Ágnes az esélyes arra, hogy elfoglalja Molnár Lajos lemondott egészségügyi miniszter székét. A kis írás sokakat azonnali reagálásra késztetett - először még csak meghallgattuk, hogy ki, mit mond, ám aztán már szisztematikusan figyeltük is. Mert feltűnt, akiből azonnal kibuggyan szó, az nő. Majd arra is rádöbbentünk, hogy az, ami elhangzik, nem sok szakmai érvet tartalmaz. Abban azonban közös volt minden megnyilatkozás, hogy Horváth Ágnesnek valamennyi "női minőségét" kommentálták. Beszéltek róla, mint szőkéről, mint előnytelenül öltözködőről, mint duciról, mint túl csöndes leánykáról, mint visítva rikácsolóról.
Senki nem mondott egy töredéknyi megjegyzést sem arról, hogy hogyan is vezeti a rábízott apparátust. A legtöbb kész véleménnyel, ítélettel rendelkező asszonyság a visszakérdezésünkből szerzett tudomást arról, hogy nem egyszerűen csak nyelveket beszélő orvosról van szó, hanem közgazdasági diplomát is magáénak tudó specialistáról. Ez a Horváth Ágnes most valóban a reflektorfény kellős közepére került, kivált, mert pártja valóban őt jelölte kormánytagnak, majd pedig a miniszterelnök is rábólintott.
Története mégsem ennyi. Több, mint másfél évtizeddel azután, hogy a személyes kvalitások, a teljesítmények, a szakmai ismeretek, a vezetői tulajdonságok, a modern gondolkodás, a megszámolható publikáció egy-egy ember előmenetelének az elvi alapja. A gyakorlati 2007 áprilisában azonban még mindig egészen más. Akkor pedig főképp más, ha nővé fabrikálta a Teremtő a felsorolt tulajdonságok gazdáját, aki például képes megszervezni, munkára bírni egy amúgy mindennek ellenálló - az általános köztisztviselői leépítés, az átlényegülő szakmai környezet kellős közepén álló - minisztériumi apparátust, s nem mellékesen értője, éllovasa egy olyan társadalmi-gazdasági folyamatnak, amelynek az elmúlt 17 évben csak hangadói, illetve keresztbe tevői voltak, de végrehajtói nem. Ha mindebben naponta szerez érdemeket, akkor az össznépi HR mit mond? Azt, hogy szőke, duci, csöndes, avagy hangos, hisztis, s ügyefogyottan öltözik...
Ez az április rájár a tisztséghez, hivatalhoz jutó - avagy éppen nem jutó - hölgyekre, hiszen egy más valaki esetében is nyugodtan lehetett se perc alatt botrányt gyártani azért, mert nő, s mert nő, óvni igyekszik gyermekeit olyan bajoktól, amilyenek modern, ésszel működő, polgári társadalomban már eleve nincsenek is, mert más szülők is hasonlóan óvják, védik saját csemetéiket, lévén korszerűen, egészségesen nevelik. De mert múlt századi aggyal működő tömegeket lehet heccelni, hangolni múlt századi normákra hivatkozva, vidáman ki lehet penderíteni a közfelfogás kispolgári, félfeudalista szintjét meghaladó hölgyet abból a megpályázott, politika-közeli tisztségből, amelyet szakmai ismeretei, patikamérlegen mért intelligencia hányadosa, nem foxi-maxi egyetemi diplomája esetleg tényleg neki teremtett.
Az össznépi HR ezen az áprilison szerencsére mégis csak félig volt sikeres, nem volt hozadéka azon női pöttyös máj akciónak, amely a miniszteri tisztségre kiszemelt hölgy duciságából, szőkeségéből, Ciceroéhoz nem igazán hasonlítható beszélőkéjéből vont le alkalmatlansági következtetést.
Tegyünk szívünkre a kezünket, ha Molnár Lajos nem mond le, akkor április végén nem könyvelhetnénk a szokásos közhely - a félig üres, avagy félig tele pohár effektus - szerint. Akkor csak és kizárólag az össznépi HR győz, a megpályázott politika-közeli tisztség megpályázója - modern, ésszel működő, polgári társadalmakban jellemző attitűdjei miatt - utalványt kap a fakanálhoz: az való 2007-ben egy nőnek.
A fakanál rendszerint főzéshez kell. De vajon még meddig kell az így készülő silány koszttal beérnünk? Hála a tisztségéről lemondó Molnár Lajosnak, talán mégsem az idők végezetéig. Utódja képes lesz megetetni az össznépi HR milliónyi képviselőjét: ducisága, szőkesége, nem éppen jó szónoki mivolta ellenére is megreformál nem egy konyhát otthon, hanem egy komplett ágazatot a magyar társadalomban. Reméljük, ez lesz a méreg az össznépi HR-esek hadának - akár még repetázhatnak is.
