Mivel a ciklonok nem jutottak elegendő nedvességhez, a nyár folyamán gyengébbek maradtak, áramlási rendszerük nem nyúlt le annyira délre, hogy segítse a trópusi eredetű nedvesség feljutását. Az északra felnyúló anticiklon hatására a nyugati szelek öve északabbra tolódott, és kevesebb és gyengébb ciklon jött létre.

Az északi sarkvidék pedig „bezárkózott”: körülötte egy zárt áramlási zóna alakul ki, ami gátolta a sarki és a déli területek közötti hőcserét, és így a mérséklet égövi ciklonok kialakulását.

Az Afrikából érkezett meleg légtömeg hőmérséklete nem csökkent Európába érkezve, ennek oka pedig a száraz felszín, az erős napsugárzás és az anticiklon együttes hatására kialakuló pozitív visszacsatolás, a „hőkupola” volt, amely tovább melegítette, vagy legalábbis nem hagyta lehűlni az afrikai légtömeget. A telítetlen levegőben nem képződtek gomolyfelhők, a zavartalan napsugárzás hatására pedig alulról tovább forrósodott a levegő.

Magyarországról azt írták: a téli félévében nem hullott annyi csapadék, hogy a nyár kezdetére a talaj telítésközeli állapotba kerüljön, így a száraz talajfelszín hozzájárult ahhoz, hogy a nyár elején a Medárd-időszaki csapadék nagyrészt elmaradjon.

Az elemzés szerint a Kárpát-medencét különösen sújtotta az aszály, és ebben a cirkulációnak meghatározó szerepe volt: a nyugati szélrendszer tengelyének áthelyeződésével a ciklonok a szokásosnál északabbra vonultak el, az anticiklonok szinte állandó jelenléte miatt pedig tartósan északnyugati volt a szél, ami erősítette a medencehatást, így az északon elvonuló, érintő hidegfrontok minimális csapadékkal jártak.