Az adózó az áfabevallásaiban kötelezettséget nem vallott, ezért a hivatal kockázatkezelési rendszere – a tevékenységet és az Online Számla rendszer adatait elemezve – jelezte a revizoroknak, hogy a bevallásban nem a valós adatok szerepelnek.

A NAV első körben megpróbálta önkéntes jogkövetésre felhívni az adózót, de a támogató eljárás sikertelen maradt, akárcsak az ezután indult jogkövetési vizsgálat. Az adóellenőrzés megkezdése után a cég menteni próbálta a menthetőt, és az adószámlájára több millió forintot átutalt, remélve az adóbírság csökkentését. Együttműködési hajlandóságot viszont továbbra sem mutatott, iratokat nem adott át, a kapcsolatot nem vette fel a hivatal munkatársaival.

Az ellenőrök a közösségi beszerzésekre vonatkozó kontrolladatok alapján nemzetközi információt kértek. A válasz nyomán rendelkezésükre álltak a külföldi beszállító által átadott iratok, amelyek az adózó vevőire vonatkozó adatokat is tartalmaztak. A fellelt vevők megküldték a cég kibocsátott számláit, amelyek alapján a revizorok megállapították a társaság fizetendő áfáját és környezetvédelmi termékdíját.

Ezek után hirtelen előkerültek a cég által befogadott számlák is, amelyeknek áfatartalmát levonásba akarták helyezni. A társaság, hogy elkerülje a becslési eljárást, átadta a környezetvédelmi termékdíjról szóló nyilvántartását, és néhány kibocsátott számlát is. A nyilvántartás azonban értelmezhetetlen tételeket tartalmazott – mint például a háromnyolcad darab raklap –, az átadott számlákat pedig már a vevők révén ismerte a hatóság.