A „burnout” szindróma – vagy ahogyan Magyarországon a hétköznapi nyelvben gyakran hivatkozunk rá, a kiégés – sokkal gyakoribb jelenség, mint azt elsőre gondolnánk. A veszélye éppen az, hogy a tünetek nem hirtelen és markánsan, hanem lassan és fokozatosan jelentkeznek, emiatt rendszerint a munkavállaló környezete, de gyakran maga az érintett sem érzékeli. Melyek lehetnek ezek a tünetek és hogyan kezelhetőek, ha érzékeljük megjelenésüket?

Gyanús jelek, amelyeket észlelhetünk

Gyakran az érzelmi kimerültség mellett fiziológiai és végső esetben egészségügyi jelei is lehetnek a kiégésnek: az érintett hosszan tartó fáradtságot, energiahiányt, fejfájást vagy akár emésztési- és alvásproblémákat is tapasztalhat. A leginkább jellemző, kívülről is észlelhető jelei közé tartozik az illető érdektelensége, közömbössége a munkája iránt, az egyre inkább érzelemmentessé válás, a társas eseményektől való mindinkább gyakori tartózkodás, stressz és teljesítménycsökkenés.

A kiégéshez hasonló jelei vannak a „boreout” szindrómának, az okozója viszont éppen az, ha az érintett személy nem érzi a munkája során elegendőnek a kihívást, illetve a feladatok mennyisége túl kevés vagy annak minősége nem kielégítő számára. Emiatt a munkavállaló unottá, motiválatlanná válik, egyre kevésbé lesz elkötelezett munkája iránt, a teljesítménye erősen ingadozóvá válik. A jelenség hosszabb távú fennállása akár mentális problémákat is okozhat: alacsony önértékeléshez és szorongáshoz vezethet.