A férfi torna 2026-os kiadásának otthont adó észak-amerikai nagyvárosok ugyan némi fellendülést tapasztalnak a vendéglátóiparban, ám ami ennél is fontosabb: kisebb léptékű, célzott beruházásokat hajtottak végre a tömegközlekedés, a biztonság és a stadionfelújítások terén. A korábbi, pazarló és veszteséges projektekhez képest ez tanulságokkal szolgál a jövőre nézve – még akkor is, ha a legjobb esetben is csak döntetlenre számíthatunk.

A világbajnoksághoz kapcsolódó szponzorációk, közvetítési jogok és egyéb hivatalos partnerségek várhatóan mintegy 13 milliárd dolláros bevételt termelnek majd. Az amerikaiak számára azonban – akiket érzékenyen érintett csapatuk kiesése a tornáról – ez sovány vigasz, hiszen a pénz a FIFA kasszájába vándorol. A 16 házigazda városnak – amelyek közül 11 az Egyesült Államokban, három Mexikóban, kettő pedig Kanadában található – városonként 100–200 millió dollárt kellett előteremtenie a North Carolina State University tanulmánya szerint. Olyan politikusok, mint Rahm Emanuel volt chicagói polgármester, hátrányos üzletnek tartották ezt a pénzszűkében lévő önkormányzatok számára, és úgy döntöttek, nem vesznek részt a rendezésben. A Kongresszus ugyan jóváhagyott 625 millió dollárnyi biztonsági támogatást a rendőrségi túlórák költségeinek fedezésére, valamint olyan projektek finanszírozására, mint például a New Jersey-i tömegközlekedési kapcsolatok javítása a döntőnek otthont adó MetLife Stadion felé, ám ez önmagában nem változtat az összképen.