Azt mondja a párt, hogy te lökött Tesco, Auchan, Cora, hát nem veszed észre, belenyúlsz a saját zsebedbe, kirabolod saját magadat, mert a vasárnapi nyitva tartás a teljes forgalmadnak potom 4 százalékát teszi ki? Meg talán azt is mondja a párt, hogy csúnyán ki vagy zsákmányolva bolti dolgozó, s ha baloldali párt lennék, akkor most temiattad, a kizsákmányolóid ellen háborúznék. Kár, hogy jobboldali párt vagyok, s a nemzetközi hagyományok szerint a munkaadókat illik képviselnem. Vagy inkább csak magamat.
A pár tízezer boltos az Auchan, Tesco, Cora láncok háza tájáról bizonyára van annyira magáról gondoskodni nem tudó, pártsegítségre szoruló polgár, hogy akkor, amikor elhelyezkedett a vállalatnál, aláírta a munkájára vonatkozó szerződést, elfelejtette elolvasni azt a részt, hogy a pénzért, amit fizetnek neki, mit vállal. Lehet, hogy csak az összeg volt nagy betűkkel szedve, a feladat - mely napokon és milyen munkarendben kell kereskedelmi dolgozói minőségben kereskednie - piciny, nagyítóval is alig észlelhető méretű irományként díszelgett a papíron. Sőt, ha a szerencsétlen pára 1996 után - 1996 előtt még nem voltak bevásárlóközpontok a köztársaság területén - nem vette észre, hogy a nagy lapos házak a városok peremén a hét mind a hét napján kinyitnak, s ha oda kéri felvételét, akkor nem illik meglepődni: olykor fel kell keresnie vasárnap is kenyérértékesítő és -adó gazdáját.
Nem becsapta őt a munkaadó, ezt legfeljebb akkor tette volna, ha mondjuk a mai Match dolgozójaként, annak jogelődjénél nyomogatta volna a pénztárgép billentyűjét akár már a '80-as években is, amikor a bevásárlóközpontok hiányában minden vasárnap MSZMP-taggyűlésre, meccsre és templomba egyformán mehetett, mert ráért erre is, arra is. De amikor eljött a napja, hogy a Match beköltözött például a Duna Plazába, pénztárosát pedig áttelepítette az új üzletbe, tényleg át is verte őt, ha nem kötött új munkaszerződést vele, benne a heti hétszeri nyitva tartás munkaügyi, és mondjuk túlóra feltételeivel.
Az ugyan igaz, hogy a szakma szövetsége kapásból kontrázza az ellenzéki párt vasárnapvédő vezetőit, mert azt állítja, hogy az átlagos napi forgalom 30 százaléka és 400 milliárd forint többletbevétel a mérlege a hetedik nap üzletelésének, de ha nem állítanának ilyet a párt 4 százalékos "tippjével" ellentétben, akkor is igazuk lenne. A vasárnap is dolgozó alkalmazottak lennének a legjobban megsértve - rohannának fűhöz-fához és ellenzéki párthoz -, ha a Tesco néha napján megszólaló kommunikációs igazgatója azt találná világgá kürtölni, hogy a 4 százalék olyan kevés, hogy azért a jövőben ki sem nyitnak vasárnaponként, a fölöslegesen kifizetett bérköltségnek pedig lesz jobb helye is.
Egyes statisztikák szerint a kereskedelmi láncok több tízezer dolgozójával együtt legalább 500 ezren teljesítenek munkahelyi szolgálatot vasárnaponként. Például azok a benzinkutasok is, akik immáron bizonyos gyógyszereket - engedélyezett fájdalomcsillapítókat - adnak el most még csak a patikák, a jövőben már a vasárnapra bezáró áruházláncok helyett is. De a lényeg az, hogy ez a félmillió munkavállaló nézetik kiskorúnak, a saját maga érdekeit fel nem ismerőnek, döntésképtelennek, vagy éppen csak ideggyengének - ahogyan jobb ellenzéki körökben bizonyos nem létező, de jól hangzó szellemi kórokkal megbélyegeznek nem közéjük tartozókat. .
A '90-es évek második felétől kezdve nagy esetsűrűséggel vették elő munkaügyi gumicsontjukat hol bizonyos pártok, hol pedig bizonyos szakszervezetek, s mindannyiszor élvezték a hatást: mivel boltba bevásárolni, vagy eladni mindenki jár, így mindenki ért is az ügyhöz, tehát rágja, rágja és rágja. Erre pedig nagy szüksége van, de nem a kereskedelemnek meg a munkaszerződését felnőtt emberként, érdekeit gondolkodva mérlegelő pénztárosnak, polcfeltöltőnek, raktárosnak, hanem annak a pártnak, amelyik nem akarja elengedni nyaralni a népet - nevéhez kötődő gumicsont nélkül.
Kedves párt: ezt a gumicsontot már egy évtizede rágjuk, elrágtuk, nincs már sok belőle, illik másikat elénk dobni. Vagy illik a hon kereskedőit és boltba járóit felnőttnek tekinteni. Így, nyaralás előtt még jól is jön, ha nem pórázon vezetnek, hanem kicsit szabadon engednek bennünket. Cserébe megígérjük, megyünk olykor hétköznap is bevásárolni, ilyenkor, szabadságolásos időkben feltétlenül, hiszen ráérünk.
