- Kitöltünk vele ezt-azt - szakítja meg pár szó erejéig az előtte lévő papírhalmaz szorgos pecsételését a középkorú hölgy. Hangsúlya nem árulja el, hogy büszke-e, vagy pironkodik, de nem titkolja, a Robotron nevű ötvenéves írógépet előszeretettel használja. Masinája ott terpeszkedik az iroda legelőkelőbb helyén, nota bene: a távolabbi, ablak előtti asztalon, a hölgy jobbján ott a monitor, lábánál a PC. - Halotti bizonyítványokat töltök ki az írógéppel. Arra még nagyon jó.
Robotron és üvegszálA Robotron nem dacból díszeleg a nagyszékelyi községháza főasztalán, de az ok nem az, hogy a polgármester nem engedi hálózatba kötni a négy-öt számítógépet.
- A mai vírusdús világban nincs elégséges védekezési lehetőség, s nem árt az óvatosság - árulja el egyetlen mondattal aggastyánokéra emlékeztető élettapasztalatát Várkonyi Zoltán. A Tolna megyei négyszázötven lelkes zsákfalu polgármestere azonban még nem lépett be a középkorúak táborába. De mert ő az elöljáró, kötelező a komolyság - óvatos és megfontolt tehát. A Robotron léte, használata dacára a négy önkormányzati dolgozóból három egyszerre iratkozott be és tanulta meg a nem is túl egyszerű, vizsgaköteles tanfolyami anyagot, hogy a megpályázott számítógépeket megkaphassa a községháza. Azzal dolgoznak, s közben drukkolnak, hogy lefektessék végre az üvegszálas vezetéket is, s tényleg nagysebességű internetkapcsolat segíthesse a munkájukat.
- Vírust irtani éppen úgy nem egyszerű, mint számítógépet javítani, Murphy szerint ugyanis akkor keletkezik a baj, amikor dolgát elvégezve kikocsizik a faluból a rendszergazda. Ekkor jön jól a Robotron?
Várkonyi Zoltán hivatali portáján profi módon "él" az informatika, elérnek adatbázisokat, kommunikálnak a várossal is mindarról, amiről már lehet. Sőt, olykor derülnek is az e-közigazgatás másik végpontján. Például azon, hogy diadalittasan közölték a közigazgatási hivatalból, papírkímélő eljárást vezetnek be, e-mailen küldik el azt, amit eddig hagyományos levélben. A polgármester visszakérdezését pedig egyszerűen nem értették: ha ezentúl a községházákon archiválják hagyományos módon az információt, ugyan hol spórolnak a papírral?
Addig, ameddig "fönt" döcög az e-közigazgatás, lent, Nagyszékelyen kihasználják a korszerű eszközöket, hol pályázatokat írnak, hol honlapot készíttetnek maguknak 50 e-mail címmel.
- A polgármester-kukac-nagyszékely-pont-hu-ra az ablakból is látható ház lakója ír majd elektronikus kérvényt, levelet?
- Miért ne? Mostanság is jönnek levelek, én meg válaszolok, de személyesen. Körlevelet sem küldök elektronikus úton, azt is egyenként aláírom, saját kezűleg.
A polgármestertől valóban nem azt várják el, hogy e-mailre e-mailben válaszoljon, hanem azt: hogy válaszoljon. Nagyszékelyen sokak számára az már természetes, hogy informatikát használó, ismerő emberek dolgoznak a községházán. S legfeljebb csak azért nem hiányolják a bőségesebb e-közigazgatást, mert szeretnek kiszabadulni otthonról, szeretnek beutazni a városba.
- Talán túl gyorsan is haladt a falu a teleházával, túl mélyről indultunk, idő kell, hogy összesimuljon minden - magyarázza a kellemes gondot Várkonyi Zoltán. - Az országban is elsők között tett szert teleházra Nagyszékely, de az ma sem általános, hogy bemennek oda az emberek a gondjukkal, és ott megoldják. De az is igaz, hogy nem is egy családban nagyon sok minden elkelne, a gyerek mégis kiköveteli a számítógépet meg az internetet.
Helyi szentély - a teleházHogyan is lehet az, hogy létezik egy egészen kicsi, a világtól elzárt falu, ahol egyik mobiltársaság sem tud még az isten háza tornyáig sem sugározni, ám az emberek teleházzal, inkubátorházzal élnek mind tökéletesebb szimbiózisban? A felnőtté válók nem vágynak, nem költöznek el, a régen kirepült fiókák visszaköltöznek, sőt idegenek vesznek düledező házat és vágnak bele a helyi nagy ismeretlenbe? Hát úgy, hogy megküzdötte, megharcolta a maga - no meg az informatika, a munkára, munkaszerzésre tanítás - igazát egy istennek, hitnek, az életrevalóság hitének elkötelezett asszony. Donáth Jordánka, Nagyszékely lelkésze a valamikor életerős, gazdag, háromezer lelket számláló település haldoklását azzal akarta megállítani, hogy személyre szóló kis munkákat igyekezett adni, adatni a falubelieknek. Idővel szakkört, később kézművesházat szervezett, és jött a számítástechnika helyi szentélye, a teleház, melyre éppen úgy pályázaton tettek szert, mint a szociális ellátás különféle nagyszékelyi intézményeire.
Most már "dolgozik" ökológiai programjuk, mézet termelnek, csuprot formáznak, egy kiselejtezett kártoló ugyancsak munkát ad néhányaknak, fonalat, paplant, zoknit s kézzel mosott gyapjúból pelenkavédőt készítenek. Sokáig sorolható, hogy a Nagyszékely Alapítvány mi minden módon kerít munkát a legelesettebbeknek is, pályázaton nyerve támogatásokat, interneten keresve helyi portékákhoz piacot.
- Ezt akarta? Úgy gondolja, hogy a számítógép, az internet minden helybéli mankója lehet, kezdve a gyerekneveléstől a munkaszerzésen keresztül a hivatali ügyintézésig?
- Nem, az internet azért jó, hogy ne legyen az ember kiszolgáltatott, a kisdiák tudása egyenrangúvá váljon városlakó társáéval. Az is elég, ha ezt érzi a gyerek, s nyugodtan ül oda a gép elé, hiszen nem idegen neki.
Donáth Jordánka kurtán-furcsán tett megállapításai nem árulkodnak az évtizednyi előzményről, s arról sem, hogy az őrá, egymásra, mindenkire morgó, a lassú elszegényedésbe belefásult emberek nem nyílnak meg. És mégis, 2004 közepén-végén a bezárkózott idősek, a helyben maradt középkorúak, a visszatelepültek s az újak - legfőképp pedig a gyerekek - már ki is mondják, nem kiszolgáltatottak. A mind több háztartásban, a községházán, a teleházban mindennapos eszközzé vált a számítógép és az internet. Ám ehhez Nagyszékelyen a Donáth Jordánka-féle kistérség-politika is kellett. Az a gondolkodás, hogy a környéken kétszáz tehenet tartottak hajdanán, de csak néhány maradt napjainkra, s semennyi sem lesz, ha nem történik valami. Miért csak a boltban lehet "városi" zacskós tejet venni, ha egyszer az itteni falvak képesek helyi kis piacot szervezni? Miért ne lehetne olyan feldolgozó üzemük, amelyik jó minőségű termékeket készít a távolibb piacoknak is? Az egyik asszony kedvtelésből otthon pékárut kezdett sütni magának. Leültek, kiszámolták, mennyiből lehet kemencét építeni. Kiderült, nem is drága, s ha ellátja a falut, a nyaranta ott táborozókat a közelben őrölt lisztből készített kiflivel, zsömlével, cipóval, akkor kevesebb, mint egy év alatt megtérül a befektetés.
A mór megtette kötelességét
- A lelkész tehát leül az internethez, pályázatot ír, hogy az alapítvány munkát adhasson valamely vállalkozni, megélni igyekvő helybélinek?
- Ilyen is van, de most már a polgármesterrel SAPARD-pénzért dolgoztunk éjt nappallá téve - vált léptéket Donáth Jordánka. - Tény, hogy nyolcvanöt ház homlokzatának felújítására megnyertük a pályázatot, s már az ötvenmilliós szerződést is meg lehetett kötni. Ehhez az kellett persze, hogy egyáltalán megszólíthassuk az embereket. Ma már büszkék a pályázattal elnyert és felújított présházakra, az ugyanígy megszépült templomra, s amikor a homlokzatok miatt kihirdettük: akit érdekel, jöjjön el a művelődési házba, nem hittünk a szemünknek, annyian akarták.
Ha valahol, akkor Nagyszékelyen egészen biztosan nem kell agyakat mosni ahhoz, hogy - nem tréfa - "enzimes sárszerű utakat" építsenek. A lelkésznő nemrégiben olvasott a különös technológiáról, utána lapozott az interneten, ráakadt a hazai technológiai lehetőségekre és a megvalósítókra. S ha már egyszer az 1700-as évek hangulatát idéző falujuk lesz ismét a jókora pénzen felújított homlokzatokkal, akkor otrombaság betontengerré változtatni az utakat, ha van szebb, jobb, illeszkedőbb, olcsóbb és főleg szerethetőbb megoldás is.
Hogyan is fogalmazott a polgármester? "Talán túl gyorsan is haladt a falu a teleházával, túl mélyről indultunk". De, a lelkész szavai szerint, a nagyszékelyi ember ma már nem kiszolgáltatott. A mór - az informatika - mind az önkormányzatnál, mind a teleházban megtette kötelességét: szolgáltat, házhoz vitte a világot. Hogy mennyire? Éppen eléggé, Donáth Jordánka szerint, idézzük, "bezárjuk a teleházat: éljenek egymásnak is a nagyszékelyiek".
(Riportunk a Piac & Profit novemberi számában jelent meg.)
