Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2010 és 2019 között a foglalkoztatottak átlagosan 2,9 százaléka végzett alkalmi vagy tartós jelleggel távmunkát, 2020 májusára azonban ez az arány 17 százalékra nőtt, ez több mint 750 ezer foglalkoztatottat jelentett. A táv- és otthoni munkában foglalkoztatottak aránya a járvány első hullámát követően sem csökkent le az eredeti szintre, hanem mintegy 7 százalék körül stabilizálódott.
Középpontban az eredmény
A táv- és otthoni munkánál egyre inkább előtérbe kerül a munka eredményének nyomon követése, így a kötött munkaidő központi szerepe is veszíthet jelentőségéből. Mindez a munkaviszony tartalmában is hangsúlyeltolódást jelenthet: rendelkezésre állás helyett az eredmény kerül a középpontba. A munka térbeli kötöttségeinek fellazulása javíthatja a foglalkoztatottságot azokban a csoportokban, amelyek a közlekedési, lakhatási vagy egyéb élethelyzetbeli akadályok miatt kevésbé tudtak részt venni a munkaerőpiacon. Emellett a táv- és otthoni munka térnyerése mérsékelheti az ingatlanpiac területi eltéréseit, valamint csökkentheti a közlekedési infrastruktúrák igénybevételét.
Minden munkavégzés elemi követelménye a munkavállaló ellenőrzése, és a munkáltató adatainak biztonsága, ezért a táv- és otthoni munkavégzés fokozott adatbiztonsági kockázatot jelent. Az ÁSZ azonban úgy véli, ha egyensúlyba kerül a munkavállaló ellenőrzése és magánéletének védelme, az hozzájárul a táv- és otthoni munka elfogadottságához és sikeréhez.
Fontos a lelki egészség
Az otthonról végzett munka mentálhigiénés kihívásokat is támaszt, ezért fontos, hogy a munkavállalók lelki egészsége is nagyobb figyelmet kapjon. Hosszútávon mentálhigiénés szempontból is az otthonról és az irodából végzett munka szabályozott és kiszámítható kombinációja lehet optimális foglalkoztatási forma - olvasható a számvevőszék közleményében.
A koronvaírus-járvány megjelenése miatt az emberi egészség védelmének biztosítása mellett a munkavégzés folytonosságának fenntartása is rendkívül fontossá vált; mindehhez az első eszköz az emberek otthonából, digitális eszközökkel végzett munka alkalmazása volt. Mindez új szervezetirányítási, jogi és technológiai kihívásokat vetett fel, továbbá ráirányította a figyelmet a táv- és otthoni munka szélesebb társadalmi összefüggéseire, az ÁSZ elemzésében ezeket az összefüggéseket vizsgálta.
