Elköltözik, de mégis marad 140-150 család a Józsefvárosban. Bár lebontják fejük fölül a lakásaikat, mégsem lépik át k a VIII. kerület határát, volt otthonuk közelében élnek, laknak tovább. Ám nem csupán ez a 140-150 család számol azzal, hogy ütött-kopott, megviselt, komfort nélküli lakását semmisítik meg a buldózerek, a program jelenleg összesen 230 bontásról intézkedik. Néhány hete-hónapja e munkálatok előkészületei folynak, illetve javában tart a lakáskeresés is: a megszűnőket jobbakkal, igényesebbekkel pótolja a helyhatóság.

A közvetlen előzmény az 1999 decemberében elindított Corvin-Szigony Projekt, a Rév8 Rt. ebben az időben kezdhette meg a főváros VIII. kerülete körülbelül 20 hektáros területének rehabilitációs programja előkészítését. A József körút, Práter utca, Szigony utca, Üllői út által határolt, sűrűn lakott városrész jellemzően öreg, rossz minőségű házak sokaságát jelenti: felújításuk, kiváltásuk indulhatott el egy pályázat alapján kiválasztott befektető közreműködésével. A városrész megújítása érdekében valamennyi feladatot, finanszírozást egy szervezet irányítása alá vontak egyrészt azért, hogy a helyhatóság a szükséges költségeket optimalizálhassa, másrészt pedig azért, hogy a sikeresen rehabilitált városrész vonzani legyen képes az ott lakni, élni, dolgozni akarókat. A Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Részvénytársaság, a Rév8 2002-ben hirdette meg a nyilvános, kétfordulós pályázatot. Olyan befektető partnerben gondolkodtak a projekt előkészítő, amilyen képes önfenntartó városrészt létrehozni. Alföldi György, a Rév8 Rt. vezérigazgatója ebből a szempontból például az Újlipótvárost tartja etalonnak, ott a lakásokra, ha egyáltalán megürülnek, azonnal akad vevő, mivel értékőrző, keresett, életképes a városrész. A pályázatot a Corvin Rt. nyert meg 2003-ban.

A 20 hektárnyi területen, a rehabilitációjára váró városrészben az elmúlt hónapok a csend jegyében teltek el. Alföldi György a Piac & Profitnak elmondta, most az önkormányzat és a Rév8 Rt. másfél évnyi időtartam alatt a rehabilitáció előkészítését végzi, s 2005. júliusában indulhat el a tényleges kivitelezés. Ám éppen a „csendkorszak” számít a projekt egyik legfontosabb részének. Az érintett lakókkal ugyanis éppen ekkor folynak a tárgyalások a leendő lakhelyükről, a majdani költözésükről. A Rév8 irodáiban szociológusok és szociális munkások találkoznak a bontandó otthonok bérlőivel. Anélkül elképzelhetetlen ésszerű, konfliktusmentes megoldásokat találni, hogy az érintettek anyagi lehetőségeit, terveit, családi feltételeit még a velük közösen hozott döntések előtt ne tisztázzák. Józsefváros önkormányzata támogatja a lakók azon szándékát, hogy a kerületben akarnak maradni a jövőben is. Abban is partner a helyhatóság, hogy azok, akik határozatlan idejű bérlési joggal laknak a Corvin-Szigony Projekt házainak valamelyikében, ugyancsak bérlőként költözhessenek be majdani otthonaikba. A cseremegállapodást értelemszerűen ingatlanpiaci értékelés előzi meg. Csakhogy a személyes sorsok, indíttatások – utalt rá Alföldi György – sok esetben nem tesznek lehetővé kézenfekvő megoldásokat.

Az első ütemben a Kislaludy és a Futó utca közötti részen bontásra kerülő 230 lakás jelenlegi bérlői – a projekt irányítói szerint – készséges együttműködőknek bizonyultak. Igaz, valamennyi érintett tudja, hogy a mostani igen rossz állapotú otthonaikhoz képest csak jobbat kaphatnak. A korábbi szociológiai felmérések, most pedig már a megbeszéléseken szerzett tapasztalatok is azt igazolják, hogy az érintettek 60-70 százaléka várja az önkormányzattól helyzetének megoldását, míg a többiek a forgalmi értékről akarnak megállapodni, hogy aztán saját tulajdonú otthont vásárolhassanak. A decemberben született lakásfinanszírozási szigorítások a projektben érdekelteket nem befolyásolják, hiszen a Corvin-Szigony kiköltözői használt lakásban gondolkodnak, s ezen a piacon a kínálat bővült, az árak pedig akár lefelé is kúszhatnak. Azon nagyon kevesek, akik a lebontandó otthonaik helyett teljesen új lakást terveznek, a városrészben olyan ingatlanokat bőséggel találhatnak, amilyeneknek a hitelpiaci változások ellenére sem ment fel az ára.

A Rév8 Rt. szakemberei az elköltöztetendő lakók igényeit – a keresletet - megismerve tárják fel a kínálatot. De a projekt során lebontandó bérlemények pótlásánál jelentős minőségi váltásra nem kerülhet sor. Ahhoz ugyan nem fér kétség, hogy mindenki nagyobb, szebb, újabb lakásba akar költözni, csakhogy a lakbér sokak esetében a duplája is lehet a mostaninak. A jelenlegi otthonaikért ugyanis nem véletlenül fizetnek négyzetméterenként 60, 40, vagy akár csak 30 forintot, holott a kerületben 230 forint az alaplakbér. A helyi szabályok ennek az összegnek a felét a nem összkomfortos, további 30-50 százalékkal kevesebbet pedig a legalább 25 éve felújítatlan, udvari, vizes lakás után kell fizetni. Ha tehát egy szoba-konyhás, de már komfortos lakással pótolják valakinek az ugyanekkora, de komfort nélküli lakását, akkor a jelenlegi 30-40 forintos négyzetméterenkénti lakbérnek mintegy duplájával kell kalkulálnia. Az önkormányzat nincs könnyű helyzetben, mert minden esetben jobbat, de az adott család számára még megfizethető bérleményt kell találnia. Új lakástámogatási rendszerét a kerület helyhatósága jelenleg dolgozza ki, alakítja át olyanná, hogy alkalmasint a rehabilitáció érintettjeinek is jobbak legyenek az esélyei. A szabályozás azt a célt szolgálja majd, hogy a bérleti díj segítse elő a lakások – mint vagyonelemek - fenntarthatóságát, ugyanakkor arra is legyen mód, hogy támogatni tudják a rászoruló lakókat. A Rév8 Rt. pedig azzal lehet partnere az új lakáskoncepciót kialakító önkormányzatnak, hogy az újonnan épülő bérlakásokat – jelenleg 70 készül a VIII. kerületben – már határozott idejű szerződéssel adják csak oda az igénylőknek.

A Corvin-Szigony Projekt 2005 után épülő házaiban, a 2500 lakásban nem a mostanában kiköltözők laknak majd. A Rév8 Rt. előzetesen tanulmányozta, milyen várható igényeket lehet majd számításba venni. Feltárták, hogy számottevő kereslet mutatkozik a későbbiekben is belső városrészben lévő, kultúrált környezetben kialakított, jó közlekedési infrastruktúrával rendelkező otthonok iránt. Ennek alapján tervezték meg a környék jövőjét. A mai épületek mintegy 80 százalékát lebontják: a főútvonalak mentén megmaradnak az értékes házak, de azoktól beljebb már újakat építenek. Alföldi György részletezte is, a vállalkozás megcélzott egy fiatal réteget, azokat, akik „használói”, nyertesei lesznek az ország európai uniós tagságának. Szempont, lehetőség az is, hogy a környéken egyetemek működnek, az ott dolgozók, tanulók potenciális beköltözőkké válhatnak, csakúgy, mint azok, akik egykori városlakókként kiköltöztek az agglomerációba, de visszavágynak a városba. A projekt igényes kínálata a kerületen belüli lakásmobilitást is elindíthatja: felmérések tanúsítják ugyanis, hogy sokan szívesen költöznének jobb, korszerűbb lakásba, de csak a Józsefvárosban. Eddig azonban nem volt rá lehetőség.