A probléma gyökerét az jelenti, hogy az úgynevezett egyéb tulajdonosi részesedések önmagukban is a háztartási pénzügyi vagyon közel 29 százalékát adják. Mivel ezek a céges érdekeltségek piaci értéke rendkívül bizonytalan és nehezen realizálható, az adatok nagymértékben torzulnak, és sokkal kedvezőbb képet mutatnak a lakosság vagyoni helyzetéről, mint amilyen a valóságban.

Józanabb mutatók mentén érdemes összegezni

Karagich István szerint érdemes a háztartások vagyonának értékelésénél a klasszikus pénzügyi vagyonelemeket előtérbe helyezni. Ide tartozik a készpénz, a betétek, a különféle értékpapírok – például a részvények és befektetési jegyek –, valamint a biztosítástechnikai tartalékok. Ezek azok az eszközök, amelyek valóban likvidek vagy a megtakarítási piacon közvetlenül értelmezhetők. Ha ezeket vizsgáljuk, az elmúlt két év adatai világosan mutatják, hogy a teljes pénzügyi vagyon hullámzó képe valóban az úgynevezett egyéb tulajdonosi részesedések torzító hatásának tudható be. Amikor ezeket kiszűrjük, és a klasszikus, likvid eszközökre koncentrálunk, akkor jóval stabilabb folyamat rajzolódik ki. Míg a teljes vagyon negyedéves változása 2023 óta rendre 2–4 százalék körül ingadozott, a klasszikus vagyon minden időszakban magasabb növekedést mutatott.

Ez tehát azt mutatja, hogy a háztartások valóban hozzáférhető pénzügyi megtakarításai stabilan emelkednek – ugyanakkor továbbra is fontos látni, hogy ez a gyarapodás nem a széles társadalmi rétegek sikerét, hanem a vagyonosabb háztartások koncentrált növekedését tükrözi. Európai viszonylatban is magas, már 70 százalékos a legfelső társadalmi tized részesedése a teljes lakossági megtakarításból. – fogalmaz Karagich István.