"Fénykép nélküli önéletrajzot sajnos nem áll módunkban elfogadni" - írja szinte megható becsületességgel a hetilap oldalas hirdetésének alján a reklámjaival amúgy rendszeres meglepetéseket okozó kereskedőcég. Tévedés ne essék, nem női fehérnemű bemutatását vállaló karcsú, dúskeblű hölgyeket, nem a vevők meggyőzését külsőségekkel is segíteni képes munkatársakat toboroznak. Hanem kontrollert, belső ellenőrt, adótanácsadót, pénzügyi munkatársat: szakirányú felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással, szakmai gyakorlattal.

Gondoljuk, a kontroller, a belső ellenőr, az adótanácsadó, a pénzügyi munkatárs akkor az igazi, ha szép is. Valóban nem mindegy, hogyan fest az az ember, aki kézbe vesz egy számlát, majd rádöbben, hogy a kiállítója rosszul ad össze, egy-két nullát hozzácsap a végösszeghez. A pénzügyi munkatárs, az adótanácsadó is akkor az igaz, ha húsz évnél nem sokkal vénebb, nagy dekoltázst viselő hölgy, mosolyog, s vidámságot áraszt nap barnította orcája. Értendő szó szerint, a Nap - az a bizonyos égitest - látta el sugarakkal, telente esetleg a szolárium adott barátságos színt a belső ellenőrnek, melyről az önéletrajz mellé tűzött fénykép is hűen tanúskodik.

Vajon sikerült a legmodernebb HR-es kódot megtaláltuk? Azt, amelyikkel a tolószékeseket, a világtalanokat, a romákat, az 50 fölöttieket szűrik ki? Vagy a kontrollereket, a belső ellenőröket, az adótanácsadókat, a pénzügyi munkatársakat fogalmazzák bele a hirdetésbe álcának, mert valójában jó csajokat keresnek, s azt sem bánják, ha valamely igazán ősi mesterség űzésében a leginkább járatosak?

Minden más esetben nehéz elképzelni, mi is az értelme a csak fényképes önéletrajznak, ha tényleg kontrollerre van szüksége a hirdető vállalatnak. Kérdéseinkből kitűnik, talán mégis megfejtettük a legújabb idők HR-es kódolását - ha nekiduráljuk magunkat -, mert hülyék azért nem vagyunk.