A vagyonadóról szóló tervek alapjaiban változtathatják meg a vagyonos magánszemélyek magyarországi adózási környezetét. Jelenlegi tervek szerint az adó hatálya pénzügyi megtakarításokon túl kiterjedne az ingatlanokra, a vállalkozásokban meglévő részesedésekre, a gépjárművekre, valamint a műtárgyakra, ékszerekre, gyűjteményekre és más értékes vagyontárgyakra is. A valódi kérdés nem az adókulcs mértéke, hanem az adóalap meghatározása. A nemzetközi tapasztalatok szerint a vagyonadó hosszú távú működésének kulcsa az egyszerűség, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség. A túl széles adóalap kiskapuk keresésére ösztönözhet, a bonyolult értékelési szabályok növelhetik az adminisztratív terheket, a bizonytalan szabályozás pedig jogvitákhoz vezethet. Ha az adóteher nincs összhangban az érintettek likviditásával, az akár tőkekivonást vagy vagyonelemek kényszerű értékesítését is jelentheti.

„A költségvetés szempontjából végső soron azt érdemes mérlegelni, hogy a vagyonadóból származó bevételek hogyan viszonyulnak a rendszer működtetésének költségeihez, az adminisztráció, az ellenőrzés és a jogviták költségeihez, valamint az esetleges tőkekiáramlás és az elmaradó befektetésekből eredő veszteségekhez. Ez lényegében egy költség-haszon mérlegelés: a rendszer előnyeinek meg kell haladniuk a működés költségeit és kockázatait. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a megfelelően kialakított szabályok és a kiszámítható működés legalább olyan fontosak, mint maga az adókulcs” – foglalja össze Szücs Andrea, a KPMG magánszemélyek adózásával foglalkozó üzletágának vezetője.