Minden nagyzolás nélkül mondhatjuk történelmi és drámai pillanatot éltünk meg 2026. április 12-én, a Fidesz 16 éves hatalmának bukását. A párt úgy ment neki a betonfalnak, hogy előtte nem volt féknyom. Még néhány perccel a tragikus bukás előtt is azon örömködtek a fideszesek, hogy ó micsoda csoda, a demokrácia győzelme, soha ilyen sokan nem mentek el szavazni. A vakok között, azonban a félszemű a király, egyedül Orbán Viktor neszelt fel, hogy itt valami nem stimmel, de ő sem akarta elhinni a valóságot. A hatalma véget ért. De mi történt? Hogyan eshettek ilyen öngyilkos vakságba? Paradox módon önmaguknak köszönhették az uralmon lévők látásuk elveszítését. Hatalmas pénzekből felépítettek egy párhuzamos világot, egy virtuális valóságot, amit a végén már csak egyedül ők hittek el. A projekt olyan sikeres volt, hogy két hónappal a választási vereség után is a megmaradt hívek ebben a virtuális valóságban élnek, mit sem számít, hogy mindeközben drasztikusan fogy a tábor, üzeneteik nem érnek el sehová, sorban érkeznek a pofonok.

Ennek legutóbbi jele, hogy a köztársasági elnök melletti tüntetésre csak néhány ezren mentek el, miközben a tömegben álló egyik KDNP-s képviselőhölgy 30 ezer tiltakozót látott és készséggel elhihetjük neki, hogy ő ennyinek érzékelte az ott lévők számát.

A fideszes párhuzamos világ hatalma nemcsak a tüntetőket sújtja, hanem azt a köztársasági elnököt is, akiért most felmentek a barikádra. Ennek kiváló példája volt, amikor Sulyok Tamás június 11-én az Alkotmánybírósághoz fordult az Alaptörvény-módosítások határaival kapcsolatban, azonban a testület határozatképtelenség miatt végül nem tárgyalta a beadványát. Az Alkotmánybíróság elnöke hiába tűzte napirendre sürgősséggel az ügyet, hét alkotmánybíró személyes és közvetlen érintettségre hivatkozva kizáratta magát az eljárásból, így a testület határozatképtelenné vált. Értsd, Sulyok Tamás egykori kollégái fordítottak látványosan hátat az államfőnek, aki ezzel önmaga ment helybe a pofonért.