A Magyar Királyság története hivatalosan 1946. február 1-jén ért véget, de gyakorlatilag 1920-ban. Ekkortól kormányzói (Horthy Miklós) vezetéssel, „király nélküli királyságként” működött az ország és a miniszterelnököket jellemzően pártok és pártszövetségek adták, amivel megkezdődött a magyar pártokrácia kora. Magyar Péter abban alkotott újat, hogy igazából egy nem létező párt élén aratott győzelmet. A 2026-os adatok alapján a Tisza Párt (Tisztelet és Szabadság Párt) formális taglétszáma a nyilatkozatok szerint mindössze 29 fő. A Tisza Párt tehát nem egy klasszikus politikai szervezet, hanem egy logó, egy brand, amihez csatlakozni lehetett.

A fideszesek és személyesen Orbán Viktor is a Tisza Párt látványos felemelkedése láttán pedzegették, hogy a háttérben a Facebook és más közösségi médiumok közvélemény-formáló ereje áll, de ennek nem értették meg a lényegét. Azt hitték, hogy elég ott csak jelen lenni, rengeteg pénzt beletolni a sokszor sült hülye celebekbe és máris meglesz a fordulat. Így alakultak meg a Digitális Polgári Körök (DPK). Ugyanakkor nem láttak semmit ennek a közösségi világnak a viselkedésalakító lényegéből, vagyis abból, hogy ez az új univerzum egyáltalán nem ismeri a tekintélytiszteletet, a hierarchizált modellek normáit. Itt nyolc általánossal simán be lehet szólni a Nobel-díjas professzoroknak, mémeket lehet csinálni róluk, és mindenkit le lehet hülyézni. A fideszes pártokrácia mindennek pont az ellenkezőjét képviselte. A feltétlen hűséget és szervilitást a vezér felé, valamint a mindehhez tartozó hatalmi arroganciát. Ezzel pedig ezerrel mentek szembe a korszellemet képviselő közösségi média világával. Magyar Péter legnagyobb segítője többek között az a szellemóriás volt, aki kitalálta, hogy hívják a megyéket újra vármegyének és legyenek ismét ispánok és főispánok. A középkori királyok vármegye vezetői címének elővétele maga volt a Facebook korában a teljes anakronizmus. 2022 óta a megyei kormánymegbízottakból pedig főispánok lettek.