Kép: SXC

Mivel ma már pontosan „belőhető”, mekkora a termékek vízlábnyoma (egy csésze kávéban felhasznált kávé megtermesztéséhez például 140 liter víz szükséges), így pontosan kiszámítható, bizonyos mennyiségű vízből mennyi élelmiszer (vagy éppen fogyasztási cikk) állítható elő. Az iparilag fejlett országok fogyasztói társadalmának vízigénye olyan elképesztő méreteket öltött, hogy a tudósok figyelmeztetnek: ez a fajta termelés nem fenntartható. (A népesség gyarapodásával pedig a vízigény is növekszik.)

Manapság a talajvizeket gyorsabban éljük fel ipari méretű igényeink kielégítésére, mint ahogy azok képesek regenerálni önmagukat.  Az erről szóló tanulmányt a rangos Nature folyóiratban publikálták a montreali McGill University és az Utrechti Egyetem kutatói.

Problémák

Milyen fontosabb tendenciák játszanak szerepet ma és a következő 12 évben?

• A hétmilliárd fős emberiségből egymilliárd főnek nem megoldott az ivóvízellátása, 2 milliárd pedig nem rendelkezik vezetékes szennyvízelvezetéssel.
• Naponta 4500 gyerek hal meg vízből kapott megbetegedésekben, főként kolerában. Ez felér 10 repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak számával.
• 2025-re egymilliárddal többen leszünk a Földön, mint most. Bolygónk lakosságának élelmezése ekkor évi 1000 köbkilométer vizet fog igényelni.
• Fel kell hagynunk a pazarlással!

  Nem véletlenül tartja több közgazdász az ivóvizet a 21. század aranyának, vagy olajának az ivóvizet. A számunkra természetes anyag ugyanis mindinkább megcsappan, a túlfogyasztás, a szennyezés következtében. Magyarország vízkészletei ugyan jónak mondhatók, ám ez nem jelenti azt, hogy már a közeljövőben nem kell szembenéznünk egy korábban elképzelhetetlen válsággal és annak minden negatív következményével.
  Tavaly 3800 köbkilométernyi vizet vontak el emberi használatra a tavakból és folyókból világszerte.
• A vízigény legnagyobb növekedése Kínában, Indiában és az USA-ban tapasztalható.
• Indiában a növényöntözés 60 százaléka, az ivóvízfogyasztás 85 százaléka függ a felszíni vizektől. 20 év múlva a legtöbb vízforrásuk kimerül vagy a kimerülés szélére jut. Új-Delhiben már most azért mondanak le műtéteket, mert nincs víz az eszközök sterilizálására, a helységek kitakarítására, sőt kézmosásra sem! Rendszeresen megesik, hogy a puccos bevásárlóközpontokban el kell zárni a mellékhelyiségek vízellátását.
• Az afrikai országok a Nílus használata, a közel-keleti államok a Tigris és az Eufrátesz megcsapolása felett vitatkoznak. Előbbinek 2030-ra 654 millió főt kellene ellátnia (a 2005-ös 372 millióval szemben).
• Irakban az erdőirtás is belejátszik a problémába: az Eufrátesz folyó vizének jó része a hőség és az árnyék hiánya miatt párolog el.
• Az Indián áthaladó Indus látja el Pakisztán öntözésének 80 százalékát. De mivel mindkét ország vízerőművekben bővelkedik, folytonos a vita az áramlat befolyásolásáról.
• A szélességére nézve inkább pataknak nevezhető Jordán-folyóba Jordánia, Izrael és a palesztin régió is tisztítatlan, kezeletlen szennyvizet önt.
• Kelet-Ázsiában az egy főre jutó természetes vízkészlet-mennyiség 1950 óta 70(!) százalékkal zuhant, állítja az Ázsiai Fejlesztési Bank. Ez a világ egyik legkiszolgáltatottabb régiója vízügyi szempontból, mivel évente 25 millió fővel nő itt a népesség.
• Kína mezőgazdaságának és energiaszektorának rohamos tempóban növekvő vízigénye 50 milliárd köbméterrel több, mint amennyi víz elérhető.
• Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Vietnam azért veszekedik Kínával, mert szerintük a nagyhatalom vízerőműveivel eltereli a Mekong-folyó vizét, s csökkenti a továbbáramló víztömeget. Laosz és Kambodzsa 10 gáterőművet készül építeni a folyón.

• Áttérés kevésbé vízigényes élelmiszernövények termesztésére.
• Hatékony megoldás lehet a csepegő csapok megszerelése. A háztartási vízhasználatból 40 százalékot erre pazarolnak el.
• A vízkészletek regenerálására évi 11 milliárd dollárt kellene fordítani. Minden egyes erre kiadott dollár 3-4 dollárnyi hasznot hozna.

Egy amerikai titkosszolgálati jelentés is figyelmeztetett rá, hogy a vízigény és a vízkészletek 2040-re már nem lesznek szinkronban, ami végső soron politikai instabilitáshoz és éhínséghez vezet.