A hazai információs társadalom értékelésekor "kiindulópontnak" tartott ellátottsági mezőben nem változtak meg az előző évek kedvezőtlen tendenciái: Magyarországon körülbelül 3 millió fő tekinthető internet-használónak, míg az internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások számát abszolút értékben 600 és 690 ezer közé becsülték a felmérések. Hazánk ezekkel az eredményekkel nem volt képes mérsékelni lemaradását az EU-tagállamok átlagához képest.

Paradox helyzet

A fejlődés egyelőre nem tudott kimozdulni abból a paradox helyzetből, hogy miközben a szélessáv részesedése az összes otthoni hozzáférésen belül 2005-ben 67 százalékosra bővült, ugyanakkor az új számítógép- és internet-felhasználók száma alig változott, így a hálózati polgárok társadalmi összetételében sem történt érdemi változás. Az internet-használat belső struktúrájának minőségi javulása mellett még mindig nem lendült át az internet elterjedése egy dinamikusabb növekedési pályára, mindezek következményeként a meglévő digitális törésvonalak tovább mélyültek a magyar társadalomban.

Magyarországon az "információs társadalom" a politikai szcénának még mindig csak alacsony szintű stratégiai és tervezési darabja, így az átfogó, komplex és korszerű információs társadalom értelmezéshez képest eleve leszűkített résztémáival van jelen. Ennek megfelelően éves jelentésünk nem lehetett normatív megközelítésű: nem avval kapcsolatban fogalmaz meg állításokat, hogy milyennek kellene lennie a magyar információs társadalom fejlesztésének, hanem arról, hogy az, amit információs társadalom fejlesztés alatt értettünk, milyen arcát mutatta a 2005-ös évben. 

Az információs társadalom teljesítménye 2005-ben

Az Európai Bizottság direktívái évek óta világosak, hiszen mind az eEurope2005, mind az i2010 az elsők között emeli ki a szélessávú internet-elérés infrastruktúrájának fejlesztését, a szolgáltatási árak letörését. Az eredmények biztatóak, ugyanakkor még messze nem elégségesek ahhoz, hogy versenyben maradjunk a tengerentúllal, Ázsiával. A szélessávú előfizetések és a népesség aránymutatója az EU25 országaiban közel 11 százalék volt 2005-ben, míg az USA-ban 13, Kanadában 20, Japánban 16, Koreában pedig 30 százalék. Magyarországon ez a mutatószám 6 százalék, így valóban fontos, hogy az ország feltárja az internet elterjedését pozitívan befolyásolni képes tényezőket.

Az Európai Bizottság elemzései szerint világos összefüggés tapasztalható a versenyképesség és az alacsony hozzáférési árak, illetve a versenyképesség és az alternatív hozzáférési platformok elterjedése között. A normalizált 1Mbps hozzáférés ára már 2004-ben havi 20 euró körülire csökkent Hollandiában, Svédországban, Ausztriában, Belgiumban, Olaszországban, Németországban, Dániában. A bizottság elemzései szerint szoros negatív korreláció figyelhető meg az árak és a versenyképesség között: azaz a leginkább versenyképes gazdaságokban a legalacsonyabbak a DSL hozzáférési árak, így Hollandiában, Ausztriában, Svédországban, Belgiumban. Természetesen az alacsony árakkal összefügg a felhasználók számának növekedése is, amivel kapcsolatban viszont a törvényhozók, a politika jótékony hatását, befolyásolási képességét emeli ki a Bizottság.

#page#

A versenyhelyzet biztosítása - még ha erről a törvényi szabályozás gondoskodik is - sok esetben nem jelenik meg az egyes felhasználók szintjén. Ezt jelzi az az adat, mely szerint hiába van több mint 200 internetszolgáltató Magyarországon, a piac mégis erősen koncentrált, ugyanis:

• az előfizetések 90 százalékát 17 cég mondhatja magáénak,
• a szélessávú hozzáféréssel rendelkező háztartások döntő többsége monopol helyzetben lévő szolgáltatóval szerződik.

Azaz a végfelhasználók szintjén az internetszolgáltatók, valamint a hozzáférést biztosító egyéb technológiai lehetőségek versenye még nem valósult meg Magyarország településeinek döntő többségében. Különösen fájó, hogy az elmúlt években nem történt áttörés a kistelepülések esetében az olcsóbb, alternatív, főleg a száloptikás és a vezeték nélküli technológiák megjelenésében, bármennyire is ez felelne meg leginkább az Európai Unió direktíváinak.

Szélessáv: a fejlődés motorja

A World Internet Project 2005 évi adatai szerint a magyar háztartások internetkapcsolatainak valamivel több mint húsz százaléka modemes, egytizede ISDN, közel egyharmada DSL, illetve ennél némileg kevesebb kábeles. Ezen kívül a háztartások mintegy 7 százaléka mobiltelefon segítségével kapcsolódik az internethez. A 2004-es eredményekhez képest, ahol 43 százalék volt a szélessáv részesedése az összes otthoni hozzáférésen belül, ez az érték 2005-ben 67 százalékosra bővült, ami mindenképpen kimagasló eredmény.

A már felhasználók táborát tehát jelentős mértékű technológiaváltás jellemezte az elmúlt években, így a szélessávú hozzáférések aránya két év alatt több mint kétszeresére emelkedett, azonban nem kell megfeledkezni az internet-használat belső struktúrájának minőségi változása mellett arról, hogy a penetráció növekedése tovább lassult.

Hiányzó társadalmi igény, mélyülő digitális megosztottság

A jelenleg egyharmad-kétharmad arányban megosztott hazai információs társadalom legfőbb társadalompolitikai kihívása, hogy miként lehet gyorsan és eredményesen megszólítani azt a közel 5 és fél millió felnőtt lakost, illetve azt a körülbelül 3 millió háztartást, ahol az internet és a PC használata egyáltalán nem vált elfogadottá, igényelt tevékenységgé.

Továbbra is nagyon magas azoknak az aránya Magyarországon, akiknek igen kevés közvetlen kapcsolata van az információs társadalom jellegadó technológiai alaprendszerével. Az internetet jelenleg egyáltalán nem használók több mint fele lakik olyan háztartásban, ahol sem internet, sem számítógép, sem internetező nincs.

Az internet-használók társadalmi összetétele lényegében nem változott, a korábbi törésvonalak, amelyek elsősorban a kor és az iskolai végzettség, a jövedelem illetve a településtípus mentén szerveződtek, továbbra is fennállnak. Mindez azt jelenti, hogy a fiatalok, a magas iskolai végzettséggel rendelkezők, a magas jövedelműek, illetve a településhierarchia szerint magasabb státusú településen lakók nagyobb arányban használnak internetet.

A témakört nemzeti szinten összefogni hivatott Magyar Információs Társadalom Stratégia nem tudott kiemelkedni az önmagát stratégiaként meghatározó kormányzati dokumentumok tömegéből, nem vált "üggyé" a kormányzaton illetve a társadalmon belül.

Számos részeredménye és néhány, a stratégiába is integrált fejlesztés sikere mellett alapvető hiányosságának az erős rendszerszemlélettel meghatározott beavatkozások egy részének, a végrehajtásnak az elmaradását kell tekintenünk. Mindezt csak felerősítette a szervezeti garanciák hiánya (a megtervezett lépések elmulasztása) és a forráshiány, különösen az IHM "saját kezelésű" programjainak (információs írástudás, bizalom és biztonság, információs társadalom K+F) az esetében.

Az EU lisszaboni programját "felülíró" i2010 jó apropó lett volna arra, hogy "kimozdítsa" az információs társadalom ügyét a stratégiai alárendeltségből. Az induló dokumentum 2005 őszére várta volna, hogy elkészüljenek a nemzeti i2010 koncepciók, azonban Magyarországon - mindezt elbagatellizálva - a mai napig nincs elfogadott i2010 program.